BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – a gondoskodó állam halálpontos ajándéka

Ha úgy adódik…Ne készüljenek hatalmas ünnepségre! Orbánt is váratlanul érte, ahogy ismerjük, naná, hogy nem is igazán volt kedvére való a templomi hacacáré, a rengeteg hófehér rózsa, az asszonykórus, a hálaadó szentmise, meg az orgonára, lantokra és cselesztákra írt alkalmi dalmű, amiben a miniszterelnöki életmű kiemelkedő epizódjait énekelte meg a trubadúr…

Emlékeznek még? Valahogy így szólt a hírverés: „A Belvárosi Plébániatemplomban tartanak hálaadó misét Orbán Viktor miniszterelnök úr 50. születésnapja alkalmából május 31-én este hat órakor! A hvg.hu megkereste a templomot, ahol megerősítették a hírt. A templomtól azt is megtudtuk, hogy a Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért Egyesület kérte a hálaadó szentmisét a kormányfő születésnapjára. Az egyesület nincs bejegyezve. A templom plébánosa Osztie Zoltán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének (KÉSZ) országos elnöke. Ő korábban egy médiakonferencián kifejezte büszkeségét a jelenlegi kormány intézkedései iránt, amelyek képesek voltak végre megkérdőjelezni a sokáig megkérdőjelezhetetlennek tűnő liberális hatalmi pilléreket, a pénzvilág és a tömegmédia legyőzhetetlennek tűnt hatalmi ágazatait.”

Ha valaki méltóztatik megérni a negyvenkilencediket, jobb, ha elkezd készülődni; az ötvenedik jön, rohan, s szinte magától ráront az áldozatára. Vannak persze bizonyos megkerülhetetlen jelek, tünetek, amiket illik észrevenni, még a kezdő ötveneseknek is. Olyanoknak, akik nem államférfiak, nem közszereplők, nem celebek, nem politikusok, tehát eleve a mínusz értékek sokaságával kapaszkodnak egyre, előfordul, hogy családjában, népes famíliájában, baráti körében megfeledkeznek az ünnepléséről, senki észre sem veszi, mi végre a nagy lelki készülődés.

Nem nagy ügy, valakinek évfordulója lesz, éppen az ötvenedik, egy szürkénél is szürkébb nap, fél évszázaddal a gólya érkezése után. Ugyan már! És a meglepi elmarad…

Aki szerencsésebb, vagy inkább előrelátóbb, évek óta úton, útfélen hangoztatta, hogy már csak mennyi az annyi; tudatta, akivel csak lehet, mit szeretne majd a nagy napon, januárban, ha netán megéri, most számíthat az extra bónuszra: eredetibbnél eredetibb kacatok sokaságát gyártják ötvenes felirattal!

003

Van már „ötvennel behajtani tilos bugyi”, meg „lám meddig eláll a…” feliratos pulcsi is. Készülnek ötikszes kulcstartók, csattok, nyakkendőtűk, meg hózentrágerek, gyártanak ötvenesével csomagolt gyertyapakkot ötemeletes tortákra, ötven darabos tűzijátékpakkot ugyanoda, akadnak ötvenest formázó flaskák, butykosok, a kocsi szélvédőjére ön-tapasztható integető mancsok, ötvenes felirattal, de bizony, hogy akad már nagymagyarországmatrica is fluoreszkáló ötvenes bónusszal! Ja és van kalocsai mintával hímzett, „ötven és még mindig vagány!” feliratos póló is! Ugyan, ki a fene bajlódna valami ezeknél szellemesebb ajándékkal, éppen, pont valaki ötvenedik születésnapjára? Jönnek a haverok, a húúúúdevicces meglepik, lehet meghatódni!

Ugyan, ki tudná ezt überelni? Kivel történhet különösebb születésnap?

Azért akad… A mi hősünk, egy egészen kicsike kisember. Íme az ő története:

001

A nagy testvér, íme, mindent lát és hall! A bigbrader bizony tud mindent, a legtökösebb ajándékot sem túl nehéz kieszelnie! Miután tudja, ismeri az adatainkat, nyilvántartja sorszámainkat, numerikus jeleinket, nyilván (nem) csak a véletlen okán okozza a legprofánabb meglepetést! Levelet küld, alig egy héttel a nagy alkalom, a születésnap előtt. Sárga csekkel, befizetési határnappal, mely éppen arra a napra esik, pont aznap esedékes! Nem előbb, nem utóbb, ha már akkor van, legyen a legaktuálisabb!

Tudják, mi az, amire nem számítunk, amit kizártnak tartunk, ami eszünkbe nem jutna magunktól, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni? Nem, nem a saját születésnapunk, mert azt azért még őrizgetjük, dédelgetjük, akárhányadik is lehet! Úgysem találják ki! Elfeledkezni az éves leolvasásról, meg annak következményéről szoktunk, az észrevétlenül érkező, besurranó, jogainál fogva szabadon garázdálkodó szakiról, aki már nem csenget, csak érkezik, betoppan, kitárja a helyes kis szekrényt, pittyent egy rövidet, becsuk és elillan, itt járt, aztán nyomában hamarosan jöhet a meglepi! És jön, jön, jön! Kopogtat a kisember ajtaján.

Nem számíthat az ember a cifra ajándékokra, a boboboltok gügyeségeire, mert a családtagok fegyelmezetten megértették, hogy az efféle poénok hiába valóak, az ilyen ajándéknál olykor többet ér egy jó szó, egy korty ital, némi olvasnivaló…

A nagy tesó vaskos levelet küldött, időzítve, benne az általa érthetetlenül és körmönfontan kiszámolt tartozással, összeggel, mely minden képzeletet felülmúlóan, szemtelenül, sőt idegtépően magas! Túlon-túl a havonta fizetett sarcon, meg persze a kegyes hazugságon, mely mostanság a rezsicsökkentést fújja arcátlanul a képünkbe…

Egy havi becsületes munkával elérhető jövedelem, egy hónap munkájával előteremthető összeg az, amit éppen aznap követelnek, amikor a kisember betölti az ötvenediket. Szép, átgondolt, ötletes ajándék. Persze, csak a magunkfajta ünneplők lehetnek olyan rosszmájúak, hogy a véletlen egybeesést szándékosságként merészelik megélni. Naná, hogy a szolgáltató mit sem sejtett az időpontról. Arra jött ki.

Pech! Ennyi!

Amit pedig kiszámolt, az amúgy földi halandó számára érthetetlen kimutatásban, nem más, mint az örökké, mániákus takarékosságból lekapcsolgatott fogyasztók, a gyakran meleget alig-alig adó tűzhely, a kicsi hűtő, számítógép és energiatakarékos lámpák által elpocsékolt energia ára, amit elherdálni méltóztattunk egy éven át! Pluszban!!! Szégyelljük magunkat!

Semmi heppibörszdéj, semmi tüzijáték. Csak egy utálatos ötjegyű ákombákom. Ez sárgállik ott, a szülinap tortája helyén, a konyhaasztalon. Egy csekk. A kisember asztalán, akiért nem kiáltanak a világhálón át Lányok és Asszonyok. Egy csekk, meg a szankciók, ha a szemérmetlenül pazarló ötvenes nem rohan azonnal rendezni a becsületén esett foltot.