CSAK EGY BLOGGER VAGYOK – a mocskolódás szabadságának része

Nem kaptam meghívót a Ménesi úti ünnepségre.
Én sem.
Az idén sem!
Az igazat megvallva soha nem kapok.
Nem várnak el a fidesz alapítóinak ünnepségére, nem osztozhatok a „közös örömben”.
Közülünk szinte senki…
Tagkönyvünk, úgy tűnik, erre nem jogosít fel.
Szarra való!
(…)

Akkor, ott lenni, „velük”- történetünk ma már senkit nem érdekel!
Igen, „nálunk a fideszben”, a pártban akadtak jó, meg rossz tagok, akiknek idővel nem jutott más, mint elmondani, megírni a szomorú valóságot. Fúúúúj!

Ma arra sem méltatnak, hogy kizárjanak, hogy a tagságunkat megszüntessék… tömőanyag a számosságunk.

Köztünk, a kiutált megtűrtek közt akadnak filozófusok, közgazdászok, tanárok, meg újságírók, olykor írók. Írók akik legalább még megélhetnek mindabból, amit „tűrtként” kimondhatnak, vagy leírnak; mi bloggerek csak a falat kaparhatjuk, hogy végül szembe köpjön a házelnök… Aki szerint mi vagyunk a mocskolódás szabadságának része.

A házelnök, Kövér László úgy tűnik, nem igazán elégedett a szabad sajtóval. Szerinte a blogger a mocskolódás szabadságának része! A napokban foglalta össze a véleményét a “szerinte szabad sajtóról”. Nem állíthatom, hogy megrökönyödtem. Azt hiszem, Kövér mondatai mindennél többet árulnak el Magyarország helyzetéről, a demokrácia ordító hiányáról. Amiért egykor, a Ménesi úti kollégiumban megszületett a fidesz.

(Hiszen tudjuk, „Gazsi azé’ cepeli fel gyalog a nyócadikra a biciglijét”, nehogy ellopja valaki!)

„Az Országgyűlés elnöke szerint tárgyilagos, tényekre törekvő, más vélemények méltóságát is tisztelő orgánum alig akad Magyarországon és külföldön.
Ez alapvetően baj – rögzítette, majd hozzátette: a sajtószabadság abban a formában, ahogyan megálmodták és ahogy a demagógok hirdetik, már régen nem létezik, ma a tulajdonos szabadsága létezik, hogy a saját maga arcára, képére formálja a saját nyers érdekei szerint az adott médiumot. Mégis egyfajta képmutató megközelítéssel csak az államtól féltik a sajtó szabadságát, és nem hajlandók tudomást venni arról a jelenségről, amelyben nem Simicska Lajos az első számú szereplő a fontossági sorrendben – közölte.
Kövér László azt mondta: felfogásában a sajtószabadság nem az újságírók szabadságát jelenti arra, hogy mindenféle megkötöttség nélkül bármit bárkiről bármikor leírhassanak. A sajtószabadság a híreket fogyasztó polgárnak a szabadsága arra, hogy a sajtón keresztül a valóságot és összefüggéseket a lehető legobjektívebben megismerhesse – tette hozzá.
Huszonöt éve Magyarországon a sajtószabadságot az újságírók és a tulajdonosok úgy értelmezik, hogy az ő szabadságukra vonatkozik, arra, hogy a valóságot ne megismertethessék, hanem alakítsák, a politikai szereplők közé kéredzkedjenek anélkül, hogy választáson estek volna át – mondta a parlament elnöke.
A blogokat nem sorolta a sajtó szereplői közé, mint mondta, azokat a “mocskolódás szabadságának részeként” könyvelte el a maga számára.”

Nézzünk egy egyszerű példát!

CSAK EGY BLOGGER VAGYOK – a mocskolódás szabadságának része?

Szelíden kérdezem, tetszenek-e még emlékezni, Szijjártó Péter 2005. május 2-án elhangzott azonnali kérdésére, melyet a Parlamentben az Igazságügyi Minisztérium akkori Államtitkárához intézett? Tudják, amikor Szijjártó, (ahogy fogalmazott: az elmúlt hetek bortánykrónikáiban előkelő helyen szerepelt…) egy bizonyos parlamenti belépő felett volt szíves meditálni. Zavarta, idegesítette, hogy egy számára igen kellemetlen, szombathelyi illetőségű politikus, bizonyos Dr.Czeglédy Csaba, vajon miért és főleg miként rendelkezhet állandó belépővel?

Szijjártó szokásos tempójában, az általa bálványként imádott Orbántól lesett hadaró modorossággal, szemüveg-legörgést gátló görcsös grimaszaival csépelte a mondatokat, s közben igyekezett az egészhez némi vészjósló huhogást is odacsalni, hogy teátrális műve még eredményesebb lehessen. Elvégre egy akkor kormányon lévő párt tagjáról volt szó!
Tíz évvel az általa keltett pánik sikertelensége után alig várom, hogy néhány nap múlva, – most már, mint külügyminiszter- újra szólásra jelentkezzen az ország házában, s ahogy tíz éve, most is tágra meredt szemekkel kérdezze meg, miként lehetséges, hogy egy „vélhetően köztörvényes bűnöző”, bizonyos Tarsoly Csaba, vajon miként rendelkezhet állandó belépővel a magyar Parlamentbe?

szp

Screen-Shot-2015-03-28-at-14.55.43

oo(1)
.

Miért szaladgálhatott kedvére az ő nagyszerű külügyminiszter pajtásához, a győri haverhoz, vagy ugyan miként vihetett rajta keresztül segélykérő levelet a miniszterelnökhöz a kisemberek százmilliárdjait meglovasító Tarsoly Csaba? Jó volna látni ma is azt a megrendülést Szijjártó arcán, amit akkor sikerült produkálnia, amikor tíz éve Dr. Czeglédy Csaba nevét huhogta.

Lám, ezen agyal ma egy blogger. Csak egy blogger. Aki Kövér szerint a mocskolódás szabadságának része… Mert, ahogy Kövér László megállapította: „A sajtószabadság a híreket fogyasztó polgárnak a szabadsága arra, hogy a sajtón keresztül a valóságot és összefüggéseket a lehető legobjektívebben megismerhesse.”

Ezen agyal ma egy blogger. Csak egy blogger. Aki harmadik éve a mocskolódás szabadságának része, a “szennylap*” Nyugat.hu oldalán…

(*Hende Cs. szerint)