NEKEM A TENGER A BALATON – a parizeres retró-nóta újra támad!

Meződi József, akiről – állítólag – hetvenedik születésnapján utcát neveztek el Balatonföldváron, – ott, ahol a Balatongyöngye étteremben, 1970 körül minden buliban elhúzták a nagyérdemű kedvenc nótáját – újabban estéről-estére ismét elzengi a jól bevált parizeres dalát!

Naná, hiszen a „best-song” minden sora él, dübörög, mintha a jelen igazságait hordozná!

Csak a Balaton kezd egyre kevésbé hasonlítani mindarra, amiről egykor negédesen álmodoztunk!

A gumimatracom a hátamra veszem,
A parizerem papírba csomagolom,
A csomagomat vígan a szatyromba teszem,
Képzeletben már a tengert járom.

Nekem a tenger a Balaton,
A kerek égbolt a kalapom,
Megyek a hétvégi napokon,
Vonaton, minthogy az autóstoppot már unom.

Nekem a tenger a Balaton,
Karcsúra úszom az alakom,
Aztán majd estére valaki kedvére
Magamat kitáncolom.

Az életérzés, íme, maga volt a gyönyörűség!
Háton cipelt gumimatrac, – cirka másfél órás tüdőmunka eredményével húsosra trombitálva -, kiegészült a papírba csomagolt Párizsi felvágottal, mely a világhírű Szíj Melinda táskában, vagyis a „szatyorban” utazik, tökéletes egység ahhoz, hogy valaki a tengert járja – persze, képzeletben!

001

002

003

A kerek égbolt, mint szimbólum megjelent már Faludy elhíresült Villon fordításában is, de itt jóval több e sor, mint egyszerű költői kép! Az ország, az EU, sőt, maga a globalitás köszön vissza e néhány sorban, – kalap, hétvégi napok stb. – miközben a közkedveltnek alig nevezhető utazási formához érkezünk.

A vasúti közlekedés ma legalább olyan necces, mint a már divatjamúlt autóstopp. A múlt egy szilánkja a Trabik, Wartburgok, Skodák, na és persze az IFA-k időszakából. Míg valaki nem változik maga is kenguruvá… ha még akad, aki emlékezik a filmre!

A Schobert házaspár tuti módszerei előtt is léteztek technikák, s lám, a karcsúság abban az időben még egyetlen eszköze, az úszás is működött! A Balaton, mint tenger, tálcán kínálta a tengerben úszás felemelő élményét!

Jöhet az ősz, jöhet a tél hava felém,
Csak mulatok egyet a hóviharon,
A gumimatracom a szekrényben pihen,
De képzeletben már a tengert látom!

Nekem a tenger a Balaton,
A kerek égbolt a kalapom,
Megyek a hétvégi napokon,
Vonaton, minthogy az autóstoppot már unom.

Nekem a tenger a Balaton,
Karcsúra úszom az alakom,
Aztán majd estére valaki kedvére
Magamat kitáncolom.

A hóviharon mulatás perspektívája hihetetlen lehetőségeket nyitott mindazok előtt, akik rendelkeztek gumimatraccal! A gumimatrac, mint a szekrényben pihenő, sosem szunnyadó erő, a nemzetközi munkásmozgalom fegyvere, valódi boldogság érzésével ajándékozta meg a tulajdonosát! Lehet, hogy éppen ettől, illetve ennek hiányától vagyunk ma kissé fásultabbak… talán újra érdemes volna kipróbálni!

A közelmúltban bukkantunk egy érdekes írásra, a Balatonnal kapcsolatban. Íme:

„A balatoni fürdőszezonnak ma két természetes ellensége van, és ez közel sem az országos média, vagy a távoli konkurencia.
A kockázat elsődleges forrása maga a Balaton, mint a természeti legek és extrém szélsőségek tava: a főszezonban is gyakorta elromló, változékony időjárás, az extra gyorsasággal felmelegedni és lehűlni képes víztömeg, a Bakony felől váratlan hirtelenséggel kialakuló és lecsapó hatalmas viharok nyíltvízi óriáshullámokkal, a szezon vízbiztonságának garantálhatatlansága, a vízhőfok, vízállás és vízminőség optimális együttállásának mindenkori esetlegessége, stb.

Mindenki tudja, hogy nincs két egyforma nyár, sőt gyakran két egyforma hét sem a Balatonnál. Sok esetben még a napi szintű tervezést is kiszámíthatatlanná teszi, amikor egy-egy szezon során tömegével tréfál, vagy hiúsít meg tóparty és vízisport rendezvényeket, ezer más egyéni programot.

004

Ez akár aggasztó is lehetne tekintve, hogy a világ évi egymilliárd turistájának a hetven százaléka a meleg, illetve a vízpart kedvéért kel útra, márpedig nekik igen fontos, hogy milyen idő várható. Ám a Balaton kedvelőinek népes táborában ez a rizikófaktor többnyire teljesen ismert és elfogadott. Az idejáró vendég (elsősorban családok), a belföldi turista sebészi pontossággal tudja, hogy a várva-várt balatoni nyaralással mit kap és adott esetben mit kockáztat. A tudatos nyaralók körében nem ez az elsődleges ok, ami miatt sokan alternatívának tekintik a déli tengereket (az elmúlt években számos Horvátországban nyaraló hazánkfiát meginterjúvoltunk a Balatonról, akik számára idehaza a zavartalan nyaralás kockázatát elsődlegesen nem is a balatoni nyár időjárási anomáliái jelentik, hanem más döntő szempontok, de ez már egy újabb elemzés témája).

005
(…)

A kettes számú kockázati tényező a tó turisztikai márka- és kríziskommunikációjának gyengesége. A Balaton egy elhanyagolt brand, hírneve és imázsa ma pont annyira kényes és sérülékeny, mint a tó vizének biológiai egyensúlya, ökoszisztémája, mellyel együtt a tókommunikáció is időről-időre felborul. Már jó ideje törvényszerűen rántja magával egyik a másikat. Ez a kényszeres szimbiózis árulkodóan mutatja a szükséges márkamenedzsment, a szakmai védettség hiányát. Pedig egy erős márkapajzs és kommunikációs páncél élét venné a csapásoknak, nem lenne ennyire kiszolgáltatott a fürdőszezon, sebezhető a Balaton. Nincs előre megírt közös forgatókönyv a krízishelyzeteknél elvárt válaszlépésekre, így a Balaton szabadon diktálhatja a maga természetes táncrendjét, aminek nehezen követhető ritmusához sajátosan alkalmazkodik a szakma, a média.

006

A turizmusszervezetek igen szerény, ám fejlődő Balaton-kommunikációja ma azt nyújtja, amire éppen képes: új szezonokat ígérő kampányokat és csillogó statisztikai adatokkal megerősített sikerjelentéseket futtat. A kormányzati turizmuspolitika pedig szemérmesen félretekintve sokszor még a csatazaj közepette is úgy tesz, mintha tókérdésben minden egyre jobb lenne, miközben a Balatonnál évről-évre nagyobb pofonokat kap a szakma. Mindeközben a Balatont földrajzilag is elcsatoló-újraosztó politikai erővonalak (Bakony-Balaton régió kigondolói) és a nem létező tógazdák körében súlyosan el van hanyagolva a címben foglalt kérdés. Pozitív fejlemény, hogy a szakmai sajtó kezdi végre felvenni a segélykiáltó tómarketinges visszajelzéseket. Ugyanakkor a legtöbb tematikus balatoni portál és műsor, a helyi média nem biztosít megfelelő keretet a Balaton közös dolgainak kibeszéléséhez, kerüli a kényes témákat, nem segíti elő a megújító szakmai gondolkodás kibontakozását.

007

Ahogy sokáig a szakma, úgy ők sem merik felvállalni, hogy a Balaton napos arca és szponzorált hírei mellett, az árnyoldal kérdéseit is megvilágítsák. Pedig a helyi erők összekovácsolásával sokat tehetnének a várva-várt reformokért, például Balaton körüli szakmai napok, kerekasztal beszélgetések, problémamegoldó tanácskozások kezdeményezőiként…”
http://balatonmarkamuhely.blogspot.hu/2015/01/balaton-2015-mediaszenny-vagy.html

Mit tehetünk mindezek után? Persze, hogy útnak indulunk! Irány a Balcsi!, Hiszen a régi nóta újra nekünk szól, az Apostol együttes megunhatatlan énekesével:

Most úgy tűnik, semmi nem működik jól!…akkor, nincs más hátra, nó-ta in-dul:
Nekem a tenger a Balaton,
Karcsúra úszom az alakom,
Aztán majd estére valaki kedvére
Magamat kitáncolom…