12.31. FOGADKOZÁSAINK NAPJA – aljas mese a politikusunkról, aki soha nem hazudna

Képzeljék el, amint az ódon szerkesztőség felső szegletében ülő, elegánsnak már évek óta aligha nevezhető, humorérzéktől mentes, állítólag könyörtelen főszerkesztő az asztalra helyezi tollát, a szemüvegét a homlokára tolja, lusta mozdulatokkal a cigarettás dobozában matat, rágyújt, aztán alig észrevehetően írni kezd: „Mindent lehet, csak akarni kell; de aki semmit se akar, annak minden lehetetlen!”

01

Ez minden „néhai zsurnaliszta” legjobbikának legmagvasabb megállapítása, idézet egy kortárstól, mely valaha az igazmondó politikus témában megszülethetett, valódi „firkász blöff”, bizsergető átverés, amolyan negédes szimfónia, amit, egy az olvasót mindenen kiszolgálni kész szennylap feldobhatott.

Egyben ez volt a világ eddigi legunalmasabb cikkének a címsora… na persze messze tőlünk, egy lehetetlen időszak delén… A mondat, ami egy ideig az újságíró ajkán lógott, majd életét a kinyomtatott cejtungban folytatta. A gondolat – amúgy – a politikusok igazmondása kapcsán vált valódi költeménnyé…

Azt írta, volt, idézem:

„A politikus egy különös „állat”. A maga módján persze ember, (volt ő, na persze, egy ideig) „politikai karrierjéhez” nem kellett tehetség, sem szakismeretek sokasága, hanem csupán akarnia kellett a hatalmat. És akarta! Istenem, de mennyire, hogy akarta! Politikus éppen ezért bárhol, bárki lehet, akár egy „dilinyós”, vagy éppen egy mániákus hatalomvágyó pszichopata is. Aki oltárian tud akarni.
A „politika története” – oh, be pompás szópár! – erre rengeteg példát mutat.
Néha a plebs émelyült kiszolgáltatottsága és bárgyú védtelensége olyan nagy, hogy bármilyen önjelölt, idióta akarnokot képes imádni, ölelni, elfogadni.”

„Számtalan elkeserítő példával igazolható, hogy az emberiség minden aljas gaztettét, perverzióját szadizmusát és véres kegyetlenségű tömeggyilkoló erőszak valamennyi formáját nemcsak megtaláljuk a politika történetében, hanem valamennyi onnan is származik Mert minden borzalom kitalálásában és véghezvitelében mindig is a hatalmát kiharcoló politikus volt az első, eredeti elem. A politikus hatalma a másik felett az ellenfélnél (aki ellenség) erőszakosabb, gyilkosabb és hatalmasabb erővel és eszközzel valósítható meg. Minél aljasabban, annál sikeresebben.
A deviáns, kéjgyilkos bűnözők amatőrök a profi politikussal szemben.”

04

A mi politikusunk hazudozása nem füllentés. Nem mellébeszélés, elterelés – még véletlenül sem az! A mi politikusunk biztosra megy. Elintézi, hogy a szavait elfogadják, éltessék, elájuljon tőle, megzabálja a nép, az istenadta… Szavai ravaszak, behízelgőek és olykor készek szenteskedni, hivatkozni meghittségre, hitre, imákra, vallásra, istenre, mások tiszteletére. Felér akár a pápáig…

A mi politikusunk egész lénye maga a hazugság.

Az újév első napján is bizonyítani fogja lényegét.

03

Majd beül a gépjárműbe, – ő, a cinkosával -, a járműbe, ami villogó kék fénnyel repíti, naná, hogy ingyen, az úton, azon a másfél tucat kilométeren. Valahol az út feléhez érve, egy híd tetején megállva, odacsődítve néhány loppertdanit, komor arccal elmeséli még, milyen becstelen ember Szombathely korábbi polgármestere. Meg persze mindazok, akik benne bízva szerették volna visszaadni szeretett városuk korábbi méltóságát. Aztán elzúg…

2015. csak az újabb mérhetetlen aljasságok, az “aljas mesék” éve lesz Szombathelyen. Semmi új, semmi boldog…

Ez ma vált bizonyossá!!!

Éljen és erősödjék pártunk és kormányunk, meg persze a szovjet-magyar nép örök és megbonthatatlan barátsága! Nye ponyemájú?