A FÖLDRE SZÁLLT PUSKÁS ESETE – avagy újabb esély a lépcsőháznyi győzelemre

Kár lenne elkapkodni a jól időzített hirdetések becuccolását! Mióta a korábbi médiaközpont főnöke gyakorolja az alpolgármesteri teendőket, megváltozott a választásokon alkalmazott marketing stratégia; íme a frappáns bizonyíték!

0001
.

Nem elég hetekkel a választások előtt belevigyorogni a választópolgár képébe! A jó polgármester akár hónapok múlva is győzködheti választóit, esenghet a voksokért, dacolva esővel, hóval, meg a beste talajmenti mínuszokkal.

Ott, földközelben. Nem kérem, nem lecsúszva, hanem vadiúj perspektívát felvállalva, mintegy januári mementóként! Újév – régi Tivadar! Neki ez is belefér! Ő ugyanis a Magyar Népköztársaságra is felesküdött, anno – elvégre! Teszi mindezt vagy húsz méterrel néhai cinkosa, Marton Zsolt óriásplakátjától, aki meg a város reggeli ébresztős műsorát hirdeti. Persze, még abból az időből, amikor ez volt a reménye. Azóta ugyan kiszeretett belőle a gazdája, de azért a “jó-reggelt vigyor”, azon a rozoga óriásplakáton, ott a sportpálya kerítése felett, himbálódzik egyre. Megtévesztésig kecsesen!

Ahol minden csak manír, minden csak majdhogynem…

Megfigyelték már? Itt, Szombathelyen, olykor megáll az idő. És persze megáll az ész, ha arra gondolunk, vajon, mi minden felett siklanak át „sirálymód” még nagy igyekezetük közben a mi derék vezéreink. Mert annyira, de annyira szeretnének végre rivaldafénybe kerülni, de olykor minden csak pislákolós gyertyára sikeredik.

Lássuk csak! Morzsák a közelmúltból…
Ugyan, ki a fene emlékezik még a beharangozott Placido Domingo bulira? A tenor koronázatlan királyának „becserkészéséről” ugyanúgy írtak, mint a Ramón Vargas jelenését hirdető tesco-s villámcsődületről. Tudják, mikor a polcfeltöltők a raktárba illantak néhány brácsás, meg csellista elől, a biztonságiakra meg a frászt hozták a zsebesek. Aztán a nagy eljövetelek helyett béna nagy hallgatás következett. Az nyilván olcsóbb volt az ámításnál! A világsztárok elgyengélkedték a találkozást. Még jó, hogy csak páran vették Méreit, meg a hantáit komolyan! Mert hanta volt!

Azután lehetett volna a közelben repterünk. Kovács Ferenc, megyei főmufti felvette a legszebb narancsszínű ingecskéjét, hófehér zakóját és Kínába reppent. Tárgyalni a megvalósíthatóságról. Azok ott, a kis sárgák, körbehordozták szakállas bálványunkat, a szőrös fehérembert, mint valami istent, nézegették, fotózták, megírták, milyen szép nagy darab, aztán, miután hazajött és lelkendezett egy keveset a hűmekkorasikerről, kiderült, hogy Szombathely elővárosában, Pápán létesül a reptér Porpácról szó sem esett. Szép, egészséges pofára esés sikeredett újfent! Nemdebár? Az is hanta volt.

Most itt ez a sámándob, ami Hende szerint gyökeresen megváltoztatja majd a világ rólunk alkotott véleményét. Na, ez megint úgy jön, hogy nem jön, mert a magyar pavilon olasz dokumentációja elgáncsolja a simának tűnt ügyleteket! Még egy-két cikk születik majd a témában, aztán jön a csönd. Mi meg el méltóztatjuk felejteni majd, mint korábban már a huszárlaktanyába szánt tudományos sci-fi projectet, a sok-sok hablaty egyikét. De legalább továbbra is lesz szép, pusztuló épületegyüttesünk! Az nem lesz hanta!

Vajon, mi mindent feledtünk el még elfeledni?

Ahogy azt már korábban is bátorkodtunk megírni, nem ártana kicsit finomítani a 2016-os pápalátogatás bezengetésén. Mert ugyan hívta őt Veres, hívta Áder, sőt, maga a mindenható Hende is, a pápa leginkább a meghívás köszönetével bíbelődött, s kellő eleganciával kerülte ki a konkrét választ. Legutóbb éppen Veres nyilatkozta, mi lesz, ha mégsem jön, de mi azért várakozunk, felvillanyozva, mint a hülyegyerekek búcsú előtt… Ha mégsem jön, majd jön helyette más! És akkor mi van! Mi lesz?

Majd napokkal a pápa meg-nem-érkezése előtt Hende nyilatkozik, ugyan, miért ne jönne, aztán a nagy nap elmúlik majd pápátlanul. Ugyan már! Mit kicsinyeskedünk! Így volt ez a nem fizetős autóúttal is, amiért azóta is egyvégtében harcol ez a becses ember!

A nagyérdemű meg – mit tehet mást – perkál.

0002
.

Állok a földre szállt Puskás előtt. Nézem ezt a súlytalan embert, ahogy úgy térdmagasságban mosolyog. Helyes nagyon. Túlélte az elmúlt év őszét. Fergeteges nagy – egy egész lépcsőháznyi – győzelmet aratott, aztán túlélte itt a Mindenszenteket, a Mikulás napsütötte eljövetelét, a Karácsonyt, meg a szilveszteri petárdázásokat is. A vízkereszt sem árthat neki, talán a május elsejét még megérhetné, a parkoló sarkában, lassan örökösnek tetsző helyén.

Stabil ember egy tökéletes városban, mely az igazak álmát alussza.

One thought on “A FÖLDRE SZÁLLT PUSKÁS ESETE – avagy újabb esély a lépcsőháznyi győzelemre”

  1. Talán szakithatna időt az orvos polgármester és megnézné miért üres az x-szer avatott Uj Belgyógyászati tömb és a betegek 6 fős szobában 8-an szoronganak a régi körülmények között,némelyik ugy,hogy hason-kuszva tudja megközeliteni a fekhelyét a zsufolt ágyak közti szük helyen.Papa ébresztő,tekintse meg a “helyzetet” a “nagy “kardiológus-vezetővel!

    Ferenc pápa valószinüleg infot kapott Szombathely “alpesi jó levegőjéről”,és a fényképeken látható vizgőznek nevezett áramlást nem tekinti csupán a fénytörés játékának ,amely az az esti sötétben is “fénytörik”.
    Lehet,hogy ezért bizonytalanodott el Szt. Márton szülővárosának megtekintésétől?

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.