A „CSAKAFIDESZ” ORSZÁG – ugyan, mitől jobb, mint a kurvaország?

„A szombathelyiek ennek a polgármesternek és ennek a közgyűlésnek a kezébe helyezték a város sorsát. Az iszapbirkózásból mindenkinek elege van, végleg magunk mögött kell hagyni a kampányt, és el kell kezdeni a munkát. Bölcs belátással, együttműködésben kell dolgoznunk. Öt év túl hosszú idő ahhoz, hogy elvesztegessük.” Hende Csaba

„A fidesz önkormányzati képviselői Szombathely érdekében nyitottak a közös gondolkodásra és együtt akarnak dolgozni a közgyűlés tagjaival, hogy a város a kormányzati támogatások jóvoltából tovább gyarapodhasson, új munkahelyeket és befektetési lehetőségeket teremthessen, javíthassa a település infrastruktúráját, folytathassa az intézményhálózat fejlesztését, és ezáltal Szombathelyt mindenki számára még vonzóbbá tegye. A város további fejlődése érdekében a Fidesz megválasztott képviselői felszólítják a megyeszékhely közgyűlésének tagjait, hogy pártállástól függetlenül a következő öt évben ne akadályozzák, ne hátráltassák, hanem támogassák Puskás Tivadar polgármester munkáját, hiszen személye – a választópolgárok véleménye szerint is – garancia Szombathely további fejlődésére.”

Áfium. Éveken át mást sem hallottunk, mondataik amolyan „bármire jó” féle katyvaszt jelentettek. Hozzászoktunk. Beletörődtünk, hozzá idomultunk az akaratukhoz, spekulációik részévé váltunk… Végül, már nem is igen gondoltuk, hogy jöhet valaki más? Hogy lehet még…Maradék? Törmelék? Éppen csak komolyan vettük a demokratikus választás lehetőségét, kaptunk némi időt a találgatásokra, s ami bekövetkezett, alig hasonlít hidegzuhanyra. Áfium. Abból is a legrosszabb. Lehet tudni előre a következményeit, a hatásmechanizmusát.

Ahogy távolodunk a választás időpontjától, egyre nehezebb pontosan megfogalmaznunk, ki kit irányít Szombathelyen, kinek az akarata érvényesül a politikai színjátékban? Vajon Hende, vagy Puskás még, aki a következő öt esztendő dackorszakát éppen előkészíti.

Bennünk egyfajta vízió él Hende Tivadarról és Puskás Csabáról.

végtermék
.

A voksolás lezajlott, az eredmény most már nem csak végérvényes, de törvényes is lett, lám-lám a főméltóságos polgármester úrnak még mindig nem sikerült az a bizonyos zöld ágra vergődés. Ezt hazudja kegyesen! Csak szimpla vakarózás, ami zajlott, látszólag, mert látványos volt nagyon, minek tagadnánk! És, mint minden ilyen helyzetben, mi, néhai „választópolgárok”, most is, leginkább segíteni szerettünk volna, látva ezt a rengeteg pályakezdő városatyát; segíteni hogy nyüzsöghessenek, szorgoskodhassanak, megvalósíthassák végre „a programot”! Mindazok, akiknek volt tervük, elképzelésük, leírt és közreadott gondolataik a holnapról, meg a holnaputánról. Ők…Kilencen értek a célba… dolgoznának!

Persze, – majd elfelejtettük! – azok, ott, a „másik kilencen”, nem ígértek semmit! Nem tárták elénk az elképzeléseiket, nem ereszkedtek a versenytársak közé vitázni, csak annyit mondtak: folytatjuk! Amint derék ország vezetőjük, meg az ő helyi táskahordozója, a főkatona sem ígért mást, csak a tovahaladást, a megkezdett úton, melyen, mint tudjuk, „végig kell menni”…

Az ő útjuk, a „fidesz kilenc plusz egy főjének útja” a folytatás, amit Szombathelyen apró kavicsokkal rakott ki a néhai nagy triász. Talán, már a neveik és cselekedeteik is eltűnnének, ha a folytatáshoz nem volna szükséges folyamatosan felidéznünk őket! Lazáry Viktor, a szombathelyi fiatalok számára a tökéletes lazulást megtestesítő szippantós alpolgármester, aki felejthetetlen pillanatokat szerzett kokós klipjével, majd röviddel ezután az aradi kivégzettekre emlékeztette az ifjúságot, persze lelkiismereti problémák nélkül. Marton Zsolt, szintén alpolgármester, aki a böllérpraktikák előadása után zamatos pálinkával éltette sertésfeldolgozói tudományát egy általános iskola lelkes közönsége előtt, vagy éppen Szakály Gábor tanácsnok, akinek látványos kaszkadőrmutatványát egy szórakozóhely teljes közönsége izgulhatta végig a szombathelyi éjszakában. A kétségtelenül pótolhatatlan trió mellett nehéz megfeledkezni a magának szemfényvesztő módon igazgatói széket teremtő Sági Józsefről, vagy a gigacsekkes duó kiválóságairól, Horváth Csabáról és Lendvai Ferencről! Csupa gigantikus lehetőség a folytatásra! Amibe persze belefér néhány pohár viszki…Azt mondják, nosza! Sebaj, folytatásnak ez is tökéletes lesz, Szombathely ezt érdemli? De ehhez minek ennyit spekulálni?

Vajon tudja, miféle folytatásra számíthat Kántás Zoltán, Kecskés László, vagy éppen Ágh Ernő, és Illés Károly? Egészen biztosak abban, hogy Szombathely lakói számára a „folytatás” nem éppen a Lazáry-Marton-Szakály féle „gyomorforgató” ámokfutás folytatását jelenti? Vajon a „pályakezdők” lelkesedésén túl, miféle erő vezeti a fenti urakat, akik program nélkül a folytatásra kaptak megbízatást a választóiktól?

Rövid és szégyenteljes röpte lesz a „folytatás antiprogramja”. Nem véletlenül melegítettek oly sokáig!

001

Már csak azt az egyetlent, akit előbb kitagadtak, majd alaposan megköpködtek, Molnár Miklóst kellett most jobb belátásra bírni, és persze a keblükre ölelni. Azután végre jöhet öt hiábavaló év, csak, hogy Hende víziója szerint egyben lehessen Puskás Tivadar, leginkább pedig Hende Tivadar és Puskás Csaba dicsőséges kilenc esztendeje.