VAJNA TIMIÉK GÓLYÁJA ORVOSÉRT KIÁLT – miközben a magyar nyugdíjasok éhen vesznek

Vajna András György (gy.k.:Andrew G. Vajna) 1944. augusztus 1-én született, de még két évig – hetvenhárom éves koráig – ráér totojázni! Addig – ha hinni lehet 38 évvel fiatalabb neje prognózisának – élvezni fogja az életet, hogy azután az akkor 35 éves Timikéje átadhassa magát az anyai örömöknek. Hurrrrráááááá!

Ahogy szintén a b. nej fogalmazott: „babát terveznek férjével, de valószínűleg a gólya érkezéséhez orvosi segítségre lesz szükségük”. Persze, már a fióka neve is rég készenlétben állomásozik.

001

Szép ez a tavaszi történet, tele zsongással, üdeséggel!

Még a zord márciusi hóförgeteg zengette ablakainkat, amikor az “ifjú férj” az alábbi nyilatkozatot tette: „Teljes mértékben és vakon megbízom a feleségemben. A végrendeletemben is ott szerepel a neve. A házasság számomra bizalmi kérdés. Épp ezért az ügyvédeim hiába akarták, mondván, külföldön ez bevett szokás, nem voltam hajlandó házassági szerződést írni.”

002

Nos…Lássuk be, a gólya érkezése csodálatos dolog! Sőt, lehet, hogy tudományos, fantasztikus! És lám, míg e fenti hírt, mely a gólya érkezésének orvosi segedelmét magyarázza, szinte valamennyi, mértékadó, magyar sajtótermék átvette volt e héten, alig engedhettek teret, minden egyéb, apró-cseprő dolognak!

Mert Timi láthatóan boldog! Istenem! Ezt a sugárzó örömöt még a néhai Palácsikné, Damu Roli sem volt képes beszennyezni, zaftos szexorgiáik utólagos ecsetelésével!

Hja! Andy vakon megbízik Timikében! Jól néznénk ki, ha nem így volna! Hiszen Timike is megbízhat Andyben! Szegény ember élete csak a rengeteg sok bizalmon alapul…

Ahogyan egy mindezek mellett éppen csak észrevehető hírecskében a magyar nép nyugdíjazás előtt álló, a hetvenes években született része is bízhat… csak nem sok értelme van! Ha a helyzet marad, mi, akik tizenöt év múlva elballagnánk, hogy a nyugdíjas élet örömeit élvezhessük, valószínűleg éhen fogunk dögleni:
„Amennyiben nem nyúlnak hozzá, elméletileg nem lesz miből nyugdíjat fizetni. Akkoriban éri el ugyanis a nyugdíjkorhatárt a 70-es években született népes generáció, azóta pedig évről évre kevesebb gyerek született. Magyarországon a dolgozók járulékaiból fizeti a mindenkori kormány a nyugdíjakat. Ha több a nyugdíjas, mint a dolgozó, nincs, ami fedezze az idősek járandóságát. Mintegy félmillió nyugdíjas maradna 2030-ban egyetlen forint nélkül. Az előrejelzések szerint ugyanis addig 2,1 millióan mennek nyugdíjba, ám csak 1,5 millióan kezdenek el dolgozni a munkaerőpiacon.”

003

Most akkor eldönthetjük, hogy előkészítjük a Kövér Laca – pardon, a házelnök úr – által nekünk javallott köteleket, vagy átadjuk magunkat a permanens hallelujának. Elvégre, ha minden jól megy, Timike két év múlva iperedni kezdhet, mint Andy, akkor is, ha a gólya érkezéséhez orvosi segítségre lesz szükség… Mennyi báj és kecs!

Valaki azért elmagyarázhatná, nekünk, a 70-es években született népes generációnak, hogy mit jelent a szó: boldogság az elkövetkezendő években Magyarországon! Jöhetne felénk is valami madár! Bánom is én, hogy gólya, vagy veréb, s az sem gond, ha orvosi segítségre lesz szükség. Tudnillik ha a jövő gólyafos, vagy a verébszar, úgy minden tökmindegy…

Timikééknek két éve maradt a dolce vitára.

Nekünk vajh, mennyi még, ami hátra van, ebből az ostoba rablóbandából?

R/EVOLÚCIÓ A CSODÁK NYOMÁBAN II. – az országhatár őrzője

Sorozatunk újabb írásában szeretnénk bemutatni egy olyan csodát, mely rövid élete során volt már része dicsőségnek, emberi nemtörődömségnek, barbárságnak, s most leginkább egy nagyon közeli ismerős, mely valami miatt még a megyénk bélieknek is az ismeretlenségbe burkolódzik! Tegyük hozzá: méltatlanul!

Úgy kezdődött minden, mint a legtöbb magyar népmesében: egyszer volt, hol nem volt…

A legendák szerint, 1898 decemberének legutolsó vasárnapján soha addig nem látott, viharos hóförgeteg zúdult Borosgödör – ma Inzenhof – erdeje felől. A Felsőrönök külső területén, – ahogy ott mondták, a „hegyen” -, több, mint 800 éven át álló román kori templomra. A templom, amit nem sikerült elpusztítani az évszázados háborúknak, beomlott, a további működésre alkalmatlanná vált…

A környező települések szolgálatával is megbízott Bartl József szentimrei plébános két esztendei, kitartó „talpalásának” eredményeként az elpusztított, majd elbontott öreg templom helyén ma is álló új templom alapkövét 1902. november 9-én tették le. Az ünnepélyes szertartást, a feljegyzések szerint Baumgarten Ferenc címzetes kanonok és kerületi esperes végezte. A templom – a kanonokkal csak névrokonságban álló – Baumgarten Sándor építész tervei alapján épült. A kivitelezési munkálatokat a hírneves Lang József szentgotthárdi építőmester vezette. A jelentősebb kőfaragó munkákat olasz mesterek végezték, a „templom tornyában lakó három harang” Temesváron, Novotny Antal műhelyében készült.

003

A Szent Imre templom magassága és hossza is 35 méter, szélessége pedig 15 méter. Az építés költsége – akkori értéken igen magasnak mondható -, közel százezer koronára rúgott…

A felszentelésére, – soha, a környéken addig nem látott pompával -, éppen száztizenegy esztendeje, 1904. pünkösdvasárnapján kerülhetett sor. A történetírások szerint, az akkori plébánoshoz, Bartl József főtisztelendő úrhoz még négy község tartozott: Borosgödör (Inzenhof), Jakabháza, Rábafüzes és Sándorhegy, így a falvak híveinek együttes örömére született meg a sokáig nélkülözött, új, rönöki Szent Imre templom, amely kényszerűségből, hamarosan a trianoni oszághatár, vagy leginkább gúnyhatár őrzőjévé vált…

Kilencvenöt esztendeje, 1920. június 4-én aláírattatták velünk a gyászos szerződést, “tekintettel a kényszerhelyzetre, mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen kimenetele folytán előállott”, majd az 1921. évi XXXIII. törvénycikkel beiktatták a magyar jogrendszerbe. Végérvényesen létrejött a magyar nyugaton egy elveszejtett sáv; a szeretett Őrvidék Ausztriához került, ahol később az új területekből Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre a már aláírt Saint Germain-i békeszerződés alapján. Örökre elveszett 3 965 km², a Magyar Királyság 1,22%-a… Elveszett a borosgödöri erdő, csak a templom maradhatott magyar, a határon innen, s ezzel a sorsa jó pár évtizedre megpecsételődött…

1945 után, mivel a templom az úgynevezett „határsávban” volt, megtiltották a híveknek a szentmisék látogatását. ( Magyarországon 1950-ben hozták létre a határsávot, amelynek területére hat megye 15 járása került, háromszáz településsel, háromszázezer ott élő állampolgárral. A kilencezer négyzetkilométeres területű határsávban csak az erre a célra kiállított igazolvánnyal volt szabad tartózkodni.) A gyönyörű épület, mely átvészelt két világháborút, még 1951. december 9-ig funkcionálhatott templomként, ezen a napon menekült nyugatra Kőmíves János, az életét mentő plébános…

001

002

Ami ezután következett, nem igazán tartozik a dicsőséges magyar történelem napjai közé. A templomot kifosztották, belső berendezését barbár módon tönkretették. Hogy kik és milyen céloktól vezérelve tették mindezt, ma már kár firtatni… Az épület tornyát a határőrök magaslesként használták, falai közt az értelmetlen romboláson túl, sajnálatosan hátrahagyott”egyéb nyomaikat” találhattuk… A falak lecsupaszítva, ledöntve, a tető beszakítva, az ablakok megsemmisítve vártak egy jobb időre. Hosszú évek teltek így el, a romos épületet, az ég felé meredő csonka templomtornyot sajnálkozva szemlélhették a messzeségből mindazok, akiknek hiányzott Isten háza…

Bő négy évtized múltán, kisebb csoda és persze emberi jóakarat folytán, 1990. március 12-én Szombathelyen írták alá az egyezményt, Horn Gyula magyar külügyminiszter és Alois Mock osztrák külügyminiszter, a rönöki Szent Imre-templom szabad megközelíthetőségéről a Magyar Köztársaság Kormánya és az Osztrák Köztársaság Kormánya között. Igen, éppen Horn Gyula nevéhez köthető ez a nemes cselekedet is!

(Magyarországon az egyezményt a 10/1991. (I. 18.) Korm. rendelet hirdette ki.)

Még abban az esztendőben, az ősz folyamán megkezdődhettek a felújítási munkálatok, majd befejezésül, a torony keresztjét II. János Pál pápa szombathelyi látogatása alkalmával szentelte fel.

A templom, mai állapotában, bár kétségtelenül felújításra szorulna, gyönyörű. A közelmúltban felújított padsorok között jól esik időzni, tanulni, elmélkedni…

Amikor pünkösd hétfőjén hívek sokasága kereste fel a rönöki Szent Imre templomot, s az addig elhagyatottnak tűnő környéket, az öreg temetőt, s a különleges szépségű erdőt; hála mindazoknak, akik a hasig érő fűtől megszabadítva, megközelíthetővé tették, elgondolkoztunk: vajon ma, felújított állapotában több szolgálatot tehet-e az épület, mint egykor, amikor megközelíteni sem volt szabad? Az év közben, szombat délutáni szentmiséket látogató néhány emberre figyelve nehéz nem szomorúságról, s a dolgok visszafordíthatatlanságáról írni.

A templomban ma szolgálatot teljesítő Takács Gyula plébános gondolatai gyönyörű magasságokba emelik az érkezőket… Nézegessék Christina Isabella fotóit, s ha kedvet kapnak egy vasárnapi kiránduláshoz, ne tétovázzanak!

_DSC6289

_DSC6301

_DSC6277

_DSC6286

Csoda ez a templom, csoda a környéke, s az út, amelyen Németújvár – Güssing – felől Szentgotthárdra utazhatunk, de vajon úgy bánunk-e e csodával, ahogy az megérdemli? Az út mindkét irányból elkeserítő állapotokat mutat, s ha éppen nincs zarándoklat, nevezetes esemény, bizony a zöld növényzet bujasága, gondozatlansága is elkeserítheti a szemlélődőt…

02

04

Bíztatom a szépre éhes, kirándulni vágyókat, induljanak csodát szemlélni! Keressék fel a legendás templomot, az 1956-os emlékművet, a gyönyörűen faragott stációkat, s időzzenek a porladó síremlékek között is.

A csodák olykor karnyújtásnyira vannak!

R/EVOLÚCIÓ A CSODÁK NYOMÁBAN I. – a civilizáció kriptája, mely csak 8113-ban tárulhat fel

Az elképzelt utazások, álmok, attól igazán csodálatosak, hogy a legképtelenebb világokba kalauzolnak. Fogadok, hogy az olvasók többsége nem hallott még az USA Georgia államában, Atlantában, az Oglethorpe Egyetem alagsorában található időkapszuláról! Pedig ez nem álom, hanem maga a valóság!

004

005

„A civilizáció kriptája kamra” az Appalache-hegység gránit alapján az egyetem Phoebe Hearst Memorial Hall nevű, szintén gránit épületének alagsorában található. A hiteles források szerint, maga a „hely”, a kamra, eredetileg egy úszómedence volt, mely 6 méter hosszú, 3 méter széles és 3 méter magas. E tizennyolc négyzetméter, melynek falait a biztonsági előírások szerint szurokba ragasztott mázas lemezekkel vonták be, a világ ma létező legkülönösebb raktára, mely megalkotói szándéka szerint 8113-ban, tehát éppen 6098 év múlva fog feltárulni, az akkor ott élő emberek előtt.

Ha ugyan akkor még akad majd lény, mely a mostani Homo Sapiensre emlékeztet…

003

1877-ben született, és 1956-ig élt az az ember, akit Thornwell Jacobsnak hívtak, s szenvedélyesen kutatta az egyiptomi piramisok és királysírok titkait. Az ő ötlete, szinte már mániája volt a civilizáció kriptájának létrehozása. A kriptát 1940. május 25-én, tehát éppen 75 évvel ezelőtt zárták le. A karnyi vastag, rozsdamentes acélajtókat lehegesztették, és egy Jacobs által írt üzenetet tartalmazó táblát forrasztottak rá. Erre került a kamra teteje egy 2 méter vastag kőtömb. Hihetetlen biztonságot nyújtva az időkapszulába bezárt értékeknek.

001

Az időkapszulába zárt kincsek meglehetősen érdekes képet festenek a 75 évvel ezelőtt fontosnak vélt dolgok világáról. A New York Herald-Tribune egy speciálisan kezelt másolata, mely az időkapszula lezárásának napjára emlékeztet, egy tekercs alufólia mellett hever, ahol szintén helyet kapott még egy korabeli tollas-ütő és tollaslabda is. Stabil vitrinben őriznek egy eredeti Edison féle izzólámpát, egy közönséges női karórát, egy hagyományosnak mondható kézi mérleg társaságában. Semmit nem bíztak a véletlenre, ezért e „különleges” tárgyak mellé került egy speciálisan lezárt üveg Budweiser sör, Thornwell Jacobs nyilván meggyőzte tudóstársait, hogy e nemes nedű 6098 év múlva is a legjobb szomjoltó lehet majd.

De ami mindezeknél is különösebb, hogy Jacobs elfalaztatott egy néger játék babát, egy eredeti Donald kacsa figurát, egy korabeli winchesterre emlékeztető játék pisztolyt, csakúgy, mint egy kultikusnak aligha nevezhető műanyag madarat és egy bika alakú szappant. Nyilván, annak reményében, hogy ezeket 6098 év múlva milyen döbbenten fogják majd szemlélgetni az oda betoppanók…

002

Hihetetlen, de szintén befalaztatott egy gépet, ami angol nyelvre tanítja majd meg a jövő látogatóit. Vajon, miért volt fontos, hogy az oda összehordott holmik, és az angol nyelv találkozhassanak?

A csecsebecsék sora praktikus dolgokkal zárul a harmincas évekből: egy kiválóra sikeredett kenyérpirító, pár méter fogselyem, egy akkori szemmel nézve modern kínai váza és levesestányér, egy egyszerű fésű és a konyhakertek létrehozásához nélkülözhetetlen vetőmagok üzennek a jövőnek.

Az emberiség korabeli hírességeinek emlékeit hangfelvételek őrzik, így a civilizáció kriptájában Adolf Hitler, Joszif Visszarionovics Sztálin, Benito Mussolini hangja mellett Franklin Roosevelt elnök üzenete is elfalaztatott.

Hogy mit vártak a jövő tudósaitól Jacobsék? Nem túl sokat. Pontosabban, minden segítséget meg kívántak adni, hogy a tárgyak, az írásos emlékek és a hanganyagok követhetőek és értelmezhetőek lehessenek. A kapszulában így helyet kaptak még elektromos mikrofilmolvasók és projektorok. A kamra trezorjában található még egy hétszeres nagyító, hogy akár puszta szemmel is el lehessen olvasni a mikrofilmeket. De elhelyezésre került egy szélenergiával működő áramfejlesztő is, ha esetleg a mai értelemben vett elektromosság már nem lenne használatban 8113-ban…

Semmit nem bíztak a véletlenre. De jó volna tudni, mit gondoltak valójában a jövő civilizációjáról!?

006

1990-ben, az időkapszula létrehozásának ötvenedik évfordulóján megalakították az egyetemen a Nemzetközi Időkapszula Egyesületet, mely attól az időtől nyilván tartja a világban található valamennyi, ehhez hasonló kamrát. A céljuk fantasztikus: a világ időkapszuláinak adatbázisát állítják össze és tanácsot adnak időkapszulákat elhelyezni kívánó embereknek. Az a tizennyolc négyzetméter történelmet írt, azóta több ezer kamra jött létre a világ különböző pontjain.

Jöhet hulló meteoreső, atomháborúk, a hat évezred múlva felénk csámborgók csodálkozhatnak majd: lám, mire volt képes az emberiség, pár ezer évvel ezelőtt!

Ha valaki elcsodálkozik mindezen, s azt kérdezi, vajon, mi értelme van időkapszulákat, „kacatokkal” teli kamrákat elfalazni, s azon spekulálni, vajon, mit szólnak majd hozzá, pár ezer év múlva; kéretik e magasztos célokat kellő alázattal szemlélni! Már az egyiptomi kultúrában is akadtak a távoli jövő felé tekintő bölcsek, s lám, mekkora öröm volt a régiek emlékeihez jutni!

Blogunk a mai nappal elindította e sorozatot, csodákról tudósítunk, s abban bízunk, hátha felkelthetjük írásainkkal az olvasók, s a gondos szerkesztők jóságos figyelmét!

Köszönet az írás dokumentumaiért az egyetemnek!
printed-logo

A HAL(L)HATATLAN RÁDIÓ – huszonhat éve szólalt meg a legendás Calypso!

Akadnak évek, amiket hosszas fejtörés után is képtelenek volnánk felidézni.
Talán, mert szürkék, maszatosak, és kicsit unalmasak voltak.
Megkockáztatom, hogy az „X” generáció tagjai úgy emlékeznek vissza a nyolcvanas évek utolsó esztendejére, mint ami minden addigit felülmúlt – 1989 igazi különlegességként vonult ifjúkorunk emlékei közé! Például ebben az évben vezették be a munkanélküli segélyt, Grósz Károly bejelentette az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet Déli Hadseregcsoport kivonásának ütemtervét, megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, még egyszer, utoljára megünnepeltük Nemesmedvesen hazánk felszabadulását, a Németh-kormány azonnali hatállyal leállíttatta a nagymarosi vízi erőmű építését, aztán május 22-én felcsendült az éterben, egy soha addig nem hallható szignál…

A mi rádiónk, mármint a készülék, – mai szemmel nézve – akkoriban nem volt nagy eresztés! Egy bőrszatyorba bújtatott, két laposelemmel megpatkolt Sokol szolgáltatta idehaza a család zene- és hír-szükségletét, Kossuth és Petőfi sávokkal. S ha, olykor a “menő” pesti rokonoknál járva, „minőségi hangzásra, műsorokra” vágytunk, a náluk zengő, jó öreg Velence de Luxe asztali ereklye fölé hajoltunk órákon át. Ott ismertük meg a felénk – nem elírás! – hallhatatlan frekvenciát…

002

1989. május 22-én éppen ott szólalt meg Magyarország legendás rádiója, a Calypso!

A Calypso Rádió, „a csoda”, amit később a Budapest felé tartó Wartburgok és Trabik Videoton rádiókészülékein keresgéltünk perceken át, egyike volt az első Magyarországon működő, tiszavirág életű, kereskedelmi rádióknak.
„A kereskedelmi jellegű, szórakoztató és könnyűzenei műsorokat sugárzó adót a Magyar Rádió és a Multimedia Organisation közösen alapította 1989-ben. Középhullámon, Budapest 70 km-es körzetébe sugározták adását Lakihegyről.

001

A rádió a frekvenciamoratórium idején stabil hallgatói táborral rendelkező kereskedelmi rádióként működött. Az adás főszerkesztője B. Tóth László volt, a műsorvezetők között megfordult Albert Györgyi, Déri János, Fenyő Miklós, Fiala János, Dombóvári Gábor, Kudlik Júlia, Molnár Dániel, Novotny Zoltán, Pörzse Sándor, Szegő Tibor, Szilágyi János, Sztevanovity Zorán, Török László. A rádió 8 és 19 óra között működött, és elsősorban könnyűzenét sugárzott. Bevezette a hallgatói betelefonálást a műsorba, játékokat szervezett, ahol saját termékeket lehetett nyerni (Calypso-zokni).”

Huszonhat év nagy idő.
Mégsem felejthetjük el B.Tóth László jellegzetes hanghordozását, a szignálokat és az időről-időre bejátszott effekteket, melyek mindaddig ismeretlenek voltak a magyar rádiózásban.
A közreműködő nagyágyúkról nem is beszélve!
Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy sikerült a nagyszerű csapatot összeverbuválni!
A nagy adón Komjáthy György Vasárnapi koktélja nem szólt egyébről, mint, hogy Gyuri bácsi lelkesen felsorolta blokkonként az elkövetkező félóra, negyedóra előadóit, aztán következhettek a nóták…

A Calypso más volt, valami egészen új, szokatlan, s a műsorvezetők laza felvezetései közben izgalmas zenék telítették a műsorokat.
Egy esztendővel ezelőtt így nyilatkozott B.Tóth László, szeretett gyermekéről, az akkor negyedszázada indult Calypso Rádióról:
Emlékszik, milyen zene szólalt meg először adásban?
Azt tudom, hogy egy Shadows-szám volt.
És az első műsorvezető?
Én voltam a házigazda az első napon. Bemutattam a leendő műsorvezetőket, és hogy „mi vár” a hallgatókra.

b toth laszlo_9659_FB

Ki toborozta a stábot?
Én választottam ki a műsorvezetőket. Jó féléves folyamat volt.
Milyen szempontok alapján?
Az volt az elvem, hogy olyan emberekre van szükségem, akik minimum olyan okosak mint én, de inkább okosabbak, és ami fő: kreatívak. Nem véletlenül kértem fel rutinos, ugyanakkor művelt sportriportereket sem az MR akkori sportosztályáról, akik már tudták, milyen papír nélkül órákat beszélni. Vagy Déri Jánost a televízióból. Vagy Fenyő Miklóst és Zoránt a zenészek közül. Mindenki más volt, de mindenki igazi egyéniség, így mindenkinek egyedi hangvételű volt az ötórás műsorsávja.
Azt például biztosra lehetett venni, hogy Zorán nem csak jó zenész, de jó rádiós is lesz?
Én tudtam, ő nem hitt magában. Aztán néhány adás után azt kérdezte, nem jöhetne-e gyakrabban.
Calypsósnak lenni kiváltság volt?
A Calypsóban lubickoltak a műsorvezetők, mint hal a vízben. Az induláskor 1989-et írtunk, amikor még csak a szeriőz műsorkészítés ment a Magyar Rádió három adóján, ahol ugyebár – az LGT-dalt idézve – a leírt szöveg volt felolvasandó. Még akkor is, ha izzadt az ember tenyere, mert szíve szerint mást mondott volna. Pláne ’89 előtt. A 873-on ki lehetett oldani a nyakkendőt.
Ki volt a legmegosztóbb műsorvezetője?
Fiala János. De egy rádiónak kellenek az ilyen fenegyerek személyiségek is, akik őrült érzelmeket képesek kiváltani pro és kontra. Azt szoktam mondani, hogy a „Calypso hangja” a finom, művelt Novotny Zoltántól Fialáig terjedt.
Fialával voltak „húzós” szombat délutánok, sokszor a fél hallgatótábor a fejét követelte.
Direkt adta is alá a lovat, vagy inkább igyekezett olykor visszafogni?
Volt sok nagy szakmai vitánk. De ez aztán mindig ugyanabba torkollt. Miután kikiabáltuk magunkat, fél perc hallgatás után egyikünk megkérdezte: „Nem kéne innunk egy sört?”
Sose akarta kitenni a szűrét?
Egyszer valaki odajött hozzám azzal, hogy az ajtóm előtt elhaladva hallotta, hogy üvöltözik velem Fiala. És hogy hogy képzeli ez az ember, ki kéne rúgnom. Én meg erre azt mondtam neki, hogy öreg, téged kéne.
És ki volt a legjobb?
Nehéz kérdés, de most legyen az a válaszom, hogy a Déri.
Miért?
Ő volt az a műsorvezető, aki azt mondta a hallgatóknak: beszélgessünk arról, amiről Önök szeretnének. És bármilyen témát vetett fel a betelefonáló: kőzetlemezek mozgását, benzinárat, kortárs irodalmat, zöldségek grillezését – Déri mindenben otthon volt.
Ön volt a Calypso egyedüli szülője?
Az alapötlet, hogy legyen, és hogy milyen legyen, az enyém volt. Aztán még sokan hozzátették a maguk okos javaslatait. Az üzleti-kereskedelmi rész működtetése pedig Hegedűs László és a Multimédia érdeme volt.
És mi volt ez a bizonyos alapötlet?
Hogy kell egy rádió, ami az emberekhez szól, és nem az emberek „feje felett”.
(Borsonline 2014.04.04. Kósa B. György)

S, hogy mi történt a rádióval 1989 után?
A lexikon szerint: „Az 1990-es évek végére Magyarországon egyre több kereskedelmi rádió működött, amelyek a jó minőségű vételt lehetővé tevő ultrarövidhullámon működtek és egyre inkább elszívták a hallgatóit. Az évtizedes tervek ellenére a rádiót nem helyezték át az ultrarövidhullámra. A hanyatló hallgatottságú adótól előbb B. Tóth László alapító főszerkesztőt bocsátották el, majd 2002 nyarán eladásra kínálták fel a rádiót. Az eladási pályázat sikertelenül zárult, ezért az MR 2002 végére megszüntette.

004

A rádió utolsó adását 2001. november 30-án sugározta…

Ha pontosítani szeretnénk, milyen zeneszámok szórakoztatták az induló évben a hallgatókat, elég, ha felidézzük az 1989-es Pop tari Top lemez slágereit: Bonanza: Ilnduljon a banzáj, Homonyik: Álmodj királylány, Első Emelet: Minden oké, Bikini: Fúj a szél, Edda: Mi vagyunk a rock, Napoleon Boulevard: Bicikli ég és föld között…

https://www.youtube.com/watch?v=C2qrpwplkGI

Huszonhat évvel ezelőtt ezen a napon, nem kevés izgalom közepette, valóban egy csodálatos „kisrádió” született. Három fergeteges esztendő követte a startot, amit ennyi év távlatából is nehéz elfeledni. Nosztalgiázzunk együtt!

VAN-E MA MAGYARORSZÁGON NAGYOBB SZÉGYEN A SZEGÉNYSÉGNÉL?

„A bűntudattal meg lehet küzdeni, az nem olyan veszélyes. Ami megöli az embert, az a szégyen. A különbség óriási, de senki nem akarja tudni. A bűntudat arról szól, hogy mit tettem. A szégyen pedig arról, hogy ki vagyok, vagy mi vagyok én. A szégyen a lényemet támadja meg, a bűntudat csak a cselekedetemet.”
Feldmár András

Szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység.
Ez a három szó az EMMI előírásai szerint nem kerülhet bele a magyarországi kormányzati propaganda publikus anyagaiba, a fentiek helyébe a „rászoruló, rászorultság” szavakat kell beilleszteni.

Homeless children reach out from behind a fence as they wait to collect free clothes at a local charity in the northeastern Indian city of Siliguri

Még beszélni sem érdemes a szegénységről, mert kormányzatunk szerint nem ez a valós probléma; szerintük pusztán egyes népcsoportok pénzéhségének deviáns megnyilvánulásaival van dolgunk. Amit persze a politikai ellenfelek, az ellenzék tagjai torzítanak hatalmasra. Így lehet, hogy a szegénység mára már nem valós probléma, mindössze azok szégyene, akik gyötrelmei alatt, mindezt túlélni kényszerülnek. A bökkenő csak az, hogy egyes mértékadó kutatások szerint ez az ország lakosságának több, mint kétharmadát érinti!

Napi okfejtésem okán szeretném megköszönni a ládikát! Nem magamért, mert bár megfogadtam, amint lehet, viszek másoknak a magam kevéséből, bárhogy alakulna a sorsom, onnan egyetlen falatot el nem hoznék! Mégis, örülök, örvendezek, ahogy boldogan fogadtam a szülészetek portái elé helyezett inkubátorokat, a közterületeken elhelyezett újjáélesztő készülékeket, bármit, ami csakis másokon segíthet!

004

Mert van ebben valami csodálatos: úgy adni, hogy közben senkinek nem kell végignézni a hálálkodását, s a mi talán ennél is megalázóbb, a szégyenkezését! Mert ma nincs nagyobb szégyen, mint a szegénység! Eldönteni, hogy a keservesen összeterelhető forintokból mire nem futhat majd egyetlen krajcár sem! Lemondani új ruháról, gyógykezelésről, kultúráról, tanulásról, szórakozásról, fodrászról… csak, hogy a napi betevő megmaradjon!

Kiss Lajos A szegény emberek élete (1934) című munkájában így írt a szegényekről: „Bajos azt megmondani, ki a szegény ember. Az-e, aki orrával dúrja a földet és mégse boldogul; az-e, akinek nagy családja van, vagy aki nagy nélkülözések között él, szóval ahol nincsen az a van. És vajjon aki tud magának egy kis hajlékot szerezni, az már nem tartozik a szegények közé? Hiszen aki biztos állásban van, az is szegénynek mondja magát és méltán.

003

Sokféle szegény ember van. Maga a szegény nép így határozza meg: az a szegény, aki beteg; aki egészséges, az nem szegény. Azt is mondja, hogy szegény az ördög, mert nincs lelke, ami már erkölcsi értékelés. De a nép is megkülönbözteti a szegények közt a nagyon szegényt, akit kócos szegénynek mond. A hatóság régebben annak adott szegénységi bizonyítványt, aki 200 forintnál többet nem keresett egy évben, ma az kap, akinek napi keresete a szokásos közönséges napszámot el nem éri. Azokról a szegény emberekről lesz itt szó, akiknek sem vagyonuk, sem állandó, biztos jövedelmük nincs, mint ahogy ők mondják, akik más tallajából (tarlójából) élnek…

A szegények legáltalánosabb típusa az, amely tisztességes emberhez illően komoly oldaláról veszi az életet s olyan pályát fut meg, amelyen csakis kitartó munkával, szorgalommal boldogulhat. Az ilyen ember hátát a kemény munka meggörbíti s haját megfehéríti a gond.”

Vajon, van-e ma Magyarországon nagyobb szégyen a szegénységnél?
Lehet-e több megvetésben része ma valakinek, mintha gondjai miatt segítségért, támogatásért kell szólnia, ha nem akar kamatokat ragasztani gondjai köré?

Ez a ládika a bizonyíték, hogy mekkorára nőtt a szegények és nélkülözők szégyene!
A gondoskodók, a szegényeket szánók, akik jóságukban kitalálták, megálmodták és létrehozták az éhezők szekrényét, a másokra átruházott adakozás lehetőségével többet tettek e szégyen elengedéséért, mintha maguk álltak volna valamennyi szegény mellé, egy-egy tál lencsével! De vajon, értik-e ezt a lehetőséget mindazok, akik tehetősek, herdálnak és szenvednek a rengeteg feleslegességgel, s mégsem kívánnak adni, tenni másokért? Aligha!

Az „Enni adok – enni kapok” vasszekrény számukra csak egy marad azon trezorok közül, melyek tartalma – vélekedésük szerint – csakis őket illethetné! „A könnyen élő embernek olyan a lelkiismerete, mint a parasztgatya, ha akarja megtágítja, ha akarja összehúzza.” (Kiss Lajos)

Segítséget elfogadni szégyen. Kérni még nagyobb!

A ládikán található mondatok közül egy ütött szíven a leginkább: „Kérlek, ne okozz benne kárt!” De vajon elolvassák-e majd a mindent tékozlók, a modern kor vandáljai ezt a rövidke kérést, amikor a szegényeknek szánt ételekhez, vagy akár a ládikához nyúlnak, hogy, mint mindent, ezt is elvehessék a valóban rászorulóktól? Mivel a kezdeményezést szívből valónak érzem, valahogy bízni kezdek. Talán ott lesz a szekrényke holnapután is…

001

Ha szekrény lesz, lesz benne elemózsia is, meg némi bátorítás azoknak, akik talán már a gondolatától is elszoktak, hogy emberként tekintsenek rájuk. Akik önsorsrontó; napokat, órákat, perceket hiába áldozó szerencsétlenként várnak egyre, a világ jobbra fordulására. Maguktól mindent megvonva adnak másoknak mindent, észrevétlen, csak hogy az éhes gyomruk felett a szívük megtelhessen naponta melegséggel. Mert tudatom, vagyunk így egy páran!

Napi okfejtésem végén szeretném még egyszer megköszönni a ládikát! Nem magamért, mert bár megfogadtam, amint lehet, viszek másoknak a magam kevéséből, bárhogy alakulna a sorsom, onnan egyetlen falatot el nem hoznék!

Megköszönöm a ládikát, és, hogy magam is megélhetem a gondoskodó jóságát!

VASÁRNAPI BOLTOSNÉNIK – a tulaj édesanyja szakképesítés nélkül is alkalmas!!!

A vasárnapi boltbezárások ügyében írtunk már sokat, de nem eleget!
Úgy tűnik, ez a történet leginkább a szappanoperákra emlékeztet, így a shownak soha nem lesz vége!
Ha hinni lehet a Magyar Nemzet értesüléseinek – persze, csak, ha a simicskai gecizés után még autentikusnak számít a forrás… (mno.hu Markotay Csaba) – „heteken belül módosíthatja a Nemzetgazdasági Minisztérium azt a rendeletet, amely felsorolja, mely termékek értékesítésénél szükséges külön képesítés. Ha kikerülnek bizonyos termékkörök, az segíthet például a boltok vasárnapi nyitva tartásánál is, noha Lázár János jelezte: ebben az ügyben nincs engedmény.”

Nekifutásként próbáljuk meg értelmezni ezt a néhány mondatot! „A hatályos szabályok szerint vasárnap csak a 200 négyzetméteres