A HAL(L)HATATLAN RÁDIÓ – huszonhat éve szólalt meg a legendás Calypso!

Akadnak évek, amiket hosszas fejtörés után is képtelenek volnánk felidézni.
Talán, mert szürkék, maszatosak, és kicsit unalmasak voltak.
Megkockáztatom, hogy az „X” generáció tagjai úgy emlékeznek vissza a nyolcvanas évek utolsó esztendejére, mint ami minden addigit felülmúlt – 1989 igazi különlegességként vonult ifjúkorunk emlékei közé! Például ebben az évben vezették be a munkanélküli segélyt, Grósz Károly bejelentette az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet Déli Hadseregcsoport kivonásának ütemtervét, megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, még egyszer, utoljára megünnepeltük Nemesmedvesen hazánk felszabadulását, a Németh-kormány azonnali hatállyal leállíttatta a nagymarosi vízi erőmű építését, aztán május 22-én felcsendült az éterben, egy soha addig nem hallható szignál…

A mi rádiónk, mármint a készülék, – mai szemmel nézve – akkoriban nem volt nagy eresztés! Egy bőrszatyorba bújtatott, két laposelemmel megpatkolt Sokol szolgáltatta idehaza a család zene- és hír-szükségletét, Kossuth és Petőfi sávokkal. S ha, olykor a “menő” pesti rokonoknál járva, „minőségi hangzásra, műsorokra” vágytunk, a náluk zengő, jó öreg Velence de Luxe asztali ereklye fölé hajoltunk órákon át. Ott ismertük meg a felénk – nem elírás! – hallhatatlan frekvenciát…

002

1989. május 22-én éppen ott szólalt meg Magyarország legendás rádiója, a Calypso!

A Calypso Rádió, „a csoda”, amit később a Budapest felé tartó Wartburgok és Trabik Videoton rádiókészülékein keresgéltünk perceken át, egyike volt az első Magyarországon működő, tiszavirág életű, kereskedelmi rádióknak.
„A kereskedelmi jellegű, szórakoztató és könnyűzenei műsorokat sugárzó adót a Magyar Rádió és a Multimedia Organisation közösen alapította 1989-ben. Középhullámon, Budapest 70 km-es körzetébe sugározták adását Lakihegyről.

001

A rádió a frekvenciamoratórium idején stabil hallgatói táborral rendelkező kereskedelmi rádióként működött. Az adás főszerkesztője B. Tóth László volt, a műsorvezetők között megfordult Albert Györgyi, Déri János, Fenyő Miklós, Fiala János, Dombóvári Gábor, Kudlik Júlia, Molnár Dániel, Novotny Zoltán, Pörzse Sándor, Szegő Tibor, Szilágyi János, Sztevanovity Zorán, Török László. A rádió 8 és 19 óra között működött, és elsősorban könnyűzenét sugárzott. Bevezette a hallgatói betelefonálást a műsorba, játékokat szervezett, ahol saját termékeket lehetett nyerni (Calypso-zokni).”

Huszonhat év nagy idő.
Mégsem felejthetjük el B.Tóth László jellegzetes hanghordozását, a szignálokat és az időről-időre bejátszott effekteket, melyek mindaddig ismeretlenek voltak a magyar rádiózásban.
A közreműködő nagyágyúkról nem is beszélve!
Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy sikerült a nagyszerű csapatot összeverbuválni!
A nagy adón Komjáthy György Vasárnapi koktélja nem szólt egyébről, mint, hogy Gyuri bácsi lelkesen felsorolta blokkonként az elkövetkező félóra, negyedóra előadóit, aztán következhettek a nóták…

A Calypso más volt, valami egészen új, szokatlan, s a műsorvezetők laza felvezetései közben izgalmas zenék telítették a műsorokat.
Egy esztendővel ezelőtt így nyilatkozott B.Tóth László, szeretett gyermekéről, az akkor negyedszázada indult Calypso Rádióról:
Emlékszik, milyen zene szólalt meg először adásban?
Azt tudom, hogy egy Shadows-szám volt.
És az első műsorvezető?
Én voltam a házigazda az első napon. Bemutattam a leendő műsorvezetőket, és hogy „mi vár” a hallgatókra.

b toth laszlo_9659_FB

Ki toborozta a stábot?
Én választottam ki a műsorvezetőket. Jó féléves folyamat volt.
Milyen szempontok alapján?
Az volt az elvem, hogy olyan emberekre van szükségem, akik minimum olyan okosak mint én, de inkább okosabbak, és ami fő: kreatívak. Nem véletlenül kértem fel rutinos, ugyanakkor művelt sportriportereket sem az MR akkori sportosztályáról, akik már tudták, milyen papír nélkül órákat beszélni. Vagy Déri Jánost a televízióból. Vagy Fenyő Miklóst és Zoránt a zenészek közül. Mindenki más volt, de mindenki igazi egyéniség, így mindenkinek egyedi hangvételű volt az ötórás műsorsávja.
Azt például biztosra lehetett venni, hogy Zorán nem csak jó zenész, de jó rádiós is lesz?
Én tudtam, ő nem hitt magában. Aztán néhány adás után azt kérdezte, nem jöhetne-e gyakrabban.
Calypsósnak lenni kiváltság volt?
A Calypsóban lubickoltak a műsorvezetők, mint hal a vízben. Az induláskor 1989-et írtunk, amikor még csak a szeriőz műsorkészítés ment a Magyar Rádió három adóján, ahol ugyebár – az LGT-dalt idézve – a leírt szöveg volt felolvasandó. Még akkor is, ha izzadt az ember tenyere, mert szíve szerint mást mondott volna. Pláne ’89 előtt. A 873-on ki lehetett oldani a nyakkendőt.
Ki volt a legmegosztóbb műsorvezetője?
Fiala János. De egy rádiónak kellenek az ilyen fenegyerek személyiségek is, akik őrült érzelmeket képesek kiváltani pro és kontra. Azt szoktam mondani, hogy a „Calypso hangja” a finom, művelt Novotny Zoltántól Fialáig terjedt.
Fialával voltak „húzós” szombat délutánok, sokszor a fél hallgatótábor a fejét követelte.
Direkt adta is alá a lovat, vagy inkább igyekezett olykor visszafogni?
Volt sok nagy szakmai vitánk. De ez aztán mindig ugyanabba torkollt. Miután kikiabáltuk magunkat, fél perc hallgatás után egyikünk megkérdezte: „Nem kéne innunk egy sört?”
Sose akarta kitenni a szűrét?
Egyszer valaki odajött hozzám azzal, hogy az ajtóm előtt elhaladva hallotta, hogy üvöltözik velem Fiala. És hogy hogy képzeli ez az ember, ki kéne rúgnom. Én meg erre azt mondtam neki, hogy öreg, téged kéne.
És ki volt a legjobb?
Nehéz kérdés, de most legyen az a válaszom, hogy a Déri.
Miért?
Ő volt az a műsorvezető, aki azt mondta a hallgatóknak: beszélgessünk arról, amiről Önök szeretnének. És bármilyen témát vetett fel a betelefonáló: kőzetlemezek mozgását, benzinárat, kortárs irodalmat, zöldségek grillezését – Déri mindenben otthon volt.
Ön volt a Calypso egyedüli szülője?
Az alapötlet, hogy legyen, és hogy milyen legyen, az enyém volt. Aztán még sokan hozzátették a maguk okos javaslatait. Az üzleti-kereskedelmi rész működtetése pedig Hegedűs László és a Multimédia érdeme volt.
És mi volt ez a bizonyos alapötlet?
Hogy kell egy rádió, ami az emberekhez szól, és nem az emberek „feje felett”.
(Borsonline 2014.04.04. Kósa B. György)

S, hogy mi történt a rádióval 1989 után?
A lexikon szerint: „Az 1990-es évek végére Magyarországon egyre több kereskedelmi rádió működött, amelyek a jó minőségű vételt lehetővé tevő ultrarövidhullámon működtek és egyre inkább elszívták a hallgatóit. Az évtizedes tervek ellenére a rádiót nem helyezték át az ultrarövidhullámra. A hanyatló hallgatottságú adótól előbb B. Tóth László alapító főszerkesztőt bocsátották el, majd 2002 nyarán eladásra kínálták fel a rádiót. Az eladási pályázat sikertelenül zárult, ezért az MR 2002 végére megszüntette.

004

A rádió utolsó adását 2001. november 30-án sugározta…

Ha pontosítani szeretnénk, milyen zeneszámok szórakoztatták az induló évben a hallgatókat, elég, ha felidézzük az 1989-es Pop tari Top lemez slágereit: Bonanza: Ilnduljon a banzáj, Homonyik: Álmodj királylány, Első Emelet: Minden oké, Bikini: Fúj a szél, Edda: Mi vagyunk a rock, Napoleon Boulevard: Bicikli ég és föld között…

https://www.youtube.com/watch?v=C2qrpwplkGI

Huszonhat évvel ezelőtt ezen a napon, nem kevés izgalom közepette, valóban egy csodálatos „kisrádió” született. Három fergeteges esztendő követte a startot, amit ennyi év távlatából is nehéz elfeledni. Nosztalgiázzunk együtt!