ELMARADT TAPSIKOLÁSOK – február 19 lett a mélyrepülés, meg a lázárjani nagy napja

Nem egyszerűen lekéstük!
Direkt szerettünk volna, utólag, összegezve a lényeget, írni és szólni az elmaradt tapsikolásokról.

Véleményünket kifejezni és másokét formálni a csalódott és megalázó csöndről, a csődről mely a mai napra bőséggel kijutott. Pontosan ugyanazt adni, amit egyvégtében kapunk, mint valami alamizsnát!

Ha eddig nem tűnt volna fel a rajongóknak, fanoknak, szimpatizánsoknak, imádóknak – ma bizony fügét mutatott a dvabratanki egykori menetszakasza, talán éppen azok csapták rá az ajtót a gőgös nagyúrra, akik korábban fenntartások nélkül imádták. Mert bevették a kamut, ahogy a mieink, pár millióan!

A lengyelek, akik mindeddig, mondhatni igaz szeretetből, barátságból „lengyelbe álmodták a magyart”, berántották a féket, mert nem kérnek az előző napok putyin-nyalása után kihányt ételmaradékokból! Orbán persze mindebből semmit nem érezhetett.

Csak a sokat emlegetett nép, az ő népe vált miatta elfogadhatatlanná!

111
.

Viktor ment, nyeglén nyalakodott egy keveset, kioktatott mindenkit, mint egy cicanadrágos verőlegény, aztán mert tényleg mindenki elfelejtett örvendezni, jól hazajött! Ennyi!

Nem jó dolog körülnézni, ebben a zsebkendőnyi hazában, nem jó nézegetni kifelé, mert csak bezárt ablakszemek bambulnak felénk. Mélyrepülésünkről talán csak a detonáció, a becsapódás pillanatát feledték közölni. Zuhanunk…

A hírek szűkszavúak és színtelenek voltak február 19-én: „Fájó visszautasítással szembesült Orbán Viktor miniszterelnök Varsóban, ahol nemcsak a lengyel kormányfővel, de a volt miniszterelnökkel is találkozni szeretett volna. Jarosław Kaczyński nem volt hajlandó fogadni a magyar kormányfőt.
Maga Orbán Viktor kezdeményezte a találkozót Jarosław Kaczyński volt lengyel kormányfővel, aki ezt a Putyin-látogatásra hivatkozva utasította vissza. Ezt Jarosław Kaczyński politikai szövetségese is megerősítette egy lengyel hírportálon.
A közismert lengyel újságíró, Jacek Karnowski szerint valójában ez a diplomáciai elutasítás volt a varsói út legnagyobb fiaskója, mert Lengyelországban nem a jelenlegi miniszterelnököt, Ewa Kopaczot, hanem a volt miniszterelnököt tekintik Orbán Viktor természetes politikai szövetségesének. A konzervatív Jog és Igazságosság Párt (PiS) elnöke négy évvel ezelőtt még „Budapestet akart csinálni Varsóból”, és azt mondta, Orbán Viktor politikáját példaértékűnek tekinti.”
(Origo)

Orbán, az elvetemült, illiberális kispolgár, aki az általa a hendekutyival kreáltatott polgári körös Magyarországát kívánja még mindig mindenek fölé helyezni, megtapasztalta, amint a csalódottak fanyalogva fordulnak el, ha érkezik.

Nincs már tánc, ha Orbán fütyül!

„Ewa Kopacz miniszterelnök a kora délutáni közös sajtótájékoztatót így kezdte: Őszinte és nehéz beszélgetést folytattunk az Európai Unió és a visegrádi országok Oroszországhoz és Ukrajnához fűződő viszonyáról, ahogy ez barátok közt szokás, egymás szemébe nézve, és kimondva, amit gondolunk. Ebben az őszinte és nehéz beszélgetésben tudattam Orbán miniszterelnök úrral, hogy alapvető jelentőségű az uniós országok és a visegrádi négyek egységes fellépése az ukrán helyzettel kapcsolatban, az agresszió közös elítélése. Közös történelmünk során mindig veszítettünk, ha a nemzetközi politikában a jog helyét az erő vette át.
Jaroslaw Kaczynski, a jobboldali ellenzéki Jog és Igazságosság párt elnöke, aki korábban rajongott Orbán Viktorért, hívei pedig tömegesen vettek részt a Békemeneteken, ma nem kívánt találkozni vele. A sajtónak azzal indokolták a szerdán magyar részről kezdeményezett találkozó elutasítását, miszerint a mostani helyzetben nem lenne értelme, Orbán Viktor magatartása ugyanis rombolja az európai szolidaritást. ”
(Hírhatár)

Akinek nincs semmije, az annyit is ér!

222

Mert ma megtanulhattuk a lázári mondat valódi értelmét!

Akinek nincs semmije, az annyit is ér!

U.i.:

Ha akarta, akkor sem tudta volna jobban időzíteni ezt a kudarcot Orbán. Február 19-én… Legjelentéktelenebb és leggyűlöltebb segg nyalói közül a kis vásárhelyi kegyenc negyvenedik születésnapján éppen a libling lázárjani elhíresült mondata hullott vissza az egyre töpörödő bálványra:

Mert, akinek nincs semmije, az bizony annyit is ér!