NEMZETI ÜNNEP – el vótunk csendesen, néztük a tévét

Akkor hát elkészült a nagy mű!
Lehet pihenni.
Úgyszólván semmi nem fenyegeti a hatalmasságok nyugalmát.
2015 március tizenötödike elmúlt.
Túl vagyunk a nemzet ünnepnapján, az 1848-as magyar forradalom évfordulóján.

Az egykor nemzetiszín zászlókkal fellobogózott utcák helyén, a néhai kokárdák helyén az égvilágon semmi nem virított.

Mert kénytelen voltam a hétvégét is munkával tölteni, öt kicsiny faluban, a Vasi Hegyhát – Rábamente, „ezer apró csoda földjén” járva, – le kell írnom -, hogy egyetlen „igazi” ünneplővel nem találkoztam…

A kabátomon díszelgő kokárdát a második faluban magam is levettem, mert kezdtem magam úgy érezni, mint a hetvenes-nyolcvanas években Csehszlovákiába éppen március 15-én tapétáért átugró honfitársaink egykoron…

Sem az időjárás, sem a nyugdíjak kézbesítésének elmaradása nem tette lehetővé, hogy legalább az öregek, mondjuk emlékezetből, segíthessenek felidézni az egykorszép tavaszi ünnep, március idusa lobogását.

néni

Ahogy mondták, hideg is vót, kedvünk (…) sem igazán vót, el vótunk csendesen, néztük a tévét.

A régiek így mondták vón: a mi nemzetünket alighanem, a rosseb megette…