SZOTYOLA – ugye, a káromkodás is segíti a felzárkózást a futball élvonalához?

Ugye, mindenkinek ismerős a kép?

003

Magyarország miniszterelnöke, néhol öltönyben, olykor kockás ingben, puritánnak tetsző módon, a lelátón, népe közé vegyülve, pirított napraforgó magot rakosgat pofazacskójába. Ide is, oda is. Szotyolát zabál. Mint egy hörcsög! Kiharapja a magbelsőt, a héjat szerteszét köpködi. A fénykép rendkívüli előnye, hogy csak látszik. Nincs hang a miniszterelnöki zabálásról! Ha több ezer szurkoló ropogtatja és köpködi a szotyit, az sem hallható…

Soha nem hallható, amint a sok ezer szurkoló rágcsál és köpdös, mert minden feldolgozott gabonaszem előtt és után valamennyi feszülten morog, dünnyög, kiabál és ordít, és e decibel fokozatok mindegyikével folyamatosan káromkodik.

A képek nem hangosak… Nem úgy a valóság! Egyesek azt mondják, ez így van tökéletes rendben, a szurkoló dolga a hevület, a buzdítás, mely nem válogat az eszközökben, legyen az trombita, dob, kereplő, duda, vagy akár pirotechnikai eszköz, a lelátók dübörgése erőt ad a labdát kergetőnek, az aréna öröme, a gól pedig egyenesen megköveteli a fülsiketítő zajokat.

Meg a szájkaratét.

Aki a Derkón nőtt fel, közvetlenül a Haladás pálya közelében, az a bölcsője nyekkenései mellett is buzdítást hallgatott: Hajrá Hali! Aki a televíziózás hőskorában bekapcsolódott már a focimeccsek közvetítésébe, vagy volt oly szerencsés, hogy szurkolhatott a Népstadionban a magyar csapatnak, nyilván tudja, milyen érzés, ha ezernyi torok üvölti: Hajrá Magyarok! Ez nagyon rendben van! Mert a lelkesítés nem lehet azonos az ocsmánysággal!

Aztán egy szilveszteri kabaréban Hofi már képes volt felfedni e melléktermék lényegét. A „húha anyád” volt az első idézet, amit egy komikus közszereplő, mondhatjuk nyugodtan azon évtizedek kulcsfigurája, megmondó embere pellengérre állított, s e rövidke idézettel bátorkodott bemutatni a bogyót kergető huszonkettek köré gyűlő ezrek mondandóját. A „földet reá”, meg a „föld anyjának föld anyja, az anyja” szövegek még évtizedek múlva is betalálnak, s mára tényleg két féle ember lakja a Kárpát Medencét.

És csak az egyik megszállott foci őrült!

A másik elszenvedi.

Hogy stadionok épülnek „azoknak”, miközben úttalan utakon kell közlekednünk, embertelen körülmények uralkodnak a kórházainkban, rendelő intézeteinkben, iskoláink, gyermek-intézményeink épületei pocsék állapotban nyújtanak elfogadhatatlan terepet a minősíthetetlen oktatásnak. De valami miatt a foci dübörög, halad előre egyre! Orbán Viktor elégedett. Ő mozgatja az egészet. Ahogy Szombathelyen mindenki kötelessége az újjáélesztés puskási elsajátítása, s legújabban a város koczka-mód biciklire kell, majd hogy pattanjon, a legeslegújabb kor Magyarországának szívcsakrája Felcsúton dübörög, Orbán kerti budija mögött, a Puskás stadionban! Ez az ottani mocskolódások színtere, meg állítólag a focié…

És íme elégedetten így nyilatkozik: „Orbán Viktor szerint a labdarúgó-akadémiák révén elkezdődött a magyar felnőtt futballnál jobb színvonalú utánpótlás-nevelés és jó esély kínálkozik a világ élvonalához való felzárkózásra.
A miniszterelnök, egyben a Puskás Akadémia alapítója a Puskás Suzuki Kupa csütörtöki sajtótájékoztatóján elmondta, hogy az utánpótlás labdarúgótorna megrendezése a teljes magyar futballnak szól, és az eseményen minden a magyar futball felemelkedését segíti elő. Annak a reményének adott hangot, hogy a jövőben több hasonló rendezvény lesz Magyarországon utánpótlás és felnőtt vonalon is, mert akkor előbb emelkedhet fel a magyar futball.”

FBL-WC2014-HUN-ROM-TRAINING

A minap egy igazán széles világlátású, szinte mindenre nyitott, mondhatni „laza” barátom valami hasonlóról beszélt. (Azért védelmezem őt előre, mert szinte hallom, amint „azok” minden szavamra bicskát rántanak…)

A barátom kisszobájának ablaka – minő véletlen – éppen a lakhelye szerint illetékes focicsapat labdarúgó pályájára nyílik, s ahogy a tavasz engedte, szellőztetett. Kitárta az ablakot, nagyokat szippantott volna a hamisítatlan tavaszi áéerbe, ám a pályáról fülsiketítő káromkodás, minősíthetetlen mocskolódás özönlött befelé, miközben néhányan az orbáni utánpótlás tagjai közül, határozott mozdulatokkal próbálták egymást a labdarúgásra emlékeztetni.
Sikertelenül.
Közönség nem volt, ők ott, vagy nyolcan focizgattak, de valahogy minden passz előtt és után, mielőtt a labda akár a másikhoz érhetett volna üvöltözve káromkodtak, mely viselkedésük a leginkább úgy volna értelmezhető, ha idéznék a mondataikból – de, ha az olvasók megengedik, ettől most eltekintenék… A káromkodás a vesztesek és tehetetlenek tudománya!

A labda huppogott, jó másfél órán keresztül, s a fiatalok kiváló erőnlétére jellemzően a cifra káromkodások özöne sem hagyott alább, ottlétük egésze alatt zengett a környék. Mindez a csendes kis település kellős közepén, este hét után, pár száz méterre a falu fölé emelkedő évszázados templom előtt.

A barátom alig egy esztendeje, miután akkor is ugyanezt tapasztalta, ablakba helyezte a magnetofonját és rögzítette, amint foci címén néhány szerencsétlen véglény este héttől nyolcig, nappali világosságot biztosító lámpák kereszttűzében végigkáromkodja, üvöltözi az akkori „edzést”. A hangfelvételen hallható cifra szövegeket szóról szóra lejegyezte, majd egy udvarias levél formájában elküldte a község előljárójának. A polgármester aztán e levelet továbbküldte még pár helyre, jutott a papnak, tanítónak…

Hogy mi változott egy esztendő alatt?
Semmi.
A helyi csapat keményen küzd a kiesés ellen, ahogy a magyar foci is beteg, ahogy erről évtizedekkel ezelőtt Végh Antal már könyvet is írt. A mérkőzések alatt és a felkészülés időszakában trágárság, részeg emberek őrjöngése kíséri a többnyire színvonaltalan játékot, melyről Orbán Viktor felzárkózást vízionál.

A környék lakói pedig minden mérkőzés alkalmával bezárkózhatnak otthonaikba, s a lehúzott redőnyök mögött várhatják a meccsek, meg az utána következő újabb órányi vedelések zajának múlását.

Azt mondják, nem szabad általánosítani. De kérem, tegyenek egy próbát, megéri! Hála az internetnek, ma már számtalan történelmi értékű focimeccs nézhető végig az Aranycsapat szereplőivel. Látható és hallható, amint Puskásék játszanak, a szurkolók pedig buzdítanak. És a meccseknek kiváló eredményeit évtizedek múlva is csodálhatjuk.

001

Amit ma Orbán Viktor és a barátom falujában káromkodva passzolgató legények focinak gondolnak, sajnos a legkevésbé sem emlékeztethet senkit azokra a pillanatokra. Pedig felzárkózni Puskás Ferencékhez volna érdemes, ha már egyszer hírnevüket gyatra pénzmosási akcióihoz használja Magyarország miniszterelnöke!