VILLALAKÓINK ÜZELMEI – Mindenkitől bocsánatot kér Szombathely!

Miközben állítólag a fél ország egy nagyhajú, „egyszerű” nő és egy túlgerjedt szőrös hím mindennapi koituszán csámcsog, akadnak „mindenről lemaradó”, világvégi népek, akik televízió és internet nélkül éhezik át napról napra a való világot. Köröttünk…

Igen, akadnak, akik nem néznek tévét, mert egyszerűen nincs televíziójuk, sem számítógépük, nincs facebook profiljuk, sőt okostelefonnal sem rendelkeznek. Elképesztő, de nem járnak pszichiáterhez, nincs kocsijuk, nem lötyögnek konditermekben, egészségtelenül táplálkoznak és egyetlen politikusra sem tudnak gyűlölettel, vagy odaadással gondolni.

Esténként elálmosodnak, olykor naponta többször is megéheznek, s ha fontosnak érzik, életük párjához simulnak, örömet okoznak, úgy, hogy senki ne tudjon róla, akire mindebből semmi nem tartozik. Mert az egyén boldogsága, ahogy valaha a „semmi közöd hozzá” kategóriától (volt) valódi érték!

Talán hihetetlen, de Szombathelyen is élnek ilyen „különös” emberek, akik egyáltalán nem néznek furcsán, ha torzszülöttekkel, notórius hazudozókkal, másokat átverőkkel hozza össze őket a sorsuk.

Együtt szabira
.

Meghallgatják az önjelölt prédikátorokat, a nagy hazudozó-álmodozókat, meg az aktuális bölcselkedőket is, akik épp kabátjuk alatt hordozzák az egyetlennek vélt igazságot.

Meghallgatják a demokratikus úton megválasztott politikusokat, azokat a pénzéhes önjelölteket, akik általában az életüket a köz javára áldoznák, ha a köz volna szíves egy életen át eltartani őket.

Meghallgatják az egykor sértődötten és a feleslegességük okán indoklás nélkül elzavarta(ka)t, akik felvértezve mérhetetlen hatalmukkal, visszatérnek aljas bosszút állni, „becstelenül” mindazokon, akiknek egyszer már elegük lett belőlük.

Mert a különös emberek füllel és csak azután szájjal élő emberek, a csend türelmes őrzői.

Valaha békében élhettek az ország bármely szegletében, ma a dilettantizmustól való félelem és a visszafordíthatatlan döntések nyomán elszenvedett fájdalmaik viselői valamennyien. Megélik a villalakóink üzelmeit. Amúgy, ebben az országban, több millióan…

Míg a maguk által felkentek tönkretesznek lassan mindent, bennü(n)k, a „különösekben” megszólal, rendre, az örökség, amit „lelkiismeretnek” nevezünk. Egy ideje mást sem szeretnénk, csak bocsánatot kérni! Mindazért, amit magunk is megélni kényszerülünk. Ez a mi hitük, s nem vallásunk szerint való tennivaló. Ettől maradunk emberek valamennyien. Nincs párthovatartozásunk, identitászavarunk, elfogultságunk, csak szándékunk, egy valaha szebb napokat megélt közösség újraverbuválására, egy város újjáépítésére. Amit volt szíves szétzilálni néhány izgága „jobbágy”, szolga…

A minap furcsává vált egy közülünk, aki mindenkinél előbb, maga is bocsánatot kért.

(Aki a lelkiismerete szerint él, s elhatározta, kijelölte az utat a lehetséges rend felé. Akitől ezért rettenetesen félnek a villalakók.)

Holnap mindenkitől bocsánatot kér Szombathely! Ez az egyetlen lehetőségünk. Még jó, hogy ez lehetséges! Bocsánatot kérni, megbánni mindent – mások helyett. Azok helyett is, akik majd otrombán az utunkba állnak, idiótának bélyegezve szándékainkat, akiknek nem lesz elég trendi, meg cool, ha nem engedelmeskedve nyalakodásaiknak, „csakazértis” felnőtt emberként tesszük a dolgainkat.

Nem kell hozzá ordítanunk, elmaszkírozott arccal az utcára vonulnunk, transzparensek alatt menetelnünk, csak egyszerűen kitárni a kapuinkat, s feltételeket nem szabva, örülni az érkezőknek. Akik hozzánk hasonlatosan álmosodnak estefelé, s éheznek, akár naponta többször is…

Bocsánatot kérünk, hogy nem becsültük meg az értékeinket, hagyományainkat, és ki akartuk találni ezt a több ezer esztendős várost. Bocsánatot kérünk, hogy a sorba beállva lampionokkal meneteltünk egy új bálvány mögött, hogy egykori legyőzőinknek szobrokat emelve kocsmákká változtattuk utcáinkat, s behódoltunk egy valaha messze, utánunk ballagó világnak, csak mert ez lett az elvárás!

Akkor is bocsánatot kérünk, ha semmi közünk ezekhez a pénzéhes, szar alakokhoz és az általuk elszúrt évekhez!

Ja és akkor is bocsánatot kérünk, most, azonnal, ha ezek a haszontalan gyüttmentek valahogy nem érzik úgy, hogy semmi keresni valójuk nincs az utjainkban! Mert tudjuk, a villalakók parázna koitusza után is lesz világ. Való világ!