ZÁRTOSZTÁLY – szombat, vasárnap a beteglátogatók rémálma!

Szombathely a segítés városa! Mi más?!
Az előző ciklusban sokszor emlegette ezt a negédes mondatot városunk polgármestere.
Az ok akkor roppant egyszerűnek tűnt…
A város első embere korábban a mentőszolgálat orvosaként „teljesített jobban”, így érthető, hogy mindene volt a gumibabákkal való újjáélesztési gyakorlat bemutatása. Aztán a szippantós bagázzsal valahogy elillantak a gumifazonok, de nyilván a két dolognak semmi köze egymáshoz. Nem kell azt gondolni, hogy valakinek is hiányzik az attrakció, sem a múltbéli mendemonda: Szombathelyen kétféle ember él, az egyik, aki már élesztett, a másik, aki majd ezután fog éleszteni…

Vidám vezérünk működése során ugyanakkor sokszor és megfelelő alapossággal regélt a „sürgészetről”, a sürgősségi betegellátásról, majd a szombathelyi kórház új tömbjéről – mikor, mit sikerült éppen, akár többször is átadnia fegyvertársával, a napra sötétedő főkatonával.

Elkészült az új belgyógyászati tömb, derék avatója szerint ott, ahol korábban a szocialista építészet és egészségügy állítólagos szégyene, a kékcsempés állt; nagyjából benépesülhetett az új kórházi szárny: beteg már van rengeteg, s ki tudja, talán egyszer ellátó személyzet, sőt orvos is érkezik bele…!

(Csak a kevéske személyzet a megmondhatója, hogy miféle épület épült! Állítólag a tervező korábban nem igazán látott kórházat… De ezt, mi laikusok alig-alig vesszük észre!)

No, de térjünk rá mondandónk lényegére…
Történt pedig, hogy egy idős bácsikát e modern kórházi szárny kórtermébe utalta a körzeti orvosa, annak reményében, hogy ott majd segítenek neki a felgyógyulásban. Ugyan, mint tudjuk, az öregek „gyógyítása már nem igazán végezhető gazdaságosan” a magyar egészségügy számára,a mi emberünk megadóan vonult be a híres épület ígéretes kórtermébe. Gyógyulni szeretett volna, nagyon, bízott a felkínált esélyben… Így lett ő engedelmes, vagyis, latinul „páciens”, a szintén öregecske felesége pedig rendszeresen érkező „beteglátogató”. Az osztály pedig ZÁRT…

bbb

ccc

ddd

aaa

A feleség, a nehezen botorkáló, súlyos ízületi bántalmakkal szenvedő néni beletörődött, hogy előre láthatóan heteken át kénytelen lesz akár naponta többször is elzarándokolni otthonától, az Engels utcán át a Paragvári utcai kiskapun keresztül, a kórház egyéb objektumait kerülgetve, a kórteremig. Mely hely gyakorlatilag a Paragvári utcától cca. 15 méterre található! Menni, hogy láthassa és szolgálhassa élete párját. Arra azonban ő sem gondolt, hogy a szombathelyi Markusovszky Kórház hétvégére igazi „zártosztállyá” változik! Ez a meglepi, a bonus, a harmincnyolc fok mellé!

A Paragvári utca felől szombat, vasárnap gyalogosan érkezők előtt minden addigi, hétköznapi „kiskapu” bezárul. Nincs sorompós, gyalogos kapus „hátsó bejárat”, csak tábla, mely informál a zárvatartás tényéről. Ahogy a kórház igazgatósági épülete előtt álló díszes, kovácsoltvas kapu sem nyílik – bár az roppant praktikusan évek, évtizedek óta, mindig és mindenkor zárva van! – s az onkológiai tömb felől sem lehet behaladni, mert ott meg nincs rendelés, így bárhogy is rövidítene, egy mozgásában akadályozott ember… A kórházba egyedül a főkapun át lehet bejutni, mely a Markusovszky utca felől tátong, s nyilván minden biztonsági előírásnak frankón megfelel! De kár, hogy a logikus és előírásoknak megfelelő döntések alkotóit valami miatt nem kínozhatják a néni fájdalmaihoz hasonló kínok!

Nem nekik szeretnénk bajt, csak némi empátiát mindazok felé, akiknek azok a százával számolt méterek az örökkévalóságot jelentik!

Nincs mese, a kórház, az új tömbjével, szombaton és vasárnap maga a megközelíthetetlen „zártosztály”, már, ha az ember megöregszik, nehezen mozog és véletlenül nem a vasútállomás felől érkezik! Mi, egészséges és fiatal városlakók szomorúan nézünk a fájdalmaikat hosszas kényszerrel cipelők után, s elszomorodunk. (Mert a firkász ember, az a genyó, nehezen engedi útnak az édesanyját hetven felett egy megmagyarázhatatlan és feleslegesen hosszadalmas kerülőútra, különösen, ha árnyékban is harminckét fokos forróság van!)

001

Ugye, kedves Polgármesterúr, itt, az ön által építgetett segítés városában, bizonyosan lehetetlen volna kaput nyitni szombaton és vasárnap a Paragvári utca felől?

eee

De, ha a Diófa utcai ficakokat ki lehetett egyengetni, hátha egy zárszerkezet is nyithatóvá válhat! Ki tudja?