KI LEHET IDIÓTA? – avagy, hogyan válik valaki Szombathelyen „mindörökké” politikussá?

Horváth Bence (444) minap megjelent dolgozatán felbuzdulva, eljátszottunk a gondolattal, vajon a mi „helyi kedvenceink”, kiállnák-e az országos próbát, melynek az említett alkotó az alábbi címet adta: Miért választunk meg újra és újra idiótákat? Az érdekes cikk részletes kutatási eredményeket taglalva, arról próbálja meggyőzni olvasóit, hogy: „Alig van szakma, aminek rosszabb lenne a társadalmi megítélése, mint a politikusoké. Nem csak Magyarországon, de szinte mindenhol a világon. Nevük összeforrt az inkompetenciával, a korrupcióval, a hazudozással, ennek ellenére mégis rengeteg ember szavaz rájuk. És persze akadnak köztük becsületes és ügyes emberek, azért elsősorban sehol sem ez a kép él róluk.”

Az írás ráadásul egy számunkra különleges képpel zárul, mely az egy esztendeje Balogunyom, Bucsu, Dozmat, Felsőcsatár, Horvátlövő, Nárai, Narda, Pornóapáti, Sé, Torony és Vaskeresztes és persze Szombathely lakói által a Parlamentbe juttatott, budapesti illetőségű Hende Csabát ábrázolja.

Hende Csaba

(A kép azon ritka pillanatok egyikét ragadta meg, amikor Hende, élettársa, Szaljai Mónika nélkül látható, bár az egyezményes jel minden kétséget kizáróan, kiváló állapotát hivatott hangsúlyozni.)

Ha feltételezzük, hogy mindez nem csak ócska kompenzáció, tehát „valami” elfedésének, palástolásának kísérlete, akkor eleve elszomorodunk, vajon miért lehetett éppen ez a kép a „Miért választunk meg újra és újra idiótákat?” című írás konklúziója?
Persze, az említett írás bőven sorolhatna az említett illetőn túl is, a fenti kategóriához tartozó egyéneket, de sajnálatos módon, az írás alkotója nem nevezi meg az általa egyszerűen csak „idiótának” minősített politikusokat! Az egyetlen, fotónkon is szereplő Hende Csaba féle portrét kivéve! De gondoljuk át, vajon az elmúlt év őszén megválasztott szombathelyi politikusok közül akadhatnának-e a Hendéhez méltó/méltatlan címet elnyerők? Vajon, kijelenthetnénk-e néhány kép bemutatásával, hogy bizony a mi választó polgáraink, itt Szombathelyen, ugyanazt a fatális hibát követik el, mint honfitársaink szerte e hazában?

Szóval… Talán emlékeznek még: amikor egy esztendeje, a 2014-es választások előtt csak két induló párt nem mutatta be programját, – pontosabban egyetlen szóban összpontosították a terveiket -, s már lehetett tudni, hogy az ő „rendszerük” elkészült? A „folytatjuk” illetve a szerénynek tetsző „folytatni szeretnénk” mindent elárult a fidesz-kdnp, no meg a jelenkori társadalmunk viszonylatairól… Kihívóik – mára egyértelműen kimondható – megosztottsága és sajnálatos alkalmatlansága, valamint a 2010-re mesterien manipulált össznépi gyűlölet érzés „elvárhatósága” a zelmútnyócév kormányzásával szemben, még éppen elég muníciót biztosítottak az ígéretek nélkül folytatást kérőknek. Nem kellett mást tenni, csak az alapvetően a széthúzásban, egymás feltételek nélküli gyűlöletében profivá vált magyar lakosság egy részét, a vakon, tehát kétkedések nélkül Orbánnak hívő, és persze elkötelezett (vazallusok, jószágigazgatók és marionettek által mozgósítható) tömböket kellett az urnákhoz vezetni, míg a tetemes maradék bénán és persze szófogadóan otthon maradt. Az „úgyis minden mindegy”, meg a „két rossz közül a kevésbé rossz” állítólagos elve érvényesült, a győzelmet pedig már lehetett úgy tálalni, mintha éppen elsöprő erejű lett volna.

Pedig korántsem volt így!
Balogunyom, Bucsu, Dozmat, Felsőcsatár, Horvátlövő, Nárai, Narda, Pornóapáti, Sé, Torony és Vaskeresztes lakói számára éppen elég volt felidézni a rendszerváltás előtti elviselhetetlen időket, a vasfüggöny miatt elszenvedett évtizedek kínjait, s előttük, mint az elmúlt rendszerben mellőzött, és nyilván üldözött, makulátlan múltú ügyvédet, példás erkölcsű családapát kellő intenzitással kiprédikálni – Szombathely lakói fejet hajthattak Hende lehengerlő, „újrázó” győzelme előtt. Hende sehol, senkinek nem beszélt semmiről, mert nem volt programja, nem mérette meg magát senkivel szemben, így az őt választók kizárólag Orbán szavaira hagyatkoztak. No meg a rengeteg átadó ünnepségben, avatások ceremóniáiban. A nemzetiszín szalagokat vagdosó ollók demagógiájában bíztak; újra.

A döntés után nem történhetett volna másként, mint, hogy az őszi helyhatósági választásokon szintén újrázás következik, csakhogy Szombathely erős – leginkább önmagukat erősen lejárató – emberei töröltettek a listákról, s a helyükbe új, többnyire politikusként ismeretlen, mondhatni zöldfülű favoritok léptek, természetesen programok nélkül. A választók által megalkotott, tökéletesen kiegyenlített végeredményt csak Molnár aljas becserkészésével lehetett a választói akarattal szemben álló számszaki fölénnyé változtatni. A mindvégig a fidesz-kdnp-vel szemben kampányoló, választóit ezzel megtévesztő korábbi alpolgármester el sem hagyta irodáját, mert a felsőbb utasítás így kívánta meg! Ez volt Orbán és persze Hende akarata, nyilván bőséges ajándékokkal…

Ha ezt a képletet ismerve, feltesszük a kérdést: KI LEHET IDIÓTA? – avagy, hogyan válik valaki „mindörökké” politikussá?, akkor egészen meglepő válaszokra bukkanhatunk! Szombathely kormánypárti politikusai „folytatják”, s berendezkedtek a kényelmes örökkévalóságba, mert a választóik betömték őket saját otromba butaságaikba.
A hétről hétre jutó országos és helyi botrányok után jó volna végre rádöbbennünk, hogy a legfontosabb kérdés ott és itt ugyanaz volna! KI LEHET IDIÓTA? Az említett cikk tömören választ ad e nagyon is fontos kérdésre: „Minden embert előítéletei vezetnek, ezek mentén szerveződik életünk. A különbség abban lehet, hogy ki mennyire tudja feltárni meg megérteni a saját döntéseit befolyásoló előítéleteket és sztereotípiákat. Ugyanígy, az emberek többsége hajlamos arra, hogy saját társadalmi csoportját favorizálja, tekintse azt a társadalomtudomány akár osztálynak, akár státuszcsoportnak. E favorizálás pedig leginkább abban nyilvánulhat meg, ha saját csoportjukat egy másik csoport rovására tudják kiemelni, megerősítettnek érezni.”

Ez történt, történik. Legyünk büszkék a választásunk eredményére, s próbáljuk elviselni azok szándékát, akik a „mindörökké” politikusokra bízták városunkat, ahol azóta ők, az eredményt felülíró különös elmék uralkodhatnak. Nyilván, nem írható, hogy idióták, hiszen az idióta legalább annyira megmagyarázhatatlan és védhetetlen szó, mint a „szarkupac”.

Április 12 után minden lehetséges…

De az már egy másik történet…