HÉTFŐI ADÁSSZÜNET – Ne tessék aggódni, van még ötletük!

Monoszkóp.
Bizonyára felnőtt két-három generáció, úgy, hogy ez a szó talán soha nem került elő. Mi néztük eleget! Szorgos adó keresgéléseink közben olykor elő-elő került a más napokon „aktív” magyar egyes helyén. De, mert hétfőn „adásszünet” volt, ezt az op-art alkotást voltunk kénytelenek nézni!

iskepeslapmonoscope
Aki pedig ezen a bátor „hétnyitó zárvatartáson” túl is televíziózni szeretett volna, áttekerhetett a „grác” egyre, kettőre. Így neveztük akkoriban a vasfüggönyön túl rothadó, kapitalista Ausztria adóit, melyek hétfőnként a rózsaszín párduc fekete-fehér változatával és a Munsters-ek rémtörténeteivel kápráztatták a dolgos szocialista munkásosztály határ menti megyékben lakó tagjait.

Komoly összegekbe kerültek a káprázatos gömb antennák, amik a vételt igazán tökéletessé tették.

Az önámítás e pazar szintje csak a kezdet volt, mondhatni, a hőskor, amit jó néhány reprezentáns követett utóbb…

Az öregebb motorosok még emlékeznek azokra az ínséges időkre, amikor az üzletek bizony zárva voltak vasárnaponként. A lakótelepeken élők szombatonként bevásárolták az olcsó asztali borokat, Zöldszilvánikat, Szürkebarátokat, híg Ászok, Kinizsi, meg Balatoni Világos söröket, aztán maguk elé vették a csehszlovák ropik és bobik zacskóit és egyvégtében tévézni kezdtek. Takácsmari, meg Kudlikjuli vendégei, rabjai lettünk, hogy esteledvén Ipper, meg Pálfi feladja az aznapi politikai kenetet. Ma azt mondanánk, össznépi dögunalom, akkor – mert fogalmunk sem volt arról, hogy másként is lehetne – kiélveztük a szoci víkend házi lüktetéseit…

Átéltük a krízis időkben alkalmazott „rendszám panamát”, melyben az egyik nap a páros, a másikon a páratlan számra végződő fenségjelű autók kényszerültek mozdulatlanságra, de volt később reggeli alkoholtilalom, a szeszcsend hazai változata. Hiába álltak a kombrendik a polcokon, kilencig a munkás nem piálhatott.

Most újraélhetjük a múlt egyik meghatározó kettyét – ismét nem számítanak majd a szükségleteink. El kell fogadnunk, hogy döntöttek a szokásaink felett, s mint az óvodában, egyszerű a kérdéseinkre adható válasz: azért, mert bőr az egér!

Nézem, amint a háromszor vesztes ellenzék tagjai haragos tüntetésekbe és riogatásokba kezdenek a tömeges elbocsájtásokra hivatkozva, meg a katasztrofális kereskedelmi bérek további visszaesésére. Hallgatom, amint érvelni próbálnak egy lejátszott menettel kapcsolatban. Aztán felrémlik, amint az egykori első, nagy benzin áremelés idején, – mikor a kétforintos tarifa a rettenetes kettő forint húsz fillérre kúszott -, mint álltak a spájzolni kész trabantosok marmonkannáikkal az Ady téri kúttól a lakótelepig, szépen, sorban. Tudták jól, nincs mit tenni, de kapkodni kezdtek a levegő után.

Semmi nem változott!
Mi, hülyék, azóta is egyfolytában hülyék vagyunk!

516

Most az üzleteket zárják kulcsra, holnap beleszólnak majd, mivel, s főleg, mikor hagyhatjuk el a lakóhelyünket, jönnek az önként vállalandó nyomkövetők, s talán még visszatérhet később a jegyrendszer is, kenyérre, tejre, zsírra.

A közelgő karácsony, meg újév előtt még írhatunk néhány képeslapot. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk az egész családnak! Eredményekben gazdag, boldog újévet stb. stb. Aztán feladhatnánk az összes rokonnak, akik szintén szorgalmasan küldhetnének nekünk hasonló képes jókívánságokat.

Járjunk újra ballonban, viseljünk kalucsnit, jöjjön végre, aminek jönnie kell! Éljen és erősödjék pártunk és kormányunk! Hajrá Magyarország, hajrá középkor!