SÜRGÉSZETI HELYZETJELENTÉS – „vészhelyzet” szombathelyi módra

Néhány éve, amikor a „véletlen úgy hozta”, hogy betévedtem az SZTK szinte mára már horrorisztikus épületébe, és fényképeket készíthettem – persze titokban – a mellékhelyiségek és váróhelyek siralmas állapotáról, a leamortizálódott WC-kről, pissoárokról, mosdókról, néhány olvasó felháborodásán túl nem igazán sikerült az áhított változásokig eljutni. Az egykor szebb napokat megélt épület állaga azóta csak romlott, bár az orvosi ellátás azóta is folyamatos. A hodály most leginkább egy számkivetettek részére rendszeresített háborús ispotályra hasonlít, melyet a szükség tart életben. Úgy tűnik, a városból, megyéből ide beutalt, erre kényszerített embereknek ez is jó – gajdolják a Rétvárhy báró és társai szerint nem létező szegénységet hirdető hatalmasságok. Nem gondolja az ott látható és tapasztalható visszásságokról a város orvos-polgármestere sem, hogy változtatni kéne rajtuk, így az SZTK-katasztrófa-turizmus nyilván a következő öt esztendőben is tárt kapukkal várja az „érdeklődőket”!

Kívülállóként megdöbbenni persze más, mint amikor az ember maga is belekényszerül, s átadja magát a hazai egészségügy egy-egy fellegvárának. A minap, „szenvedő alanyként”, igaz, csak „hozzátartozói” minőségben, de ellátogathattam a nagy fősürgész által oly büszkén emlegetett Sürgősségi Betegellátó Centrumba, amit korábban úgy méltóztattak emlegetni, mint a „szombathelyi vészhelyzet palotát”, melynek tetején, ha kell, még helikopterek is leszállhatnak. Ott, ahol csúcs szuper a technika, korszerű a berendezések sora, meg persze maga az ellátás is vagy ötcsillagos. Ahol kétség nem férhet a biztonsághoz, a gyógyulás reményéhez, ahová a rászorultak többségét mentők hozzák, s ahol a vizsgálatokat követően engedelmessé, vagyis pácienssé változhatnak a földi halandók, vagy a gyors ellátás után otthonaikba vonulhatnak vissza.

00001

Már a megközelítés is pazar! A hozzátartozó, ha a későbbi eltávozás felemelő reményével és így, persze gépjárművel érkezik, választhat! Vagy bizonyos időközönként ki-kiillan a kórházból, hogy újra, meg újra megetesse a parkoló órát, mert nem elég a betegért aggódni, jobb félni a kíméletlen ellenőröktől, vagy szétnéz a környéken, hátha akad még „megváltás mentes” zúg, ahol a verda a garantált bűntik nélkül várakozhat. Van ilyen, igaz vagy fél kilométerre a kapuktól, de a mozgás mindent megér! Főleg, miközben betegünk alig él… A körház területén ugyan akad lehetőség a parkolásra, de az előrelátó ember, aki ráadásul szereti a békét, meg talán a szerény jövedelme maradékát is, találékonnyá válik, s inkább tekereg… (Hallottunk már a kapuból bebocsájtáshoz nem jutó, törött végtaggal érkező áldozatról, így jobb távol, mint a kapuoroszlán utálatának örvendve!)

A nagy SBC-be lépve az első benyomások leginkább különösnek nevezhetőek. Nagyanyám füstös konyhájára emlékeztető félhomály, néhol egy-egy „vészkijárat” feliratú, pislákoló, derengő lámpa, amúgy ostoba vakság, melyben az érkező beteg és családja helyet kereshet. Az országunk címerébe hamarosan bekerülő stadionokból jól ismert, ötösével szerelt székek kerítik körbe a várót, a székek mellett parányi asztalkákkal. Ötösével szerelt – írtam, nem véletlenül – melyek közül a két szélső használhatatlan. Imbolyognak, lötyögnek, a legjobb esetben már sikerrel letörtek az acélból készült merevítőik, s a balesetveszélyt elkerülendő, az ülő alkalmatosságok a hajdanvolt székek helyére vannak biggyesztve.

Találékony, igen eredeti megoldás! Haldoklás és egyéb fájdalmai közben az emberek többsége nem gondol a „szerzés” örömeire, de, ahogy ezeket a székeket nézi az ember, a leginkább, mint hulladék ugrik be az emlékezetébe. Így ezek a felforgatott néhai székek nem tűnnek el, de sajnos, nem is kerülnek pótlásra – ugyan miért is kellene hozzájuk nyúlni! Az imént még asztalkákról is írtam, de azt elfeledtem megörökíteni, hogy ezek az eredetileg négy lábú asztalkák bizony „falrögzítésben” részesültek, hiszen a lábacskáik közül egy, kettő itt-ott hiányzik. A lényeg, hogy mindenki saját felelősségére foglalhat helyet, vagy cuccolhat, hiszen a váró félhomályában bármi megtörténhet!

A félhomályból kikukucskálva jól látható az emeletenként fényárban úszó Hende-tömb, mely nevét az örökös avatási ceremóniáiról elhíresült miniszterről kapta, s a köznyelvben nem is igen várható más elnevezése! Szép, impozáns épület. Üres! Már ami az orvosokat, betegeket illeti! Még jó, hogy a helyén egykor álló, Hende szerint kommunista maradékot sikerült eltüntetni! Ott ugyanis aktív gyógyító tevékenység folyt! Így a Horthy által egykor építtetett szárnyhoz később hozzá vajákolt kék csempés kötőelem mellett csillogó-villogó vadiúj építmény vakító neonjai az este eljövetelével némi fényt küldenek a váróba. Míg telik az idő, ez sem utolsó élmény!

Aztán, mert a betegek a sorsukra, meg a leginkább orvosra várnak, a hozzátartozó megszomjazik, megéhezik. Ez úgy öt-hat átidegeskedett óra után talán elnézhető gyarlóság! Ha pedig valaki szomjas, a recepció mellett automaták sora várja! Jól néznek ki, mint az üres belgyógyászati tömb! A három automatából az egyik a leg emberbarátibb! Nem jó! Hirdeti a kézzel írott ákombákom! Marad a kávégép, meg a másik nyerőgép! A kávégép tizenkét lehetőséget szűkít egyetlenre! Mindegy mennyi pénzt szán rá az áhítozó, nyolcvanért, vagy százötvenért is csak kongó, üres poharat kap. Ha valaki üres pohárral a folyosókon sétálgató egyedeket lát, az nem a véletlen műve. Ők nem vizeletmintáért osonnak, csak egy mosdót keresnek, ahol talán vizet ereszthetnek a méregdrágán frissiben vásárolt pvc flakonba.

És íme, a korszerű épület modern mosdói, melyek persze megindultak a lejtőn! Mintha ellátogattak volna az SZTK-ba! Üdvözlet Barbarisztánból! A két pissoir közül az egyik rossz, a másik ezernyi rágógumi, csikk és papír zsebkendő darabjaival fuldokló. A WC sártól és úgy tűnik, széklettől varacskos, míg a mosdót utoljára használók által felfedezett papír törölközők sokaságától dús kézmosó látványa is elkeserítő. A nevelhetetlen és felvilágosíthatatlan, rendre szoktathatatlan közeg és a legkevésbé sem hatékony takarító személyzet közös munkája. Ha valakinek netán eszébe ötlik a vendéglátó egységek szigorú HACCP előírásainak tömkelege, itt, az egészségügyi intézményben jobb ezeket elfelejteni! Itt a kosz és mocsok a betegek „velejárója”. Úgy tűnik, az ÁNTSZ itt ritka vendég, ahogy az SZTK-t sem riogatják bezárással!

Élménytúránk végén, a megmenekülés örömével hagyhatom el a sürgészetet! Jó volt látni ennyi korszerűséget, ezt a modern kórházi együttest, aminek falán búcsúzóul még megcsodálhattam egy táblát. A táblát, mely az itt dolgozók többletmunkájáért az állam által megítélt 99,99 millió forintról szól. Fogadok, az olvasók többsége nem találná ki, miért éppen ennyi?

Ha tehetik, őrizzék meg az egészségüket!

One thought on “SÜRGÉSZETI HELYZETJELENTÉS – „vészhelyzet” szombathelyi módra”

  1. Remélhetőleg a kórház vezetői is elolvassák ezt a helyzetjelentést !
    Sürgősen cselekedniük kellene, hogy emberhez méltó környezetté alakítsák át
    ezt az osztályt !

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.