GRUSS AUS GRASAMANGER – gazos üdvözlet Szombathelyről!

Mint tudjuk, vannak paranormális jelenségek – megcsodáljuk valamennyit! Meg akadnak a világ minden részén előforduló természetes folyamatok, melyeken csodálkozni felesleges. Ősszel például a lombhullató fák levelei megfonnyadnak, elszíneződnek, kiszáradnak, majd a gravitáció következményeként a földre hullnak. A lombhullás természetes velejárója a fáknak, így az azokról lehulló lomb, a száraz avar maga is esztendőről esztendőre várható, előre kiszámítható. Szeretett városunkban mégis száraz avarban gázolunk még november végén is, miközben az „illetékesek” azon töprengenek, vajon mit kellene tenni, ezzel a teljesen váratlanul lehullott levélszeméttel?

A tél várva várt csodája a hó. A „fehér karácsony” igézetében vergődve, évente kémleljük az eget, fürkésszük a meteorológiai intézetek jelentéseit. Vajon lesz-e hó, s ha igen, mikor, mennyi? Nehéz elhinni, hogy a havat csak a gyermekek, a vidám természetű felnőttek várják. Valahogy Szombathely illetékesei mégis mindig nagyon meglepődnek, amikor havazni kezd. Ráérősen várakoznak és bíznak abban, hogy a) kevés fog esni, b) elolvad, c) a járművek majd eltapossák a latyakos csapadékot. Közben olykor-olykor persze felemlegetik még azt az elvetemült polgármestert, aki teherautókkal szállíttatta el a felgyülemlett havat a belvárosból… Szidják, mert az –szerintük- sokkal hatékonyabb, mint a mostani illetékeseknek felkészülni a tél beálltára. Télen tehát a hó a váratlan vendég Szombathelyen.

És íme, a tavasz, vagy már lehet, hogy szempillantás alatt maga a nyár! Megérkezik a meleg, a májusi eső és lám, a néhai Nyugat Királynője, a parkok városa ismét újabb metamorfózis áldozatává válik. Hős illetékeseink arcán a döbbenet! Mert ahol egykor gyepszőnyeg dicsérte a jó gazdaként és szakemberként eljáró megboldogult kertészeti és parkfenntartó vállalatot, ott ma gaztenger virít.

001

003

002

Hol van már a régi Savaria romjait idéző elnevezés, mely a földeken elterülő kövekről emlékezett? Ma is fel-felbukkan még a Steinamanger kifejezés, bár sógoraink lassanként átkeresztelhetik a várost Grasamangerré. A gyepből fűtenger, a gondozatlan fűből évek alatt gaztenger lett, a lakótelepeken élők pedig szenvedhetik, hogy otthonaik a csalitos mélyén, a virító gyermekláncfű közepében bújkálhatnak.

Nem az a baj, hogy nem láthatunk látványosan, traktorokkal felvonuló szakikat és főleg közmunkásokat! A baj az arányokkal van, a hatékonyság hiányán. Talán egyetlen ember elég volna, aki ért a gyep gondozásához, aki tudja, mi fán terem a füvesítés, a gyepszőnyeg gondozása. Tehát, akinek nem csak gond, hanem, aki szereti is gondozni a gyepet! Van ilyen, minden bizonnyal! Csak keresni kellene!

004

Szombathely városának egy Poldi Bácsira volna szüksége, akinek hiányozni tudna a szép zöld gyep. A lakótelepeken élő bácsik és nénik csak belefulladni képesek a hullámzó gaztengerbe! Meddig még?