ORBÁN ÖRÖME? – …karácsonyra bézbólsapka vodkával!

Nemzetvezetőnk rokonai, családtagjai készülődnek, s a híradások szerint titkolóznak bőszen, amikor “őt” megajándékozni készülnek. Blablabla…
Amint a legnagyobb izgalommal és gondossággal állítják össze ajándékcsomagjaikat mindazok, akik tudják, mennyire fontos meglepni, figyelmességükről meggyőzni az ország szeretett miniszterelnökét.

A helyezkedés mércéje minden ünnep, alkalom, amikor kifejezhető a ragaszkodás. Mondhatnánk persze, hogy ez a vazallusok dolga, hódolni a hűbérúrnak, de Orbán esetében ez sokkal inkább káderpolitika, amit később megérdemelt státuszokkal, díjakkal honorálhat majd elv-társai felé.

Jól eshet képmutatóan -KDNP- mesélni a „szent családról”, angyalokról, meg a született dedről, valójában azonban ez a furcsa, év végére termelt „maradék” elosztása, mely még véletlenül sem „jutott”, vagy termelődött, sokkal inkább intéződött, ahogy az évek óta megszokott. A terv része. Amit árgus tekintetek figyelnek, feszült csenddel várakozva, hogy azután kedvükre ráronthassanak a tetemes koncra.

Orbán bőkezű. Otthonról ezt hozta…

A közös kóterévek alatt – ha jól emlékszem – csak egyszer láthattam igazán örülni. Mert mindig, minden körülmények között megkapta, ami után sóvárgott, komoly megpróbáltatást jelentett a számára pl. egy ruhadarab, ami még a másé! Ami már a megjelenése pillanatában is csak ideiglenes ruhadarabként díszeleghetett a gazdája… fején!

Ezt gondolta Laca bézbólsapkájáról Viktor, s nem kertelt, amikor az otthonról a kollégiumba visszatérő jóbarát fejéről egyetlen mozdulattal lekapta, s így szólt megdicsőülten: Ezt kérem karácsonyra, vodkával!

Ma azt mondanánk, „nem lehetett neki ellenállni”. Hogy csak ahhoz formált jogot, amit túláradó szeretetének álcázva, mértéktelen sóvárgása révén bekebelezni méltóztathatott. Mert tudta úgy formálni a szavakat, úgy kifundálni a másnak szánt gondolatokat, hogy az a más önkéntelenül is úgy érezte, a leghelyesebb, ha engedelmeskedik. „Nem állt módjában” másképp cselekedni.

FIRST

Akkor „csak” a bézbólsapka volt a sóvárgása tárgya. (Később a nő, majd az ország…) Ma felsorolni is nehéz volna, mi minden vált számára szükségessé és nélkülözhetetlenné; mit szerzett meg „karácsonyra” vodkával!

Csak aki akkor ott volt, az alapítók „mentén”, talán csak az rettenhet el igazán, látva a ma sóvárgását, telhetetlenségét!

Orbán bőkezű. Leginkább önmagával, családtagjaival, barátaival. Ahogy ezt az általa oly sokszor szidott szocializmusban elleste, megtanulta. Le sem tagadhatná – nem is igen akarja tagadni”, hogy mindent akkor tanult, akkor rögzített. Ez lett a mentalitása, ebből épül minden attitűd, ami körüllengi. Modorosságnak nem kell gondolnunk, az önzésnek ez a formája nem igényel szakmai megközelítést. Van az a „természet”, ami egyszerűen csak „nem kér, de vesz, elragad”.

Utóhang – amúgy…

Ma, amikor tanúk helyett a tudni vélők mondják meg a frankót, amikor olyanok bírálják – na persze – haverként, akik leginkább a gyermekei lehetnének, megmosolyogtató a dilettantizmus, amit a nyújtózkodó nagyokosok bírálatnak hisznek. Ha semmi más, ez sajnos röhejessé teszi a nagyember számára “ellenfelei” mendemondáit, és garantáltan biztosítja Mr.Orbánnak a jövő karácsonyait.

Amikor már szinte bármihez kérhet vodkát! Mi meg majd ihatjuk…a levét!