HELIKOPTER A VENDVIDÉK FELETT – Kata, Timi, meg Cili meséje

Senki nem hallotta még ezt a mesét…?
Az álomszép történetet, ’melyben a tisztességben, szelíd csöndben élő aprócska falu égboltján iszonyú robajával megjelenik egy rettenetesen nagy gépmadár?
Amekkorát az ott élők talán még soha, soha nem láthattak!
Egy csillogó helikopter, melynek utasai csajok, gyönyörű ruhákban, vidám kacagással múlatják az időt, hirdetve a fényűző élet minden csodáját…

Alig volt időnk elfelejteni a mondatokat, melyek cáfolni próbálták a néhai tanár, majd miniszter, Pokorni Zoltán vádló szavait: „Urizálni a szó szoros értelmében úri gyerekek tudnak, én parasztgyerek vagyok, sajnos annak születtem.” Alig volt időnk, mert közben nem telhetett el nap, hogy ne láttuk volna „azok” dúskálását, pénzszórását, fényűző életét. De mert az ember hajlamos bízni földije szavaiban, elhessegettük a méltatlanság gondolatait…

Tóni a mi fiunk. Tóni bizonyára nem olyan…
Miért is urizálna éppen ő?

Talán a véletlen hozta, talán, csak az asszonyka szerette meg mégis a fénylőbb világot…ki tudja már!?

001

De egy szép napon, talán a kánikula legelején, a korábban mindig és mindenhol párosával pazarló nagyságos asszonyok mellé odamontíroztatta magát az ő Cilikéje. Közös kép készült, közös szelfi a fesztiválozó, bulizó, féktelen életet habzsoló örömmámorról, immár hármasban, s csakhamar elválaszthatatlanul, elébb csak összekacsintva, majd egészen összefonódva.

002

A mi Tónink asszonykája Kata és Timi udvarhölgye lett – vagy éppen udvarába szegődött a mihasznaságot megtestesítő duó! Cilike ott csücsörít, ott pucsít és ott domborítja kebleit, ahol azok ketten, kinyilvánítva összetartozásuk minden örömét.

007

Azokhoz csatlakozott, akiknek soha, egyetlen pillanatig nem kell aggodalommal terhes napokat élni, ismeretlen a nélkülözés, a munkanélküliség, a bizonytalanság, akik feje felett luxuspalota oltalma magaslik, s életük párja várost, jachtot és magánrepülőgépet vesz, csak mert muszáj költeni, tobzódni minden nap egy keveset.

004

A törvény felettiek közé nőve talált rá a féktelen élet élvezetére, s hiába tiltakozna – mindezt férje tudtával, beleegyezésével, szándéka szerint, s annak örömére persze.

Vele!

Miért ne érkezhetne legközelebb éppen helikopteren? Jönnének a csajok, hármasban, Kata, Timi, meg Cili, egyenest Szakonyfalu légterébe, ahol a magát előszeretettel parasztgyereknek tituláló Rogán Antal a gyermekéveit töltötte. Abban a vendvidéki kisfaluban született a mi Tónink, aki annyira megszerette Budapest lüktető világát, benne a méreteit örökké változtatni képes Pasa parki rezidenciával, meg a lazán vállra vethető Louis Vuitton tátyóval… s az ő drága Cilikéjével, aki végre meglelte a hozzá leginkább illő cifraságokat…

006

Barátnőit, a magánrepülőgéppel repkedő és unalmában nagybevásárló Vajnánét, meg a Forma-1 fejedelmének farkára terpeszkedő kétgyermekes családanya Hajdunét, akiknek jachtjuk után nyilván már csak ez a közlekedési eszköz a megfelelő…

Balogh József; Rogán Antal

Akinek rémlik még az a riadt, szemüveges legényke, összevissza frizurájával, lelkesen kullogni vezére mögött, felébredhet! Rogán Antal valóban nem urizál! Csak teszi a dolgát, ő és az asszonykája, a teljhatalomban lubickolva, törvények, erkölcs és egyéb csacskaságok nélkül!

008

p.s.:
Tóni egy szép napon kiment az óceán partjára, kifogta az aranyhalat, a halacska pedig három kívánságot kínált néki a szabadságáért. A hatalmas palotát, meg a császárnét, úgy tűnik, megkapta már. Hamarosan indul a harmadik kívánsággal az egyre haragosabb tengerhez…

One thought on “HELIKOPTER A VENDVIDÉK FELETT – Kata, Timi, meg Cili meséje”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.