KUPLERÁJT A VÁROSNAK! – Vajon, meddig kell még várni a nemzeti örömtanyákra?

Amikor megnyitották a nemzeti dohányboltokat, az egészségünkről papoltak. Azt mondták, látványosan visszaesik majd a pöfékelők tábora. Persze, nem így történt! Most is nagy a készülődés az össznépi alkoholizmus megszüntetéséről áradoznak, miközben a nemzeti italboltokról vizionálnak.

Csak a bordélyokkal vacakolnak, évtizedek óta már! Nem jut az eszükbe semmi a népesedésről, sem az AIDS-ről, sem a nők elleni erőszakról; és még ki tudja, mi mindent lehetne kitalálni a kormány felé özönlő, nagy kasza reményében!? Ha jobban belegondolunk, Orbánt akár a szarból is kihúzhatná az örömlányok iparága! Bár, ami az adósságaink mértékét illeti, lehet, hogy a mi leányaink nem is volnának elegen! Akkor sem, ha mindenki hozna magával még egy embert…

0001
.

A minap bedobott internet-adó valószínűleg, már a kupi-adó előszele volt! Talán nem véletlen, hogy a képernyők előtt répázó legények felháborodása volt a leghangosabb! Kiszámolták, mennyibe fog fájni nekik, ha naponta egyszer, kétszer, vagy akár többször is letöltenek némi fölnőtt filmet, persze csak aláfestésül, mint rendesen! A mi jó kereszténydemokratáink majd erre is intézhetnek áldást, már az ötlet felett is mocorog a szentlélek, ha pedig beindul az ipar, Ferenc eljöveteléig elkészülhetnek az első örömtanyák, persze szigorúan Makovecz tervei alapján. Hogy ehhez sem a pápa, sem a halott építész nem tud hozzátenni semmit, azt gondoljuk, nyilvánvaló!

Szombathely mindenesetre élen jár az előkészületekben! Állítólag, lesz egy jogi, kulturális és sport bizottság, így, egyben, Takátsné Tenki Mária vezetésével.

Tekitenki már eddig is sokat tett a szüfrazsettek felemelkedéséért, ha végez a nevezetes szombathelyi nők könyvsorozatával, akár, mint címzetes madam, nekilódulhat a fejlesztéseknek! A jogi procedúrák leküzdése után nyilván nem okoz majd gondot a „testkultúra”, no meg a Kamaszútra szakosítóinak kiépítése, persze szigorúan kulturális alapon, melyhez nyilván rettentően tetszik érteni a néhai alapszervezeti párttitkárasszonynak… Aki pedig kételkedni merészelt mostanáig a rúdtánc sportág fontosságában, minden kétséget kizáróan megbizonyosodhat majd arról, hogy holmi ökölvíváshoz, vagy birkózáshoz képest ez a sport (sic!!!) bizony tömegeket képes vonzani.

0002
.

A nemzeti nyilvánosházak tulajdonosait rutinból meghatározni képes honvédelmi miniszter mindössze emlékezni tetszik majd a trafikok esetén jól bevált gyakorlatra, s a hálózatok, mint egykor a polgári körök, gombamód fognak szaporodni város, sőt megyeszerte. A közelmúltban alpolgármesteri méltóságától megválni kénytelen Lazáry Viktor végre egész emberként merülhet az új kihívásokba. Testhez álló feladatként az újjáépülő Csótó partján kiköthet majd egy snájdig kis jacht, ahol személyesen vezényelheti a kiválasztási interjúkat. A leányok fuvaroztatásához akár szimfonikus zenekari aláfestés is szóba jöhet – hát nem fantasztikus!

A következő esztendő karneválján már egész rendes kis garnitúra vonulhat majd szűzleánynak maszkírozva, persze speciális tógákba bugyolálva. Ugye, milyen egyszerű kitalálni valamit, aminek egyesek örülnének, mások meg miatta, szinte azonnal az utcára tódulhatnak ellen tüntetni?! Jöhet a rengeteg adó, hogy számlálni is tereh…

Persze, nem szeretnénk ellőni a poént, nyilván, következménye lesz az itt ábrándozva leírt gondolatoknak, sőt, lehet, már holnap bekerül a köztudatba az új szhelyi kupi nyitása. Bizonyos gigabájtonként ez is kóstál vagy hétszáz forintot majd, s, ha mégsem lesz belőle semmi, majd ugyanúgy lehet semmibbé tenni, mint az internet dézsmát. A lényeg, hogy ezzel is elrepül majd egy-két hét, miközben nem látszanak és hallatszanak az egyébként vehemens erőfeszítések nyöszörgései. Merthogy a hajó rendesen zátonyra futott, csak elismerni volna nehéz dolog! A királynak idő kell, meg egérút…

Egy régesrégi mese jár a fejünkben, a királyról, akinek meztelensége mégis lelepleződik. Mert minden csak idő kérdése!
Pomádé király alattvalói a saját bőrükön tapasztalhatták, milyen nehéz kimondani: „Meztelen a király!” -, pedig mindenki tudta. Ám a hivatalnokok addig sulykolták, és a környezetük is ezt hajtogatta, amíg mindenkinek elszállt a bátorsága szembeszállni a sokaság „véleményével”. Pedig azt is látták, hogy a király hiúságán élősködve, a beültetett hazugságnak köszönhetően, pár takácslegény piszkosul meggazdagodott…