KIÁLTÁSOK A NAGY ZÖLD HALÁSZHAJÓRÓL – szomjazók vagyunk, a tengeren hánykódva

Kicsike ország vagyunk.
Nincsenek égig érő hegyeink, se tengereink.
A valaha voltaktól megfosztva, büntetésben töltjük éveinket.
Hánykolódunk, mint azok, ott a nagy, zöld halászhajón, s mi sem kellünk senkinek.
Míg azok szomjan halnak, ócska, fa bárkájukban a tengeren, addig mi Európa közepén éljük mindennapi haldoklásainkat, ebben a felfoghatatlan értéktelenségben.

Kiáltozásainkat senki sem hallhatja, nem értheti, történeteink helyett hazug propaganda tódul az éterbe.

„Egy zöld színű, fa halászhajón hánykódik több száz elkeseredett mianmari menekült, akiket nem fogadott be Thaiföld, mert azt állapították meg az ottani hatóságok, hogy nem akarnak partra szállni – írja a New York Times. A hajó legénysége már nincs a hajón, a menekültek ételért és italért könyörögnek, a saját vizeletüket isszák édesvíz hiányában…

01

02

03

04

05

06

07

…a menekülteket egyik ország sem fogadja be. Csütörtökön a maláj hatóságok 800, a tengeren hánykolódó menekültnek adtak élelmet és vizet, majd visszafordították őket. Előzőleg az indonéz hatóságok játszották el ugyanezt. Az indonéz tengerészet hétfőn elvontatott egy partjai felé tartó hajót, melyen 400 mianmari, illetve bangladesi menekült hánykolódott. Az MTI tudósítása szerint a hajót feltöltötték üzemanyaggal, és ivóvizet, valamint élelmet adtak a rajta lévőknek, majd a nemzetközi vizekre irányították őket.”

Nézem ezeket a szerencsétlen embereket, próbálom meghallani a kiáltozásaikat, de mindhiába. Mindegyiküknél hangosabb diktátorunk megálljt parancsoló szavai túlharsogják a szomjazók halálhörgését. Helyettünk mondja, hogy nem kelletek, azt hazudja, miattunk zárná falak mögé országunkat, s nem érti, nem értheti, hogy a körénk zárandó falak okozzák mindünk vesztét… A magyarok nagy, zöld bárkája már rég nem idézi a bölcs Noé biztonságát, gondosságát, mert csak a félelem tartja össze e néhai családot, csapatot, nemzetet. Spiclik, besúgók és provokátorok igazgatják útjainkat, büntetések és bírságok útvesztőiben bolyongunk. Hánykódunk, s közben megállapíttatott – nem akarunk partra szállni… a nyomorunk holnapra az égig ér.

Angliában a győzelemre éhes politikusok versengve ígérgették, megszabadítják a magyar bevándorlóktól a sötétlő, ködös Albiont, miközben az osztrák szabadságpárt szintén a magyar munkavállalóktól kívánja megszabadítani hazáját, s az erről informáló óriásplakátot magyar rabszolgákkal raggattatja a falakra…

Hánykolódunk, elmagányosodunk, elüldözzük a menekülteket, hontalanokat és minő véletlen, közben nem kellünk, lassan nem kellünk majd senkinek!

„Kezdetben volt a kapcsolat. Mindennek elején, ami lett, amivé váltunk, ott van egy tekintet, egy gesztus, egy szó, amiből remény, szeretet, élet fakadt. Még ha néha a világba dobva, elhanyagoltan vagy elhagyatottan érezzük is magunkat, egészen és kizárólag a saját erőnkre támaszkodva nem is tudtunk volna emberré válni. A szeretet az, ami alapvetően meghatároz minket, az érzelmi és szellemi kötődéseink nélkülözhetetlenek, teljesen behálózzák a lehetőségeinket.

Az ókori görögök úgy tartották, hogy a rendezett társadalom keretein kívül nem is lehetséges az emberi élet. Aki a poliszon kívül él, az vagy állat, vagy isten. Esetleg barbár. Ami tehát emberré tesz, az a kapcsolat, hogy nem maradhatunk meg önmagunknak, hogy képesek vagyunk odaadóan és felelősséggel élni, hogy mi magunk is szeretni vagyunk képesek.

Annyi elmagányosodott ember, mint éppen manapság, a modern és posztmodern korban, talán sohasem volt. Egymás mellett szorosan élő emberek is lehetnek szörnyen magányosak. Az elmagányosodáshoz az elidegenedés vezet, amikor valamilyen oknál fogva elveszítjük az őszinte kapcsolatot saját lehetőségeinkkel, illetve elsorvadnak odaadó kötődéseink a környezetünkhöz. Felpörgött civilizációnk számtalan veszélyét hordozza annak, hogy kapcsolataink elszáradjanak, hogy kötődéseink felületessé váljanak, hogy az elképzeléseink és a vágyaink a virtuális terekben ragadjanak.

Például a sok munka, bizonyítási kényszer, a folytonos megfelelni akarás borítékolhatóan légvárakat eredményez. Mint ahogy a különböző szenvedélybetegségek áldozatai is rendszerint fölszámolják a szellemet és lelket megtartó kötődéseket.” (http://asziv.hu/archivum/2014)

A nagy zöld halászhajó legendája éppen május 15-én jutott el hozzám. Azon a napon, ami 1994 óta az ENSZ kezdeményezésére a család nemzetközi napja.
Semmi nincs véletlenül…

One thought on “KIÁLTÁSOK A NAGY ZÖLD HALÁSZHAJÓRÓL – szomjazók vagyunk, a tengeren hánykódva”

  1. Ilyen nyálas, hazug és buta eszmefuttatást régen olvastam. A cikk írója a szokásos liberális összemosás “technikáját” alkalmazza, amikor az 1956-os exodust az elmúlt 50 évben zajló arab és néger bevándorlók áradatával veti össze. Az 1956-ban befogadott magyarok hasonló kultúrkörből érkeztek és értékrendjük, vallásuk, munkamoráljuk is hasonló volt a fogadó országokéhoz. Minden erejükkel azon voltak, hogy integrálódjanak, ugyanakkor kellő alázattal nemzeti identitásukat is megőrizzék. Az Afrikából és a Közel-Keletről özönlő ágyékkötős, kaftános, csadoros hordáról ez nem mondható el, hiszen döntő többségük analfabéta és európai mércével mérve nagy valószínűséggel köztörvényes bűnöző, az így könnyűszerrel beszivárgó terroristákról már ne is beszéljünk. Őket kérjük szépen nem összemosni az 56-os vagy más politikai okból üldözöttekkel. Orbán Viktornak tökéletesen igaza van abban, hogy ezeknek az embereknek otthon kell megoldaniuk a problémáikat és én a magam részéről megemelem a kalapomat előtte, hogy a sok hazaáruló, népét megtévesztő és az országát ezeknek a kannibáloknak tálcán átnyújtó politikus fölé emelkedve elsőként mer szembenézni ezzel a történelmi jelentőségű kérdéssel. A fekete és arab országoknak pontosan ugyanannyi idejük volt, mint nekünk európaiaknak arra, hogy végigmenjenek a történelmi/gazdasági fejlődési stációin és munkájukkal értéket teremtve hasonló civilizációt hozzanak létre, ahonnan nem kellene elmenekülniük. Ehhez azonban dolgozni kell a főtevékenységként gyakorolt coitus, lötyögés, vallási fanatizmus és egymás gyilkolása helyett.
    Tisztelt cikkíró Úr! Okos ember a más kárán tanul…vagyis nézzen csak körbe a mai Nyugat-Európában. A fent említett horda gyakorlatilag már átvette a hatalmat, a birka őslakosság pedig a politikai korrektség álságos béklyója alatt saját országában másodrendű polgárként húzza meg magát és menekül tőlük olyan távolra, amilyenre csak lehet. Köszönet Orbán Viktornak, hogy meg akar minket ettől menteni. Ha Isten is segít, ismételten történelmet ír.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.