KISKERTTELENSÉG – amikor kegyetlenül átverte választóit a polgármester

I.Kertész után szabadon, a legeslegegyszerűbben így jellemezhető, nevezhető a jelenlegi helyzet. Mint a sorstalanság… Megvalósult, lett, beteljesült, amitől annyian rettegtek, ami kezdetben szóbeszéd volt, majd a szocik riogatása, végül a nagy tagadás tárgya, mely tagadásról azért végül csak kiderült, miféle ordenáré nagy hazugság lehetett! A kiskerttelenség következmény, a szavahihetetlen országgyűlési képviselő, h.miniszter és a b. szombathelyiek szavazatával patthelyzetet nyerő polgármester ámokfutása.

(B, mint birka, becce, bugyuta, balog stb…)

A megvalósult helyzet, a „kiskerttelenség” maga, csak egy a hamarosan a vérnarancsszín ködből előbukkanó objektumok közül, amit persze tréfás hangulatban turpisságnak, átverésnek, vagy védve a galád elkövetőket, véletlennek is nevezhetnénk. Ha! De bizony, ott az a fránya ha, mely mintegy tüske mered az égnek, s szokásához híven elkésett kiáltás! Szóval, ha jóval e lehetetlen helyzet előtt nem vette volna a fáradságot városunk korábbi vezetője, s a parlamentben nem kongatta volna elég hangosan a vészharangokat. Ő bizony ezt tette! Dr. Ipkovich György időben szólt, akkor, amikor még lehetett volna tenni az egyszerű emberek kertjeiért, de a hazudós duó, Hende és Puskás azonnal kántálni kezdett a szoci riogatásról! Most már tudjuk, hogy aljas szándékból, előre megfontolt szándékkal, ami azért a legtöbb helyen súlyosbító körülmény lészen…

001
.

A „kiskerttelenség” érzése nem hasonlítható, szinte semmihez! Főleg nem azok számára, akik tegnap még tervezgették, mi lesz majd a zord tél elmúltával, akik évek, évtizedek óta a kiskertjükkel vigasztalódtak, a kiskertjükben bíztak, ez a „szeletke paradicsom” jelentett olykor bőséget, meg szenvedést, aszály, vagy éppen áradások idején. A kertben tölthető idővel mérték a mindennapokat, ha ünnepek közeledtek, oda, arra a néhány négyszögölre terveztek programokat, az volt a „birtok”, a parányi sufni a „dácsa”, ahol a szombathelyi kisember órákon, napokon át vigaszra talált. Ott termett a legjobb krumpli, meg a szilvapálinka, ott érett a legkorábbi paradicsom a négyzetméternyi törpefóliásban…

002
.

Felidézni a filmet, amiben egy tanyasi néni búcsúztatja egyetlen tehenét, melytől végül megválni kénytelen – maga a szívfájdító kín. Látni, amint a jószág és a gazda elbúcsúznak egymástól, hiszen érzik mindketten, ezek az utolsó közös pillanatok… Valahogy így éreznek most a kertjükkel utolsó pillanatokat együtt töltő kertművelők, akiket nem védett meg, nem véd meg a választott polgármester! Aki csak a saját jövőjét akarta megmenteni, miközben elragadott a kiskertesektől szinte mindent! Ugyan, honnan tudhatná a magát jól megszedő miniszter, meg az ő szintén dúsgazdag polgármester haverja, mit jelent egy szegény embernek a kert, a kiskert, ahol mindeddig megtermett a betevő falat? Honnan is sejthetnék, mit jelent egyetlen tollvonással felülírni egy emberöltő igyekezetét? Átgázolni azokon, akik megünnepelték, ha termőre fordult az almafa, ha kikeltek rendjén az elvetett magok, ha beérett a legelső cseresznye, s az unokák füleire aggatva, víg derűvel telt meg az a pár méter föld…

003
.

Rohadt érzés csalódni azokban, akik mindenféle szitkokkal illették a korábbi városvezetőt, mert tenni akart a kerttulajdonosokért! Szar érzés tudni, hogy azok, ott, ketten, nagyon jól tudták, hogy ezek a földek egy szálig elvesznek majd, s a szombathelyiek belejajdulhatnak a veszteségeikbe. Csak a fidesz, csak a fidesz – ezt hajtogatták, mert mindegy milyen áron, be kellett betonozni a hatalmukat…

2014-et egy darabig kevesen fogják elfelejteni! Ez volt az az év, amikor kegyetlenül átverte választóit a polgármester – nem mondott igazat! – amikor arról beszélt, hogy Ipkovich szavai csak vaklármát jelentenek.

A földek elvétetnek az eddig művelőktől. Jöhetnek a dózerok, a tankok is akár! Orbán és Simicska birodalma tovább épül!