ELVESZETT ILLÚZIÓK – Ave, Caesar, morituri te salutant!

Jó volna tudni, hol tartanak most!?
Hogy kitalálták-e már Szombathelyt, vagy még mindig a nekirugaszkodás fázisában, a tanulóévek legelején végzi gyakorlatait a megválasztott.
Akitől az első ciklus legemlékezetesebb sajtó-szereplése volt az az interjú, amiben töredelmesen bevallotta, hogy a T betű, bizony ott virít a hajtókáján.

pusi

Az sem volt túl rég, amikor nekiveselkedtek, s feladatukat a város kitalálásában jelölték meg, s eldöntötték, hogy a teljes megújulásig meg sem állnak. Ezt követte pár év semmi. Pontosabban, úgy tettek, mintha güriznének, – Hende-Land épült! – mintha felhívást intéztek volna a város közönsége felé, pedig csak újraosztották a belterjes lapokat, mint a nemzeti bagóboltokat.

(Még a szennylapok is megírták… meg a szennyblogok.)

Talán ez sem volna baj,- ugyan miért is… – ha előbb legalább megszemlélgették volna gondosan a porig rombolandót, ha elmélyedtek volna a múltban, – akkor is, ha Hende átkokkal illette – megtartva, megóvva az örökölt értékeket. Nem ez történt. Szombathelyen jó ideje már, hogy minden a rombolást követő víziók „mintha teremtésében” teljesedik ki.

A túl nagy zakó, meg a szemrebbenés nélküli hazudozások persze gyümölcsöt, bő termést hoztak, avatásokat, átadásokat… mennyiséget; csak éppen az ötletek kezdtek bután kiüresedni, lassan komoly gondokat okoz a giccsek új néven nevezése. A pénz mindeközben bőven áramlott, és állítólag áramlik felénk, – mert a jó vazallusok megérdemlik -, megszámlálhatatlan likon azután egyre folyt, folyik mindez, elfelé, s megtakarításoknak nyomát sem fedezhettük fel, bár a közgazdász zseninek kikiáltott „pluszegyfő” algóré, akit szintén Hende szerzett, teli gőzzel toporzékolt! És valahányszor kiderül egy nagy krach, felmutatták az egyetlen „hibást”, máris megjelent az aktuális gond, a hogyan tovább.

Vajon akadhat még, akár egyetlen valódi „hozzá értő”, s nem kell sokadszorra harangokat kongatni?
Lesz még nyár, lesz karnevál, s nem holmi zsibvásár, némi beidegződött felvonulással, megszokásból, helyi lelkesedésből, átverésből leginkább?
Mert ami ma bizonytalan, az holnap „csakazértis” letudott aktus lesz, s a dilettantizmussal vádoltak politikai indíttatást kiáltanak majd, a féltékeny vesztesek csaholásától reszketve. Az „alkotók” meg minden kritikát ellökve maguktól a kérdő hangok hozzá nem értésével vádaskodnak csak.

003

Öt hónappal a szokásos Savaria Karnevál előtt egyetlen dolog biztos, hogy minden bizonytalan!

A város vezetői szerint semmi gond, a bölccsé avanzsált székely parasztember is tudta, hogy „úgy még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy”! Nyilván, így kell nekilátni egy országos rendezvénynek, ezzel a „profizmussal” kell gondoskodni az érdeklődőkről, majd az érkezőkről, senkinek semmi köze nincs ahhoz, hogy áll a dolog; fejek hullnak, felelősök cserélődnek, majd elhúznak sértődötten, a pénz is jóval kevesebb – sebaj!

A központi program, a gerinc már adott: jön Hende Csaba, meg Szaljai Mónika, együtt, nahát! Jókat integetnek majd saruban, tógában, jobbra-balra, a nép meg majd sikoltozik örömében.

002

Ők csak engedelmeskednek, a választás joga adott volt; döntött a nép! Őket akartuk, ők a miénk!

Nyilván lesznek, lennének a bizonytalan időjárás ellenére milliókat kockáztató árusok, vendéglátók, akik minden karnevál végén megfogadják, hogy soha többé nem teszik be a lábukat Szombathelyre… aztán mégis útnak indulnak.

Lesznek, lennének helyi vállalkozások, melyek „na, még egyszer utoljára” megtámogatják, jelenlétükkel emelik majd a hacacáré színvonalát, lesz diadalív, meg vízóra, lobogó tűz a tér közepén, s még ezernyi káprázat a komoly helypénzek begyűjtése reményében…

Uraim, ott fent!

Csak a lényeg veszett el!

Az illúzió, a város összetartozásának érzése, a gondok, amikhez most sincs semmi közünk, meg majd az elégedettre mímelt öröm, amit csak messziről bámulhatunk, ha mégis lesz…

Ave, Caesar, morituri te salutant!*

004

Az idei karnevál nem az ellopott, lenyúlt, eltékozolt milliók miatt lesz sivár. Hanem mert ez a dolga! De akkor meg mi végre erőlködünk?

Miért nem lehet udvariasan bejelenteni az adásszünetet? Elköszönni, mint anno, vasárnap esténként a Takács Marika, vagy a Kudlik Júlia, s kellemes időtöltést kívánni a nélkülözés idejére…

Ma újabb „biztos pont”, újabb vezető, Vörös-Borsody Csilla, a Savaria Turizmus Nonprofit Kft. ügyvezetője katapultált.

Felmondott. Azonnal.

Mi, Savaria polgárai…Megértjük a tradíciót, az írott és íratlan törvényeket, de, ha világossá válik, hogy tényleg mekkora a baj, szóval, ha már mindenki lelépett, tessék mondani, ugye a kapitány is elhagyhatja a fedélzetet végre?

*Ave, Caesar, morituri te salutant! – Üdvözlégy Caesar, a halálba menők köszöntenek!