MIGRÁNSOK KÁNIKULÁJA – az épülő kerítés híre legyőzi a meleget?

Hetek óta aszalódunk.
Törjük a fejünket, vajon, mit kéne tenni magunkért, hogy túléljük?
A nyár, meg a kánikula váratlanul jött, ugyanúgy, mint télen a hó, ősszel a tanévkezdés, tavasszal meg az adóbevallások…

Valahogy mindig minden ránk ront, a következményekre nem tudunk felkészülni, esetleg sorolni kezdhetjük, ki mindenki hibás, miért hagytuk, hogy így legyen stb.
Erre vagyunk felkészítve…

Itt, ahol a pénz soha nem tart ki a következő fizetésig, a rekkenő hőség a kocsiinkon éri a téli gumit, a bank, a szolgáltató, meg a könyvtár felszólító levele után mindig megérkezik a piros csíkos is, és a tünetek után kisvártatva leteríti hordáinkat a legszelídebb járvány…
Mert halogatunk, tökölünk és sopánkodunk, csak a kisujjunkat se kelljen mozdítani! Ugyan, honnan a fenéből gondolhattuk volna, hogy július közepén ránk telepszik a kánikula? Erre már senki nem készített fel…
0004
A meleg, lám, velünk együtt felkészületlenül érte a tömegközlekedési cégeket, az autóbuszok klímáit idén sem sikerül működésbe hozni, a villamosok és vonatok kerekei alatt kúszó sínek felpöndörödnek, s az országot körbehálózó utak aszfaltja úgy viselkedik, mint a Nutella!

A híradók locsoló kocsikról regélnek, meg szanaszét osztott jéghideg zacskós vízről, ásványvizes palackokról, s a pályaudvarok előtt dekkoló lajtoskocsik árnyékában keresik felüdülésüket a fáradt ingázók. Mint mindig.

A kórházak ablakai mögül, az elviselhetetlen hőségben vergődő nagybeteg öregek kémlelik az eget, az olykor-olykor feltűnő fellegekért sóhajtozva, várva, hogy a szorítás engedjen végre… Milyen kár, hogy ebbe a váratlan gondokkal viaskodó világba nem tervezhettek redőnyöket, rolókat, sötétítő függönyöket! Milyen kár, hogy a tervezők talán még nem hallottak még az épületek helyes tájolásáról, meg a nyaranta szinte egész napon át áradó napsütésről! Nyilván őket is váratlanul érik ezek a hírek…

Az üzletek hűtőpultjai, a fagyasztó ládák és a hőn-tartásért felelő hűtő alkalmatosságok kompresszorai öntik a meleget, ezért az üzletek klímái visítva próbálkoznak – persze mindhiába! A csokoládék fura alakzatokba rogynak, a haldokló zöldségek és gyümölcsök pár óra alatt fonnyadni kezdenek, s a kisebb közértek tulajdonosai már a kármentésen törik a fejüket…

Szenvednek az elviselhetetlen hőségben az útépítő munkások, az épülő falak mentén a kőművesek, ácsok és tetőfedők, de keseregnek a földeken aratók, a traktorok fülkéiben fuldoklók. A napok pedig minden eddiginél lustábban vánszorognak…

Csak a migránsok jönnek egyre!
Túlélni akarók az életről mit sem tudók közé.
Úgy tűnik, ők felkészültek a legrosszabbra is…
0002
A menekültek áradata ráadásul napról-napra növekszik.
Férfiak és asszonyok, karon ülő és szüleik után lépteket szaporázó gyermekek, sokat látott öregek és ifjak özönlenek.
Mintha bizony őket nem kínozná a perzselő hőség!
Nem szólnak hírek a szenvedéseikről, nem beszélhetünk lüktető sebeikről, ájulásaikról, görcseikről, mely az irgalmatlan melegben még fájdalmasabb teherként nehezedik rájuk. Jönnek, az épülő kerítés híre óta – úgy tűnik – még többen és többen. Mintha a rájuk mért legutolsó időket élnék, mintha napokon múlna a menekülés esélye!

0003
Otthonainkban, a hűtött közösségi terekben felüdülést keresve, templomaink hűvösébe menekülve gondolhatnánk olykor rájuk is! Akkor is, ha a propaganda és az óriásplakátok házfalnyi rémülete ezt látszólag lehetetlenné teszi!

Mert jó tudni és érezni, hogy nekik is melegük van, elviselni alig bírják!
De élni szeretnének!
És…Igen, jó olvasni és hallani az állatvédők felhívásait.
0007
Jó tudni, hogy a kutyáknak, macskáknak, lovaknak és egyéb jószágainknak is jár a törődés! Halljuk, amint értük is harangok kondulnak, meg vészharangok mindenfelől.
0001
Csak az emberi jövevények áradatáért nem aggódhat senki! A menekültek hőérzete „humbug”, szóra sem érdemes! Az ő verejtékük csak megvetésért kiálthat, mert ezt várják el a nálunk sokkal előrelátóbb vezetőink. Ők, a hatalmasságok, akik légkondicionált irodáikban, kényelmes foteljeikben elnyúlva bizonyítják, milyen félelmetesen felkészültek a rájuk leselkedő nem várt dolgokra.

Készül a kerítés, hálistennek sikerült kiválasztani a legalkalmasabbat! Mire a váratlan tél a maga váratlan hidegével ránk tör, állni fognak az oszlopok, a kifeszített dróthálóval, meg a pengékből font szögesdróttal egyenest Szerbia felé fordulva… Akkor már nem fogunk emlékezni a kánikulára sem!