ÉN LENNI MENEKÜLT! – hazát, otthont, munkát keresek; aki tud, segítsen!

A többség így kezdi!
Átlép egy határon, hogy kiszakadjon, mint sáros kötés a sebből…
hogy kitéphesse magát abból a közegből, ami számára többé már vállalhatatlan,
újra-élhetetlen;
belépni az ismeretlenbe, vagy csak egyszerűen a másba, ami lehet, még a múltnál is sokkal-sokkal rosszabb!
Mégis…Ez a vágy mindennél erősebb! Lüktet.
Csak aki menekült már valahonnan, az értheti.


ÉN LENNI MENEKÜLT! – hazát, otthont, munkát keresek; aki tud, segítsen!

Az mondják a világ agóniájának mellékterméke, a szükséges rossz maga a vándorlás, a menekülés, az állandó újrakezdés kényszere. Az állandóság értékrendjét felváltja a változás “talánja”, az ismeretlen befogadásának útvesztője, megannyi bizonytalan pont, mely után megkopva, lerongyolódva zuhan az ember a dolgok legmélyére.
Ahonnan minden újrakezdés nehezebb, még a születésnél is!

005

006
.

Először – talán a fájdalomtól, talán a szégyentől – bénán hallgatunk.
Nem mondjuk el senkinek, mi a gond, s, ha sírunk, azt is csak befelé, könnyek nélkül tesszük. Megbántottságunkban, elhagyatottságunkban csak egyre, befelé fordulunk, s a napok szürke egyhangúságát terelve, egyre a leglehetetlenebb kérdésre keressük a választ: hol rontottuk el, miben hibáztunk, mitől váltunk menekültté?

Aztán, hogy rádöbbenünk, mennyire értelmetlen várakoznunk, bízni a barátságban, azok erejében, akik oly nagy átéléssel tudnak sajnálni, ha kell – egyre inkább kétségbe esünk. Hogy mégsem jöhet már megnyugvás, biztonság, mert talán nem is vagyunk már méltóak semmire. aztán a legvégén, a kétségbeesés után jön a kiáltás:

ÉN LENNI MENEKÜLT! – hazát, otthont, munkát keresek; aki tud, segítsen!

Ugye, milyen ismerős ez a mondat?
Ez a süket fülek mondata!
Mint amikor a primitív pedagógiák bátran megnyilatkoznak a nehezen nevelhető gyermekekről… és szól a semmi!
A mi világunk nem tud mit kezdeni a menekültekkel.
Nem tud, mert nem akar!

007
.

Mert a barátság, a testvériesség csak manír, egyetlen igazság uralkodik: a mutyi!
Aki fürdik a haverságban, életben marad, aki nincs a körben, örökké „gyütt-ment” lehet, majd idővel persze sietősen elillant halott!

Éveken át a változásról hallgattunk meséket.
A hatalmasságok csak bíztatásnak szánták az adományaikat.
A koncot résznek hazudva, alattomosan intették társainkat a hallgatásra. Nem gondolták volna, hogy egyszer vége szakad a türelemnek, s elindulunk.
Százezrek mentek el közülünk azóta, naponta százak, ezrek érkeznek.

001
.

A baj csak az, hogy az értékeink helyébe az „odaát is értéktelenek” jönnek!
Készülnek továbbállni, bár ez maga a lehetetlen – a „nincs” kényszere!

ÉN LENNI MENEKÜLT! – hazát, otthont, munkát keresek; aki tud, segítsen!

Lucius Annaeus Seneca, ókori római filozófus azt írta: „Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.” De vajon ma, a huszonegyedik században hányszor kell és lehet mássá válni annak, aki menekültként kénytelen könyörögni?
Aki csak reménykedhet, hogy hazára, otthonra lelhet, megélhetést biztosító, méltó munkára, mely megszabadítja a gondoktól…

Friss hír:
“Összesen 326 határsértővel szemben intézkedtek a rendőrök csütörtökön Csongrád megye déli részén. Az elfogottak közül legtöbben Koszovóból érkeztek, közülük 57 gyermek. A megélhetési bevándorlók legnagyobb csoportját Ásotthalom külterületén tartóztatták föl délelőtt, ott 67 állampolgár lépte át illegálisan a zöldhatárt. A határsértők menedékkérelmet nyújtottak be, ügyükben a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal jár el.

Aki tiltott határátkelést hajt végre, mindegy, milyen indokkal teszi, azonnal őrizetbe kell venni. Jelenleg arra volna szüksége, hogy a kérdésben megkérdőjelezhetetlenül egységesen és egyértelműen lépjen fel a magyar közvélemény. – foglalt állást az illegális bevándorlással kapcsolatban Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. A miniszterelnök olyan – az európai menekültpolitikától egyébként eltérő – előírásokra kér felhatalmazást a magyaroktól, hogy az illegális határátlépőket a magyar hatóságok vehessék őrizetbe, tartsák fogva, és amint lehet, azonnal toloncolják ki őket. Ha megkapja erre a felhatalmazást a nemzeti konzultáción – mondta -, akkor érvényt is tud szerezni neki Brüsszelben.

Ha a magyar rendőrség erőteljes fellépéséből a Balkánon is világossá válik, hogy nem érdemes Magyarországra jönni – mert letartóztatják, az ellátásukat megkeresendő dolgoztatják, majd kitoloncolják őket -, akkor nem is fognak jönni.

002
.

A kormányfő hangsúlyozta: az osztrákok és a németek változtatni fognak a bevándorlókkal kapcsolatos szabályaikon, így a Magyarországra érkezett menekültek nem tudnak majd továbbmenni, itt fognak rekedni. Ha akkor nem lesznek olyan törvényeink, hogy azonnal fogjuk el őket, és azonnal toloncoljuk vissza, akkor Magyarország egy menekülttáborrá fog válni.

A törvényhozás tavaly minősítette biztonságos származási országnak Szerbiát, Bosznia-Hercegovinát és Macedóniát, aminek révén jóval gyorsabban elbírálható a menedékkérők ügye. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy gyorsabban visszatoloncolják a három államból érkező menedékkérők tízezreit, akinek soraiban jelentős arányban vannak a szinti és roma közösség tagjai.” (http://librarius.hu/)
(…)

Utóirat: Jobb lenne nagy utazásokról, egészségről, ínyes táplálékokról szólni, írni. Lehetne mesélni a nagy mesterségekről, évszázados praktikákról, de a szavaink mindegyre ugyanoda érkeznek megfáradt lelkünkkel: hazát, otthont és munkát keres az írástudó, megértést és támaszt, másokért és sajnos magáért, sokadszor! A webnapló a legeslegutolsó, talán érthető mondatához ért:

ÉN LENNI MENEKÜLT! – hazát, otthont, munkát keresek; aki tud, segítsen!

MOSZKVA TÉR, HA VOLNA SZOMBATHELYEN, fogadhatnánk Putyint!

Budapest gondban van.
Pontosabban a főváros vezetése.
Már csak pár napjuk maradt, hogy kedvükre dörgölőzhessenek az érkező tovarishoz.

Mióta 2011-ben Tarlós főpolgármester feltalálta a spanyol viaszt, s a mindenki által notóriusan, mind a mai napig Moszkva térnek nevezett budai területet visszakeresztelte leánykori nevére, csak a por vastagszik az ígéret mappáin: Budapestnek volt és lesz is Moszkva tere!
Állítólag!
Most éppen nem lehet tudni még, hogy hol, a találgatásokon túl arról is regélnek, hogy esetleg néhány napig újra Moszkva tér lehetne a jelenleg leginkább építési területként funkcionáló térség, ám, ki tudja, mit hoz még ez a pár nap? Mert a látszatra adni kell!

A Szabadság téren ott díszlik a szovjet hősi emlékmű, a felavatásra váró, hírhedt „német katonai megszállás emlékműve” társbérlőjeként, de gyakorlatilag bármikor koszorúzhatóan – (mely hasznos időtöltés állítólag része a villámlátogatásnak, csak most még titok, nehogy a nagy rongáló, Budaházy megneszelje!) Lehet, hogy ez a gesztus így is kevés a nagy KGB-s rokonszenv-látogatásához?

Nos, hajrá, van ötletünk: Szombathely még képes volna megdobogtatni Putyin elvtárs szívét!

0003

Itt minden adott a nagy szovjet villámcsődülethez! Van Joskar-Ola lakótelepünk, akad szovjet emlékművünk a dombon, meg nagyfenekű orosz bárizsnyánk a Borostyánkő Áruház tőszomszédságában, koszorúzható a szovjet hősök kiskertje, a valóban becsülettel gondozott katonai sírok, fent, a Hősi temetőben – mi kell még? Vlagyimír Vlagyimírovics otthonosan végiglátogathatná valamennyit, kikocsizhatna az egykori huszárlaktanyából az „ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai egységek” által helybenhagyott barakkegyüttesbe. Megtekinthetné, mi maradt a volt váti katonai gyakorlóterepből, aztán suhanhatna vissza az ő napról napra növekvő tartományába, mely az orbáni nóvij-drúzsba okán nem csekély szégyenünk!

Igen, a rettegett KGB vezér, a nagy diktátor jól érezhetné magát nálunk! Puskás nyilván tartana neki egy jó kis újjáélesztési bemutatót, a Johnny nevű műanyagbábut átkeresztelhetnék Mihailra, aztán néhány pohár vodka kíséretében nekigyürkőzhetnének a pojtyénak is! Hende jó jobbágy. Ha felkérnék, nyilván nem esne nehezére! Végigasszisztálná ezt a kis hangulatos kirándulást…

S ha tudnák, még miféle szellemi egységünk is van Putyin Putyinoviccsal!

(…)
„Az oroszok már a spájzban vannak” – valaha, pontosan így hangzott a magyar filmtörténelem egyik legismertebb mondata. Az emlékezetes idézet – a néhai Sinkovics Imre színművész rövidke mondata – ugyan a II. Világháború időszakára vonatkozik, negyedszázaddal az ostoba vasfüggöny, állítólag nagyon várt lebontása után ma mégsem jár messze az igazságtól. Oroszország ismét befészkeli magát a magyar spájzba, de ezúttal Budapest beleegyezésével: 2015.február 17-én Orbán Viktor „testvéri” hívására Magyarországra érkezik a Kijevben csak véres kezű gyilkosként emlegetett cár.

„Oroszország meg fog térni, Európa a pokol felé tart.” – ez az érkező Putyin gondolata!

0001

„Az európai kultúra bukása – Európa számára Isten és a sátán egyenlők: Mint pl. család és homoszexualitás, gyermek és abortusz, politika és pedofília, béke és háború, demokrácia és bankfeudalizmus, a keresztény gyökerek tagadása stb.”

„Látjuk, hogy hány euro-atlanti állam, a Nyugat azon az úton jár, hogy megtagadja, sőt elutasítsa saját gyökereit, így a keresztény gyökereket is, mely a nyugati civilizáció alapja. Ezekben az országokban megtagadják nemzeti, kulturális, vallási, sőt nemi azonosságukat is. Ezekben az országokban olyan politikát folytatnak, mely egyenlőként kezeli a gyermekeket nevelő családot az egyneműek partneri kapcsolatával. Ez a politika egyenlőségjelet tesz az Isten-hit és a sátánban való hit között.
Sok európai országban az emberek szégyellik megvallani a hitüket, eltörlik a vallási ünnepeket. Ezek az európai államok megpróbálják ezt rákényszeríteni más országokra is. Ez az út a pusztulásba és a kultúra primitívvé válásához vezet.
Az is ezt bizonyítja, hogy a Nyugat már nem képes reprodukálni magát, még a migránsok segítségével sem. A kereszténységben megtalálható erkölcsi értékek nélkül, melyek évezredeken keresztül formálták az embert, az ember elveszti méltóságát és embertelenné válik.

Mi fontosnak tartjuk e keresztény értékek megőrzését.
Nemzetközi szinten látjuk azokat a próbálkozásokat, hogy megszüntessék az egyes államok szuverenitását, és egy egypólusú világot hozzanak létre. Abban a világban már nem lenne szükség szuverén államokra, csak vazallusokra. Ez az egypólusú világ (az USA imperializmusa) történelmi szemszögből az Isten által teremtett sokszínűség és a saját identitás feladását jelentené.
Oroszország ezért mindig azok mellett fog állni, akik a kollektív akarat szerint hozzák meg a fontos döntéseket és nem egy állam (USA vagy Izrael), vagy egy államszövetség akarata szerint.”

(Részletek Putyin 2013 szept. 19-én a Valdai Fórumon tartott beszédéből.*)

Ha bárki is párhuzamot vél felfedezni Putyin és nagy hódolója, Orbán Viktor gondolkodásában, az nyilván nem a véletlen műve! Orbán – ha úgy tetszik Putyinra hangolva – évek óta töretlen magabiztossággal teszi a dolgát, Európa és főként az EU nem kis megrökönyödésére. ( Akadt ugyan egy, aki meglehetős vehemenciával próbálta őt eltéríteni, úgy tűnik, hiába… )

0005

(…)

Most látta elérkezettnek az időt, hogy végre hazánk is megtapasztalja, milyen lesz „Tovaris Putyin Magyarországa”.

Putyin nyilván nagyra értékeli, milyen nagyszerűen trappolunk a középkor felé! Hát még, ha járhatna nálunk, Szombathelyen, Szent Márton városában! 2016-ban akár meghívhatnánk őt is!
Ferenc Pápa nyilván örömmel venné a találkozást, már, ha szeretne hóhérral vacsorázni a meghasonlott Magyarországon, egy hamisítatlan orbáni dobzse-városban…

0002

*Megfigyelők és bennfentesek szerint Vlagyimir Putyin rég nem látott energiával, triumfalizmussal és zsoviálisan kezelte szokásos, háromórás expozéját a Valdai Fórumon. A Valdai Fórum immár hagyományos konferencia, ahol a világ különféle szakértői, elemzők, akadémikusok és egyre több politikus is azon vitatkozik, merre tart Oroszország.

simicska , A TRÓGER – az ocsmányság csak eszköz, szimpla átverés!

Szájszárazság, szomjúságérzet, étvágytalanság, fejfájás, rossz kedélyállapot, ingerlékenység, bevérzett szemek, zaj- és fényérzékenység, kézremegés, fáradtságérzet, gyengeség, feszült idegállapot, szorongás, pánikrohamok, lehangoltság, akut depresszió, émelygés és hányás, szapora szívverés, emelkedett pulzus és vérnyomás. Tudományos igényesség nélkül nagyjából ezek a tünetek sorolhatóak fel, ha másnaposságról beszélünk.

Akadnak akik macskajajról regélnek, amikor arról az állapotról próbálnak nyilatkozni, ami azok után következik be, ha valaki túlzásba viszi bizonyos „tudatmódosító szerek” bevetését.

Nekünk tegnap egy tróger jutott. Egy hózentróger. Tőle vagyunk másnaposak.

„Lehet, hogy ezen marhára meg fog lepődni: a világ nem csak üzletből áll. Én alapvetően – itt meg lehet, hogy hangosan nevetni is fog – értékek és elkötelezettségek mentén végzem a dolgomat. Nekem ezek fontosabbak adott esetben, mint az üzlet. Lehet, hogy a mai világban ez furcsán hangzik, de én ilyen vagyok. Tartozom annyival a hazámnak, a családomnak és magamnak, hogy csak olyat cselekszem, amit helyesnek tartok és olyanokkal üzletelek, akiket vállalható üzletpartnernek tekintek. Hiszi vagy sem: az én szövetkezésem Orbánnal abból indult ki, hogy le akartuk bontani a diktatúrát és a posztkommunista rendszert. Kiderült, hogy ez nem egy egyszerű dolog, ezen melózni kell. De az kurvára nem volt benne ebben a szövetkezésben, hogy felépítünk helyette egy másik diktatúrát. Ebben én nem vagyok partner.”

Ha úgy tetszik, ez volt egy simicska lajos nevű „demokrata hazafi” evangéliuma, a tegnapi ige, a tegnapi nap „tudatmódosító szere”, ami miatt minden korábbi mondata – t.i.: ki is a g…i – újfent hiteltelenné tette ezt a dühtől vergődő oligarchát. Ezt a trógert, akinek szavaitól még ma is émelygünk, ingerlékenyek vagyunk, fáj a fejünk stb. Miatta és ocsmányságai miatt vagyunk másnaposak!

simicska lajos nagyvállalkozó, oligarcha… Aki vagy kinyilatkoztat és persze igaza van, vagy, ha nincs igaza és akkor duzzog. Akárcsak a nagy haver, orbán. Nekik nincs harmadik út, s az eszközök nem számítanak!

A gyorsabban józanodók talán már úgy éjfél körül rádöbbenhettek, ismét egy rettenetes zsákutcába tereltek, újra csak átvertek, orbán és simicska, meg az ő embereik.

zsakutca

Akik persze a valóságban egy pillanatig sem fognak egymás ellen fordulni… bár egyes agyalágyultak tegnap óta hozsannáznak…
Az a simicska, aki már saját gőze kiengedése után korrigálta önmagát, s visszavonta a nagy haverra szórt mocskot. Az, aki sem tegnap, sem ma, sem holnap nem fog a nyilvánosság elé állni és megkövetni vagy kilenc millió alattvalót.

A baj lényege most mégsem orbán, mégsem ez a tróger milliárdos, a hózentrágeres simicska. A baj az, hogy a fertőzés, amit elindítani méltóztatnak, járvánnyá fajult. Ha azt gondoltuk mostanáig, hogy a lejtő aljára értünk, mára világossá vált: tévedtünk! Ez a kezdet! Elég végigolvasnunk a mai nap elemzéseit, reakcióit, glosszáit és recenzióit. Lavórnyi káromkodás, mocskolódás valamennyi! Egyetlen értelmes elemző nem szólt még. Nem mondott véleményt egyetlen higgadt, felnőtt, normális ember. Lapítanak. S a nekibátorodott primitívek csaholnak egyre! Ők szólnak hozzánk, akik kritizálni, legyőzni, majd idővel a helyére tolakodva, követni akarják a most hatalmon öklendezőket.

A trógernél is aljasabbak! Káromkodnak. Ennyi a titkuk? Ez a vonzerő?

Az ocsmányságot felülmúlva kritizálók saját mocskukkal akarnak túltenni „azokon”!?

Vajon, tényleg csak erre futja? Leírják, milyen nagyszerű emberré nőtt a szemükben a tróger simicska! De miért? Mert ocsmány szavakkal illette a düh hevében a cinkosát? Ugyan már! Mi az, ami valójában történt, s ebből nekünk, egyszerű embereknek, vajon mi jut? SEMMI!

Tudomásul vettük, hogy „kurvaország” megmondói után a ge….zők következtek. És akik most őket akarják kritizálni, eltüntetni, még ennél is ocsmányabb szavakkal akarják elérni dédelgetett álmaikat. Még jó, hogy éppen a vodkavedelő náció felé robogunk! Azt a zsákutcát megszoktuk, még az örök és megbonthatatlan drúzsba idején! Csak tessék nyugodtan káromkodni, köpködni; azt mindenki megérti!

(Tegyék mindezt azok, akik sem orbán, sem simicska “törvényeit” nem ismerik, s nem is kíváncsiak rá!)

A kocsmai szinthez nem kell világlátás, sem műveltség, s az Adj’ Isten helyett éppen elég a b…..dmeg is! Kimondva, leírva, dettó…

U.i.: http://nepszava.hu/cikk/1047700-simicska-a-nepszavanak-a-csalad-az-szent

RENDŐRÖK A MINDENTLÁTÓKKAL – avagy újabb ötletek a népnyomorításhoz?

Gyermekkorom farsangjait idézve eszembe jut az a különös délután, amikor pajtásaim közül, mind a tizenkét kisfickó ugyanazt a mulatságosnak szánt jelmezt öltötte magára. Éppen egy tucat „rendőrbácsi” tolongott az iskola aulájában, tányérsapkával, gumibottal, síppal és persze revolverrel, ahogy kell.

ovirendőr
Ovirendőrség-ma

Aztán évek múltán, amikor a Magyar Televízió megfilmesítette – a pár éve elhunyt híres szombathelyi rendőr Tóth (Tóti) Tibor, azaz – Csupati és Kántor történetét, délutánonként papás-mamás helyett kutyás nyomozót játszottunk az öreg lakótelep lépcsőházaiban.

A rendőrök időről időre ellátogattak iskolánkba, találkozókat szerveztek az úttörőkkel, így nem volt csoda, ha abban az időben szinte minden srác azonnal rávágta a választ, ha azt kérdezték, mi lesz, ha nagy lesz: rendőr! Mi más?

Tudom, hogy hihetetlen, de szerettük, példaképnek tartottuk azokat, akik “a dolgozó népet szolgálták”!

2006 október 23-án a magyar emberek nagyobbik része a televíziók előtt, szinte kővé dermedve szemlélte a rendőrség brutális fellépését az 56-os események emlékeit idéző, felvonuló tömegekkel szemben, s talán nem sért senkit az a megállapítás, hogy akkor és azóta a magyar emberek nagyobbik része fél a „kollektív bűnösség elve” alapján alkalmazott elrettentéstől, büntetésektől és a legkevésbé sem találja rokonszenvesnek az ún. „műveleti területeken” felvonuló „készenléti rendőrséget”.

Azt a folyamatos fellépést, állandó „rendőri jelenlétet”, aminek megvalósulásában oly nagy örömét leli a rendőri vezetés, no és természetesen a miniszterelnök. Melynek elfogadása és elviselése elvárt kötelezettség a jobban teljesítő Magyarország minden polgárától…

kep_traffipax

Mostantól örömeink újabb forrása lehet a nagy „mindenlátók”, a KKEP néven emlegetett, autóból vagy állványról, akár távirányítással is kezelhető kamerák megjelenése, melynek felbukkanásáról szinte minden jelentősebb hírportál megemlékezett már. Az új traffipaxok nem csak a sebességhatárok túllépőiről készítenek felvételeket. „ A KKEP büntetést számláz ki a tilos jelzésen áthajtásért (jelzőlámpánál és vasúti átjáróban is), a záróvonal átlépéséért, a kötelező haladási irány megszegéséért, a tiltott behajtásért, a leálló- vagy buszsáv jogosulatlan használatáért is.

Megjárják azok is, akik kihangosító nélkül telefonálnak, vagy nem kapcsolják be a biztonsági övet, a rendszámfelismerés alapján pedig az is lebukik, akinek lejárt a műszakija, vagy nincs befizetve a kötelező felelősségbiztosítása.”

Az autózás szerelmeseiből így válunk szép lassan a „közlekedni muszáj” áldozataivá, miközben óhatatlanul töprengeni kezdünk, vajon, mi jöhet még?

Abban az országban, ahol már kisgyermek korban megkezdődik a hitéletre nevelés, ahol senki nem nélkülözheti az alapfokú műveltség pilléreit, a mai napig hatalmas szakadék tátong az általános műveltség és a közlekedési ismeretek elsajátítása között. A gyalogosok, kerékpárosok a mai napig nem rendelkeznek a forgalmas utakra kerülés alapfeltételével, a KRESZ szabályainak ismeretével, ugyanakkor a közlekedésbe gépjárművekkel belépők tevékenységét folyamatosan ellenőrzi és bünteti a hatóság – ebben látva a megelőzés egyetlen lehetőségét… Félelemben tartani, büntetésekkel elrettenteni – úgy tűnik, ennyi a nagy tudomány.

A mostanában közlekedni szándékozókra pedig különös élmények várnak.

Leharcolt gépjárműpark, kontra vadonatúj gépcsodák; cammogni alig képes elavult kocsik és gigantikus méretű kamionok osztoznak a többnyire járhatatlan utakon, csatornafedeleket, kátyúkat, méretes úthibákat kerülgetve, miközben az utak mentén eltűntek a padkák, s olykor arasznyi betonátereszek leselkednek a gyanútlanul lehúzódó közlekedők féltengelyeire. Az útegyenetlenségek mentén megjelennek a sebességet korlátozni hivatott táblák, no és a traffipaxok is persze…

„Szakmai berkekben csillagháborús tervként emlegették csak a 2012-ben elhatározott traffipaxbeszerzést, amelyről Pintér Sándor így nyilatkozott az InfoRádióban: olyan komplex ellenőrző rendszer jön létre, amilyen Magyarországon még sohasem volt. Nem titkoltan távlati célja, hogy az autópályán legalább húsz kilométerenként belefussanak egy kamerába a gyorshajtók, plusz a lakott terülten kívüli és belüli legveszélyesebb országúti szakaszokon is legyen ellenőrzés. Ez nálunk még illúzió, de első körben máris 525 új készülék beszerzése van terítéken, zömében uniós finanszírozással.”

A csillagháborút pedig ellenünk, egyszerű földi halandók ellen (is) vívja majd a KKEP-vel felszerelt rendőrség.

2013-09-28-14.13.39-1024x768

„Több mint 15 milliárdot költ erre a rendőrség, amiből a hordozható készülékek tervezése, gyártása, és új funkciókkal bővítése bő 900 millió forintba kerül (korábban 720 milliós beruházásról lehetett hallani), a fix kamerákra közel nyolcmilliárdot költenek, a kapcsolódó információs rendszer pedig 825 milliót visz el. Persze a traffipaxok sokat hoznak a konyhára, a közigazgatási és szabálysértési bírságok bevételei már 2012-re csaknem elérték a 20 milliárd forintot, és éppen a gyorshajtóktól folyt be a legtöbb a pénz. Némi késéssel 2013 végén kiírták a tendert új traffipaxok beszerzésére, idén márciusban pedig üzembe állnak az elsők.”

Egy, szimplán közlekedni szándékozó polgár így vélekedik a várható helyzetről:

„Egyszerűen nem értem. Az a cél, ha beülök az autóba, vezetés helyett csak folyamatosan görcsöljek, hogy nem-e mentem 31-el a harmincas kint felejtett táblánál, belelépjek-e a fékbe a kétes sárgánál, nyugodt és stresszmentes vezetés helyett csak folyamatosan rettegjek, hol figyel egy rohadt kamera? Harminc éve és cirka fél millió kilométer után térjek vissza a jellegzetes görcsös mazsolavezetéshez? Az nem balesetveszélyes? Egy kamera mennyi millió? Hány büntit kell kiszórni csak azért, hogy bejöjjön az ára? Nem fognak MINDENT elkövetni, hogy minél előbb bejöjjön, aztán dőljön a lóvé? Hová lehet még süllyedni népnyomorításban?”

U.i.:

A véletlen úgy hozta, hogy a minap egy óvoda farsangi jelmezbálján jártam. Volt ott “minden” – mobiltelefonnak, Micimackónak, mentősnek és tűzoltónak öltözött lurkó. Csak rendőr nem akadt. Egyetlenegy sem…

(Az idézetekért köszönet az Origonak!)

RÁHEL NAPJA – február negyedike, ma még hétköznap…

Talán így is maradhat, még egy darabig!
A személyi kultusz idején is akadhat fontosabb momentum, mint a főméltóság legkiválóbb leánygyermeke névnapjának ünnepnappá emelése! Akadhat? (Amúgy a Csengék is ma ünnepelnek, így a házelnök leányát is dicsőíthetnénk, de Orbán Ráhel névnapja mindennél fontosabb!)

0002

Íme az ünnepelt történelmi léptékű üzenete a nagyvilágnak:
„Azoknak, akiket érdekel:
Olvasom, hogy ellenzéki pártok és politikusok rajtam keresztül intéztek támadást Édesapám, Magyarország miniszterelnöke ellen. Tudom, az ilyen támadásokat a tények nem befolyásolják. Mégis, azokat akiknek a valóság számít ezúton tájékoztatom:
25 éves vagyok.

face

Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon állunk, saját erőnkből boldogulunk, saját életünket éljük.
Közgazdász diplomám van, több mint 3 évet dolgoztam a szálloda iparban és az idegenforglom egyéb területein, 4 idegen nyelvet beszélek. Jelenleg tanulok, a jövőben a munkám és a családom mellett is tanulni fogok.
Hiszek abban, hogy egy családcentrikus nő is lehet sikeres a szakmájában, és abban is, hogy van értelme az élethosszig tartó tanulásnak. Nem foglalkozom pártpolitikával, de hiszek Édesapám munkájában és hiszek abban, hogy Magyarország nagy lehetőségek kapujában áll. Édesapám azt tanította nekünk otthon, hogy sohase azt kérdezzem, mit tesz értem a hazám, hanem, hogy én mit tehetek a hazámért. Ebből a meggyőződésemből a nemtelen támadások sem billentenek ki.”

Rachel Rasi Rachel, ma leginkább Rahel Orban üdítő gondolatai ezek, melyek nélkül, ma, Ráhel napján képtelenek volnánk felnőni a valódi ünnephez. Támpont, valódi élménycunami ez a néhány sor, melynek sokadik közreadásával kívánunk a magunk szerény módján boldog ünnepet a közszereplő Orbán Ráhelnek!

0003
…a nagy ŐŐŐŐŐ!

Jókívánságainkhoz – ki más? – szeretne csatlakozni egy szombathelyi csaj, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk… Pannának! Közmunkás Panna névnapi üdvözlete Rahel Orban-nak, íme teljes egészében, vágatlanul:

„25 éves vagyok.
Férjemmel önálló családunk van, saját lábunkon kellene állnunk, saját erőnkből kellene boldogulunk, saját életünket éljük, közmunkásként, havi negyvenhétből egy idős házaspár albérleti szobájában lakva.
Mivel tanulmányaim fizetését nem vállalhatta a családom nincs diplomám, több mint 3 évet dolgoztam a szálloda iparban, mint szobalány és az idegenforglom egyéb területein, mint mosogató, takarítónő és cseléd, idegen nyelvet nem beszélek. Jelenleg tanulnék, a jövőben a munkám és a családom mellett is azt reméltem tanulni fogok… Már nem reménykedek.
Hittem abban, hogy egy családcentrikus nő is lehet sikeres a szakmájában, és abban is, hogy van értelme az élethosszig tartó tanulásnak. Nem foglalkoztam pártpolitikával, de hittem Édesapám munkájában, – míg volt -, aki most nyolc év munka nélkül átvergődött év után, szintén közmunkás, mert hitt abban, hogy Magyarország nagy lehetőségek kapujában áll. Édesapám azt tanította nekünk otthon, hogy sohase azt kérdezzem, mit tesz értem a hazám, hanem, hogy én mit tehetek a hazámért. Ebből a meggyőződésemből a nemtelen támadások sem billentenek ki, ezért hamarosan elköltözöm…

Kedves Rahel Orban! Ha lehet, ne tessék feljelenteni!
Február negyedike alkalmából boldog névnapot kívánunk, mi, egyszerű közmunkások, és persze egy térden álló ország; felidézve Szécsi Pál örökbecsű névnapi slágerét, az átkos kommunizmus idejéből:

Egy szál harangvirág, ennyi csak, mit adhatok,
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot.
Nem nagydolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek?
Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet.

0004

De látom, téged csak a virág érdekel,
Mit mondok, az sajnos a füledig nem jut el.
De elnézem neked, mert engem szeretsz,
S így rossz ember nem lehetsz.

Egy szál virág, nem nagydolog,
De ennyi csak, mit adhatok
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot!”