BARÁT NÉLKÜL GYENGE… – meghalt Muzsay András, aki magyarra fordította Paff a bűvös sárkány dalát

Hét fejét búsan rázta, tizennégy szemmel sírt.
Többé nem kelt útra eztán, így mondják a hírt,
Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is,
S Paff elbujt a barlangjában, és híre-hamva sincs.

Soha nem fogom elfelejteni azt a szerda délelőttöt, amikor a Vörösmarty téri üvegpalotába mentem vizsgázni. A híres-hírhedt művészeti központ hatodik emeletén, ahová lustán cammogott fel a páternoszter, már vagy tucatnyian várakoztak. Itt zajlottak a nyolcvanas évek kőkemény ORI vizsgái, itt lehetett kategóriát szerezni, hogy aztán jöhessenek a fellépések, a koncertek…

A vizsgabizottság tagjainak szinte mindegyikét felismertem. Bródy János, Tini, az akkor éppen Fonográfos gitáros, S.Nagy István, a minden idők legtöbb magyar dalszövegét megíró sláger gyáros, Zorán, aki a szólókarrierjét éppen csak elkezdte… szigorú arccal ültek az asztal mögött. A vizsgabizottságban rajtuk kívül még egy, – számomra addig ismeretlen -, szakállas úr somolygott, hatalmas pocakkal…

Kalapált a szívem, s amint a terembe léptem, a gitár húrjait igazgatva próbáltam mindent elkövetni, nehogy hamis hangokkal rontsak az agyongyakorolt produkción. Aztán meghajoltam, ahogy illik, s a húrok közé csapva belekezdtem a repertoáromba. Egyik dal után jött a második, harmadik, igyekeztem jó benyomást kelteni, aztán jöttek a zeneelméleti kérdések… Képtelen volnék felidézni a feladatokat, nagy izgalmamban nyilván mindent összekevertem!

Aztán, hogy a nagy sztárok kikérdezősködték magukat, felállt székéből az ismeretlen szakállas, mellém lépett, s azt kérdezte: -Tudod, a Paff a bűvös sárkányt?

01

Felcsillant a szemem, s már bontogattam is a gyermekek kedvenc dalának bevezető taktusait. Igyekeztem a dalt pontosan játszani, koncentráltam a szövegre, aztán az utolsó versszakhoz érve, az úr, maga is énekelni kezdett velem. „Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is, Paff elbujt a barlangjában, és híre-hamva sincs…” A dal végén kezet nyújtott felém, és szerényen bemutatkozott:

– Muzsay András vagyok, én fordítottam a Paff szövegét! Te pedig „A” kategóriát nyertél az előadásával…

Az örömem leírhatatlan volt. Akkoriban nem volt még internet, a televíziók alig-alig közvetítettek zenés műsorokat, s a koncerttermeket rendre a „nagy sztárok” töltötték meg. Muzsay András nem tartozott közéjük. Soha nem láttam, hallottam addig… Szerényen élt és muzsikált, bár olyan világhírű dalok magyar szövegeit köszönhetjük neki, mint a Paff, a bűvös sárkány, a Hová tűnt a sok virág?, az Ohio, a Hudson folyó hátán, az Ott lenn, a folyónál, A hobók altatódala, a Csitt, kicsi bébi, a Csengőszó, vagy a Fújja már a szél…

Aztán tegnap este, amikor még alig voltam képes felocsúdni, a világ alighanem legnagyobb gitárosának, B.B.Kingnek halálhíre után, egy régi muzsikustársam száma jelent meg az estére már gondosan lenémított telefonomon. Tőle tudtam meg a fájdalmas hírt. Ugyanazon a napon, amikor a blues atyja elszenderedett, megtudhattam, hogy elment Muzsay András barátom, zenésztársam is, a magyar Paff „apukája”…

Muzsay András 69 évesen, betegségei miatt, hosszú szenvedés után halt meg. Az Infovilág így emlékezett meg Muzsay Andrásról, aki nem mellesleg kiváló újságíró is volt:

„Néhány héttel ezelőtt egyszerre két hírrel hívott föl: egy jóval és egy kevésbé jóval. Jó hírnek szánta – tekintettel évek óta tartó betegségére és gyengélkedésére –, hogy orvosai „beállították nála, amit be kellett állítani”, tehát ismét rendszeresen jár majd színházi és filmbemutatókra (szenvedélyes kritikus volt, és milyen jól csinálta!), aztán majd újra visszamegy a kórházba, hogy a még néhány apróságot finomítsanak a szervezetében és további életmódtanácsokkal lássák el…
Alaptermészete volt a derűlátás, bár időnként (Facebook-bejegyzései erről árulkodtak) elszontyolodott, aztán megint talpra állt. Küldött is gyorsan néhány remek színházi és filmkritikát, méltatást. Nagyszerű esztétikai érzékkel megáldott, jóindulatú kritikusként mindig megtalálta a hangot s jelzőt, hogy meg ne bántson színészt, rendezőt – embert! –, de véleményéből értsen mindenki, ha kell, módosítson néhány hajszálnyit a következő előadásokon…

02

Gondja volt ezeregy, nem pusztán egészségügyi. Korosztálya alacsony nyugdíjából, mert egyre többe kerültek a gyógyszerei, nehéz volt eltartania önmagát, fenntartania a lakását, ős öreg Ladáját, amit csak végszükségben használt, mert egyre nehezebben tudott buszra, villamosra szállni, metróba alászállni.
Éltette viszont a széles körből felé sugárzó szeretet, amely Facebook-oldalán is követhető, és amit ő bocsátott ki magából barátai, kollégái, ismerősei – általában az emberek – irányába. Nem hiszem, hogy lettek volna haragosai, András megértő figyelme, segítőkészsége, szerénysége szükség esetén bárkit lefegyverzett volna.

03

Bár a pesti Fazekas Gimnázium eminense magyar–orosz szakos középiskola tanári diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, újságírónak állt, már egyetemi évei alatt, 1966-tól rendszeresen publikált (a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a MÚOSZ film- és tévékritikus szakosztályának 1992-ben lett tagja). Közben arra is futotta energiájából, szenvedélyéből, hogy évtizedekig járja az országot felnőtteknek és gyerekeknek szóló folk-, country-, blues-, ballada-előadóestekkel; az angolszász nyelvterület általa fordított nép- és műdalait népszerűsítette, tanította, még a Magyar Televízióban is, ha képernyőre hívták.

Dalfordításai más előadók lemezeiről és saját előadású hanghordozóiról is ismertek. Az ő remek szövegét – Paff, a bűvös sárkány – énekelte a 100 Folk Celsius együttes… Oroszlánrésze volt abban, hogy a magyar olvasó megismerhesse Nikolaj Frederik Severin Grudtvigot (1783-1872); ismereteink szerint a dán író, költő, történész, reformátor, lutheránus lelkész műveinek Muzsay András volt az első műfordítója.”

04

András, Barátom!
Hiányzol nekünk és a koromfekete cirmosodnak!
Te, ott fenn, a nagy csapatban, már nyilván mindenki mellé odaálltál… hatalmas hangszereddel, s együtt fújjátok a dalt; kérlek, soha ne felejtsd el, milyen fontosak leszünk, ott fenn is, mi és a sárkányunk!