DÁVID A HALÁLBA VITTE ŐKET! – nem csak Nagytevel döbbenete…

„Három ember halt meg, további kettő megsérült a Veszprém megyei Nemesszalók közelében hajnalban történt balesetben – közölte a megyei rendőr-főkapitányság sajtóreferense vasárnap. Valamennyien abban a személyautóban utaztak, amely eddig tisztázatlan körülmények között letért az útról és fának csapódott a 8411-es út 21. kilométerszelvényénél. A Marcalhegyi irányából Nemesszalókra tartó gépkocsiban öten utaztak, egy 14 éves, egy 18 éves és egy 21 éves nagyteveli fiatal meghalt, két sérültet a mentők kórházba vittek. A rendőrség szerint a sofőr gyanúsan viselkedett, de a baleset nem hozható összefüggésbe azzal, hogy autóját egy járőrautó a távolból követte…”

Az a végzetes este nem a marcalgergelyi búcsú báljából indult!
Hiába is keresnénk az „ottani” felelősöket!
Okoskodástól hangos, mindenkinél mindent jobban tudó, amúgy mindenkor otthonülő tudni vélőket, akiknek három fiatal fiú – Máté Patrik és Zalán – halála csak egy újabb bizonyíték volna a sokat emlegetett nemzedék léhaságaira.
Mondanák egyre, mutogatnának görbe ujjaikkal: a Dávid halálba vitte őket!

dávid

Azon a hajnalon egyedül ő „úszta meg”, a katsztrófa után a kettészakadt Mitsubishi első üléséről szinte csak karcolásokkal az arcán nézett a semmibe… Az előbb még őrjítően visító motorzaj helyébe döbbent csend, meg az anyósülésen fájdalmától nyöszörgő barát hallatszott csak. A hátsó ülés meg egyszerűen eltűnt… Leszakadt, amint az ott ülő fiúk szíve is azonnal megszakadt az eget rengető robajban…

Nagytevel gyászol. A Bakony lábánál, Pápától 8 km-re, Adásztevel és Homokbödöge közt fekvő település, a maga alig félezer fős közösségével az országos hírek közé furakodott.

A szombat délután szokás szerint összeverődött csapat, a jó barátok, akik mindig mindenhová együtt indultak, egy felejthetetlen buli reményével köszöntek el családtagjaiktól, s pár óra múlva, a tizennegyedik születésnapját éppen csak betöltött Zalán, a tizennyolc esztendős Patrik és a huszonegy éves Máté szüleivel csak a halálhírt hozók találkozhattak.

A helyszínen a baleset után kiérkező mentők keserűen állapíthatták meg, hogy mindhárman szörnyethaltak, a kocsiszekrényt kettéhasító fatörzs egyiküknek sem kegyelmezhetett…

A túlélő, Sz.Ottó karja a gépjármű ajtaja és a fatörzs közé szorult, csontjai szilánkosra törtek, a gondos orvosi beavatkozások ellenére is valószínűleg életre kiható sérüléseket szenvedett. S.Dávid kisebb agyrázkódással és karcolásokkal élte túl a végzetes száguldást.

A Blikk szerint: „A volán mögött ülő fiú megpillantott egy rendőrautót, és kereket akart oldani. Információink szerint a kocsinak nem voltak rendben a papírjai, ezért a sofőr megfordult, és újra Marcalgergelyi felé vette az irányt. Dávid tövig nyomta a gázpedált, a megengedett sebesség sokszorosával hajtott már, amikor elveszítette uralmát a kocsi felett, és egy út menti fának csapódtak.”

b1

b2

b3

Olyan útszakaszon vállalta fel a menekülés 150-170 km/h-s sebességét, ahol a környéken lakók szerint már évek óta lehetetlen gyorsabban haladni 60-70 km/h-nél. Az eszeveszett száguldás miatt a balra ívelő kanyar, a Magyarország mellékútjait jellemző járhatatlan útfelület, a számolhatatlan kátyúk és az életveszélyes padka letérítette az útról az öreg Galantot, mely az út menti fák közé csapódva szakadt, tört és deformálódott szinte ezredmásodpercek alatt rommá.

Dávid szeretett verdája a három jó barát koporsója lett, a kora-nyári hajnali harmat üde illatát a kiömlött üzemanyag bűze nyomta el.

b0

Az első döbbenet csöndje után idővel meg-megszólalnak a falubéliek, a környéken élők, meg persze a távolabbról is a fájdalomban osztozók; a szerencsére egyre többen megmutatkozó higgadt olvasók és kommentelők. Elmondják, amit ebben a lehetetlen helyzetben az együttérzésen túl még mondani lehet.

E megtört hozzászólások között bukkantunk a következőkre:
„…aki bármilyen járművel önmagán kívül bárkit szállít annak mindig tudatában kell lenni, hogy nem csak a saját életéért felel – mi az a papírokkal ami nem volt rendben – lejárt a műszaki? – azt nem lehet tudni, hogy ivott -e a vezető – de nem hiszem, hogy az ne játszott volna szerepet a pánikszerű menekülésben – a gond az, hogy megölt három embert egyet megnyomorított – legrosszabb esetben max. 5 év múlva szabad – hogy mentálisan ezt, hogy dolgozza fel nem tudni, de évek múltán az ilyen dolgok rémálomszerűen egyre többször törnek fel — a napokban itt azt a szerencsétlen prostit akit megöltek földig gyalázták – akkor ezzel mi legyen? Vajon az elhunyt fiatalok szülei mit tennének? Persze bármit is az ő gyereküket semmi nem hozza vissza – Minden évben érettségi és ballagás környékén – szinte menetrendszerűen történnek ilyen tragikus dolgok – – nagyon sajnálom a srácokat…”

„…sajnos ez a mai ecsetfejű, hülyegyerek-generáció ilyen. Ezek tények, ettől függetlenül mielőtt leugattok, sajnálom a szülőket és őszinte részvétem DE a srácokat több kritikával illetném :
1. miért nem beszélték le a többiek erről a hülyeségről?
2. mikor érti meg már ez a nyálas, kisköcsög csak az ecsethajjal és a gyúrással törödő generáció, hogy a tetteinknek következménye van és azokért sokszor vállalnunk kell a felelősséget. Papírok nélküli kocsival rohangászol és még ittál is? ez kb. 150 000 és a jogsid is ugrik pár hónapra. Szerintem ez kevésbé lett volna fájdalmas tanulópénz a hülyegyereknek, most mehet a futkosóra …
A szülőket is megkérdezném azért, hogy mire nevelték gyerekeiket. Amikor meglett a jogsim apám évekig “rajtam tartotta a kezét” mielőtt nekivághattam a saját autós életemnek. Szinte minden indulás előtt lejött velem, átnéztük a kocsit 10x meghallgattam a hülyeségeit és így ment ez évekig, anyám is mindig kérdezte, hogy mennyi idő az út és hívott mikor odaértem. Tudom ez kissé túlzás, de egy karcolás nem esett sem rajtunk sem az autókon, több apró balesetem volt 30-32 után amikor már “rutin-rudinak” képzeltem magam 200 000km-el a hátam mögött. Amióta újra az eszembe tartom apám és az oktatóm szavait, azóta nincs gond… A jó példa, szülői útmutatás is nagyon fontos…”

Nagytevel1

Jó volna tudni, hogy ez volt az idei legeslegutolsó baleset, amiben szinte még gyermekemberek tűntek a semmibe! De félő, hogy ez a tragédia csak az egyik első volt… ezért, ez nem csak Nagytevel döbbenete…