NE FÉLJETEK! – a tíz esztendeje távozott II. János Pál emlékezete

Április másodikán, tehát éppen egy évtizede már, hogy a hívők, és hitetlenek földjéről elballagott a szeretet megszállott hirdetője, a lengyel származású, katolikus egyházfő.

Szívesen emlékezünk, mi Szombathely lakói; 1991. augusztus 19-i látogatása valódi élményt jelentett, zavarba jöttünk, megköszöntük, de ma sem értjük igazán, mivel érdemelhettük ki odaadó figyelmét!

Gesztusait, mozdulatait fényképek őrzik, s amikor 2005-ben, éppen tíz esztendővel ezelőtt meghalt, egy kicsit minden szombathelyi számára jutott abból az „űrből”, amit hiánya azóta is sokszoroz.

003

A huszadik század egyik meghatározó alakja, akit azóta előbb boldoggá, majd szentté avatott a katolikus egyház, akiről azóta filmek, könyvek és zeneművek születtek, végtelen szerénységével és szelídségével bizonyította – nem a külsőségek, a máz határozza meg a dolgok lényegét, a valódi értékek belülről fakadnak.

A szombathelyi látogatásról írta dr. Konkoly István megyéspüspök: „Néhány héttel ezelőtt hazánkat, sőt egyházmegyénket is nagy megtiszteltetés érte. Közvetlen közelről láthattuk, hallhattuk és nagy-nagy örömmel köszönthettük Krisztus földi helytartóját, II. János Pál pápát. Hála legyen érte Istennek! De az előkészületek sok-sok gondját és szerteágazó feladatát megosztották velünk a világi: állami és önkormányzati szervezetek vezetői és tagjai is. Minden egyes közreműködő egyházi és világi munkatársat áthatotta a felelősségtudat, az egyetakarás, az együttműködésre való készség és a kölcsönös segítségnyújtásra való törekvés. Legyen ezért őszinte köszönet mindenkinek. A papoknak külön is köszönet jár azért, mert kezdetektől fogva szívügyüknek tekintették a pápalátogatást, állandóan lelkesítették a híveket, szervezték utazásukat és mindent megtettek a zarándokok lelki felkészítése érdekében. De a hívek többsége is elismerést érdemel, mert nagy érdeklődést mutatott a valóban történelmi jelentőségű pápalátogatás iránt, bőkezű volt az anyagi áldozatvállalásban és szép számban részt vettek a repülőtéri szentmisén. De ugyanez a pápa iránt való hűség és ragaszkodás volt a háttérben a meghatottságtól könnyező és az örömtől sugárzó, mosolygó arcoknak is. S ezt nemcsak a repülőtéren, hanem a városon áthaladva, a Püspökvár előtti téren búcsúzkodva is tapasztalhatta a Szentatya és az ő kíséretének minden tagja. Mindennek természetesen egyházi és világi vonalon egyaránt pozitív visszhangja volt.

pápa

S végül – kedves paptestvérek és hívek – még valamit hadd kérjek tőletek. Őrizzük meg augusztus 19-ének, e varázslatos napnak az emlékét. Szentatyánk tanításait őrizzük meg a szívünkben, útmutatásait valósítsuk meg életünkben. A vele való találkozás élménye és emléke pedig örökké tartsa ébren és folytonosan erősítse bennünk a Krisztus földi helytartója iránt való tiszteletet és az Egyház iránti hűséget.”
( Dr. Konkoly István: A Szentatya búcsút int városunknak. )

Amikor a politikai acsarkodásoktól megcsömörlött, a civakodásoktól megfásult jelenkori város újra pápalátogatásra készül, amikor Ferenc pápa lehetséges szombathelyi látogatásáért versengenek egyházi és világi vezetők, érdemes felidézni azokat az időket, a kilencvenes évek elejét, amikor II.János Pál szombathelyi látogatásának hírére valódi öröm és elfogódottság volt a válasz a szombathelyen élő emberek körében.

Nem kellett a látogatás előtt milliók és milliárdok előteremtéséről hallgatnunk egyházi vezetőket, nem kellett megrökönyödnünk, amint kétes múltú politikai szereplők dörgölőznek a katolikus egyház vezetőjéhez, hogy aztán idehaza politikai tőkét kovácsolhassanak vatikáni jelenésükből…

Az akkori szombathelyi városvezetés, Wagner András polgármester irányításával nem elsősorban a városmarketing várható nyereségére koncentrált, de szeretett volna élményeket biztosítani a városunkba érkező millióknak. Nem utolsó sorban, együttműködve a katolikus egyház irányítóival, nem kívánt a kelleténél hangsúlyosabb szerepvállalásba folyni, mint világi vezető. Talán, mert tudta, nem ez a dolga…
II.János Pál visszaemlékezéseiben tükröződik az elégedettség, az akkori Szombathelyen és Magyarországon megtapasztalt szeretetről, törődésről.

Tíz éve már, hogy a világ-televíziók jóvoltából szinte minden Föld lakó elbúcsúzhatott a haldokló pápától.

Megemlékezésül közreadjuk a személyével kapcsolatos csodák történeteit:
„II. János Pál esetében – mint minden tanúságtevőnél – két csodát igazoltak a szentté avatási eljárás során. Az első csoda egy francia apácához, a most 52 éves Marie Simon-Pierre-hez kötődik, aki 2005-ben a Parkinson-kórból gyógyult fel II. János Pál pápának köszönhetően. A nőnél 2001 júniusában diagnosztizálták a Parkinson-kórt. A betegség az egész baloldalát érintette, ami azért volt különösen megterhelő számára, mert balkezes volt. A betegség lassú előrehaladást követően 2005 áprilisától állapota romlása egyre gyorsabb lett: ekkor már nem tudott írni, vezetni, és nagy nehézséget okozott a járás is számára.
A szenvedésben a szintén Parkinson-kórban szenvedő II. János Pál példája adott számára erőt, ezért különösen letörte a pápa halála. Az apáca azonban feljebbvalója tanácsára halála után is imádkozott II. János Pálhoz, és két hónappal később hirtelen javulás állt be állapotában. Egy belső hang 2005. június 2-án azt sugallta, hogy kezdjen el írni, és az addigra olvashatatlanná vált írása hirtelen újra egyenletes lett. Másnap pedig elbeszélése szerint úgy ébredt, hogy érezte: teste megváltozott, meggyógyult.

002

A másik csoda egy Costa Rica-i nőhöz fűződik, aki agyi aneurizmában szenvedett. Floribeth Mora Diaznak súlyos fejfájása volt, és arca is részben lebénult. Orvosa azt mondta, hogy az aneurizma nem műthető, napjai meg vannak számlálva. Az ötvenéves, 4 gyerekes nő 2011 májusában II. János Pál pápa boldoggá avatását nézte a tévében, és közben betegen az ágyban fekve imádkozni kezdett hozzá felépüléséért. A történet szerint egyszer csak egy hangot hallott egy kezében lévő magazinból, amelynek címlapján szintén II. János Pál volt. A hang azt mondta neki: „Kelj fel, és ne félj!”
A nő miután befejezte az imáját, családja döbbenetére felkelt. Határozottan jobban érezte magát, majd gyorsan teljesen fel is épült, novemberre az aneurizmának nyoma sem volt. Az őt kezelő idegsebész szerint a nő gyors felépülése tudományosan nem magyarázható.”

(Origi.hu)

Utóirat:

Április másodikán, tehát éppen egy évtizede már, hogy a hívők, és hitetlenek földjéről elballagott a szeretet megszállott hirdetője, a lengyel származású, katolikus egyházfő. Hívők és hitetlenek, templomba járók és ateisták emlékeznek az Emberre, aki egykor megtisztelte látogatásával Szombathely városát, polgárait.