MONDD EL BÁTRAN A FIADNAK! – Ember a menekülő!

Egy barátom barátja szíriai állampolgár.
Barátságukat az éppen egy évtizeddel ezelőtti találkozás óta az interneten keresztül, „döcörgő angolsággal” gyakorolták, kibeszélve a világ dolgait.
Aztán az ottani, évek óta szűnni nem akaró kegyetlen harcok, és az állandó kilátástalanság elüldözte őt az otthonából, így lett a jóbarátból menekülni kényszerülő.

Szerettei és akiknek még a gondját viselhette – mindenkije, mindene odaveszett, nem lehetett odahaza maradása. Elüldözték. Heteken át vándorolt, jött egyre, s mint minden üldözött félt, reszketett, de csakazértis jött, pillanatra sem felejtve a messzeség, meg a túlélés lehetőségét. Csak ez volt, amiért útnak indult! Egy szerencsétlen Ember a sok közül!

002

003

006

007

Tudta jól, merre van Magyarország, tanulmányozta történetét, föld- és vízrajzát, a barátja révén rengeteg érdekes titkot ismert meg az itt élőkről, a „legendás magyar népről”. Hallott ragaszkodásunkról, mely ősi múltunkhoz, vándorló eleinkhez köt minket. Hallott az országunkat 1956-ban és utána elhagyókról, az egykori disszidensekről, meg a jelenkor diktatúrája elől a közelmúltban kivándorolni kényszerülő távozókról. Bízott bennünk.

Hogy legalább azért képesek leszünk az empátiára, kötődésre a menekültek felé, mert magunk is megtapasztalhattuk a számkivetettség érzését, mert magunk is menekültünk, menekülünk évtizedek óta a „magyar sors”, meg az éppen aktuális legyőzőink elől…

Még javában úton volt, amikor futótűzként terjedt csoportjaik közt a döbbenet híre, mely arról szólt, hogy terroristaként beszélnek róluk, özönlésükkel riogatják a magyarokat, s a rossz hírük, a vélt igazságok miatt félelmet költöztettek a magyar szívekbe. Aztán hallhatták, amint a jelenkori magyar miniszterelnök eltökélt döntését ragozta a határainkon túlról, amint azok előtt vázolta kerítésének tervét, akik maguk is hontalanok a hazájukban. Útközben érték a hírek a drótkerítésről, a fölé majdan magasodó, s a jövőben felépítendő, mindenki mást tőlünk elválasztani képes második, meg harmadik kerítésről, a gyáva tűzparancsra váró határvadászokról…

A szíriai csak egyet tudott: Jönni kell, még mindezek előtt! Jönni, nem maradni, csak megpihenni, rövid erőgyűjtés után továbbmenni, az áhított cél felé.

004

Éjjel érkezett magyar barátjához. Ahhoz, aki mindvégig szép szavakkal bíztatta. A falu határában, az erdő szélén várakozott, míg lement a Nap. Aztán, hogy már csak a telehold fényében sejlett fel a település, elindult, várva a rég elhatározott pillanatot. Akkor még nem sejthette…Ez volt és ez maradt a várt nagy találkozás. Néhány pillanat. Barátja, a magyar férfi a kapuban várta, egy jókora kosárba csomagolt elemózsiával, vízzel, aztán kérte, hogy ne hozzon rá és családjára bajt…

Útjára bocsátotta, elküldte, elkergette az éppen csak érkezőt, hogy eleget tehessen az előírt elvárásoknak. Elnémítva szívét, a lelkiismeretét, aludni tért, útjára engedve a hitegetett cimborát. Majd Európa megoldja. Nem az én gondom – mormogta.

A fia a legkisebb, a szoba ablakából nézte. Nézte az ő édesapját, s a bácsit, akiről az apja annyit mesélt korábban. A vacak gúnyáiban hatalmas hátizsákkal érkezett szíriai tanítót, akiről az apja meséiből annyit tanult… Akinek négy gyermeke maradt az összeomlott házuk romjai alatt, s asszonyát egy véletlen golyó az utcán még aznap este terítette le. A romok alatt maradt hűséges vadászkutyája, s a robbanástól szertehullottak az akvárium díszes halai, mind…Úgy érezte mindent, mindent tudott erről az emberről. Az Emberről, aki a végtelen messzeségből jött hozzánk, s most nézte távolodó, bicegő alakját.

Az apa a televízió elé ült. Végignézte a híreket a mindent tönkretenni kész menekültekről, az épülő kerítésről, a táborokról, azután sört bontott, nagyokat kortyolt és elfelejtett besurranni a kisfia szobájába, hogy szép álmokat kívánva még egy utolsó csókot leheljen a szendergő gyermek homlokára.

Bár, nem ez volt aznap az egyetlen mulasztása…

(Végtelen hála Emin Ozmen képeiért!)

E-KÁRTYA MEG CHIP – a nagy testvér újabb mutatványa gyógyítás helyett

Mindenki, aki volt már beteg – pontosabban arra kényszerült, hogy kórházi ellátásban részesüljön – történetek sorával tudná ecsetelni, mit is neveznek magyar egészségügynek. A bátor propaganda ellenére jól látszik, amint a süllyedő hajó immár menthetetlen, e „betegségügy” naponta távozó orvosokkal, – tehát belgyógyász, sebész, kardiológus stb. orvosok nélkül -, kizsigerelt egészségügyi alkalmazottakkal – ápolókkal, szakasszisztensekkel stb.– a fedélzetén imbolyog. Kormányozhatatlanul és ellenőrizhetetlenül. Működésének deficitjéről alig-alig értesülhetünk, így szokás szerint kézenfekvő, hogy a kitermelt katasztrofális helyzet esetében is a betegeken fog bosszút állni „pártunk és kormányunk”!

Ahogy néhány napja a nyugdíjasok kapcsán kénytelenek voltunk megírni, hogy évek múlva egész egyszerűen nem lesz miből nyugdíjat várni, így valószínűleg éhen halnak majd a ma még aktívan teljesítők, egy mai hír okán már azt is kijelenthetjük, a jövőben gyógyítás helyett a minden lépésünket és tettünket ellenőrizni képes egészségügy, jobb híján alázattal szolgáltathatja ki adataink mindegyikét a kormányzatnak.

001

„Jövőre év elején már bevezetik az új személyi igazolványt, az e-személyit vagy E – kártyát, ezt követően pedig 2017-ben bevezethetik az e-egészségügyi rendszert e-beutalókkal, e-receptekkel és e-profillal.”

007

Lehet sikongatni az örömtől, a kártyán – de szép lesz! – nyilván magunk tervezhetjük majd a hátteret, de a lényeg akkor is ennyi: „pártunk és kormányunk”digitális arcképadatbázist akar létrehozni, (nyilvánvalóan utána jön az arcfelismerős szoftver a köztéri kamerákra és a nulla privát szféra)!

A Belügyminisztérium egyébként a napokban tette közzé “az arckép profil nyilvántartásról és arcképelemző rendszerről szóló törvény tervezete”, című munkát, amely a címével egyezően egy központi adatbázist hozna létre, ahol minden magyar állampolgár arcképét tárolnák…

Az egészségügyi e-kártyához fűzött jó duma szerint „össze lesz kötve a lakosság, a kórházak és egészségügyi létesítmények, a gyógyszertárak, az orvosok, a mentők és az ágazatirányítás”, valójában megszűnik a magánélet, az intimitás eddigi utolsó lehetősége is, a nagy testvér beteljesíti a küldetését! A végsőkig kifacsart társadalom lesz a bűnbak, ha megbetegedni merészel, ha megpróbál kikecmeregni az ellehetetlenítettségből, s ezért tenni próbál egy keveset önmagáért. Mindenki azt kaphatja majd, amit a központi irányítás jónak lát. Az gyógyulhat, aki erre még gazdaságilag érdemes, a többiek kinyuvadhatnak! A bibi csak az, hogy mire ez a derék e-világ összejön, a kórházak többségében a portások és takarítónők fogják bekötni az infúziót!

A történet nem itt kezdődött!
Szeretett vezérünk már az előző ciklusa idején vázolta elképzeléseit. Akkor sokan csak legyintettek: ugyan, miért volna baj, ha Amerikához hasonlóan a főnökünk belopózna a mindennapok rejtelmeibe, tudná, miből élünk, mit szeretnénk megvalósítani, s ehhez milyen állapotban, milyen kondíciókkal rendelkezünk. Így kezdődtek a tréfálkozó hírek: „Minden állampolgár köteles lesz nyomkövetőt magánál hordani!”
005
„A jövőben már csak RFID-csippel ellátott igazolványokat fognak előállítani. Első körben a diákigazolványok esetében lép életbe az új rendszer, és bevezetik az oktatói, illetve kormánytisztviselő igazolványt… Az RFID a “Radio Frequency Identification” rövidítése, vagyis rádióhullámok segítségével drót nélküli adatátvitelt lehetővé tevő technológia. A lényege egy elektronikus kóddal beprogramozott mikrocsip, az ún. transzponder, amely egy miniáramkört és egy antennát tartalmaz, hogy egy azonosító jelet sugározzon ki. A kibocsátott kódot számítógéphez csatlakoztatott speciális olvasó berendezések, szkennerek segítségével lehet fogni…
Mivel az RFID-csip egy adott kódot sugároz és minden állampolgár egyedi azonosító kóddal bír, ezért a magunknál hordott diákigazolvánnyal, személyigazolvánnyal és vezetői engedéllyel egyben visszakövethető a tartózkodási helyünk is. Ezek olyan dokumentumok, amit minden állampolgár köteles magánál tartani, így minden állampolgár köteles magánál tartani az RFID-csipet….
Mivel az RFID-csip gyenge jelet bocsát ki, csak a vevő készülék érzékenysége fokozásának kérdése, hogy a jel távolabbról is érzékelhető legyen. Akár az összes egyszerre. Egy telefonközpont technikai háttere elegendő ahhoz, hogy kis átalakításokkal monitorozható és regisztrálható legyen a tízmillió állampolgár mozgása a nap 24 órájában. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy a kormány az új RFID-csipek bevezetésével párhuzamosan új állami telefonszolgáltatót hoz létre…”
(forrás: szabadriport)

A „gyógyító munka” menete ma gyakorlatilag egy spekulációs rémtörténetben foglalható össze: adott egy ötvenes éveinek végét tipró férfi. Egy spontán rendezett szűrésen megállapítják, hogy az illetőnek az egészséges szint duplája a vércukor szintje. Pánikra nincs ok! Minek is! Beindul a rozsdás szerkentyű! A nyilván tévedések kockázatát hordozó vásári vércukor vizsgálat után a háziorvos beutalót ír egy kellemes hajnali vérvételre, ahol a végeredmény ugyanazt az eredményt produkálja, mint a laikus teszt. Kezdődhet a mutatvány!

003

A doki homlokot ráncol, okoskodik, turkál keveset az illető lelkében, majd felír egy gyógyszert, meg a biztonság kedvéért még ötöt, azután betegét, akit rendesen feltölt a rettegés apró manócskáival, azzal engedi el, hogy sajnos az igyekezete ellenére bekómálhat az általa felírt gyógyszertől, mert ugyan van jobb és más, de azt csak szakorvos írhatja fel.

Sem az életmód vizsgálatára és esetleges megváltoztatására, sem a táplálkozási szokások radikális változtatásának szükségességére nem hívja, hívhatja fel betege figyelmét, mivel az már nem tartozik a feladatai közé. (Ráadásul sanszos, hogy nem is ért hozzá!) Ha mégis rendelkezik, általában ugyanazokat a riogatásnak megfelelő elavult bugyutaságokat szajkózza, amit a Nők Lapja, meg a Kiskegyed sci-fi oldalairól is begyűjthet az engedelmes ember – latinul páciens!

002

Persze a rengeteg recept mellé firkant a jó doki egy beutalót is a rendelőintézeti szakrendelésre, ahol minimum két hónapos várakozási idő várható. Nem csoda, hogy mire szakorvoshoz kerül a beteg, addigra esetleg már aktualitását veszíti a dolog. Hja kérem, az élettel összeegyeztethetetlen dolgok működésbe lépnek! Na ez az a bizonyos ördögi kör, kelepce, ami a legkevésbé sem nevezhető gyógyításnak, egészségügynek!
Statisztikai adatok tömege, amit mostantól a kormány tervei szerint digitalizálnak. Így lesz belőlünk e-adat, jól követhető e-ügyfél, e-páciens, e-adózó, e-jövedelemtitkoló. Eldönthetővé válik, ki mennyire érdemes a gyógyításra, az életben tartásra. Persze, ahogy a nyugdíjas évek alatt lehetőség van ún. alternatív nyugdíj, pénzforrás előteremtésére, kunyerálására, koldulására, úgy a gyógyítás helyett is felvállalható majd a zsíros maszek világ minden csodája!

Végül egy borzalmas kérdés és végkövetkeztetés azért belefér a mai puttonyba: vajon, mi lesz azokkal, akik megtagadják az e-rendszerben az adataik kiszolgáltatását? Ugyanaz az elbánás vonatkozik majd rájuk, ránk, mint a menekültekre, akik megtagadják az ujjlenyomat vételt, a fotózást? Tehát ugyanolyan persona non-grata lesz belőlünk, mint azokból, akik ellenszegülnek a nyilvánvaló rabosításnak? Szép jövő születik a kalandvágyból, hazaszeretetből (sic!), tehetetlenségük okán stb. itthon maradókra! Az egyenlőbbek alkotnak…

A mai hír legfájdalmasabb mondata mégis a legutolsó, amit „demokratikus berendezkedésű” országban valaha leírtak: „A jövőbeni tervek szerint az új rendszert 2017- elejétől már minden orvosi rendelőben kötelező lesz használni, senki nem bújhat ki alóla.”

SENKI NEM BÚJHAT KI ALÓLA?

ELTŰNÉSI VISZKETEGSÉG – Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!

„Amikor egy középkorú férfi/nő fiatal nőre/férfira váltja vele egykorú párját, ha életkorától eltérő dolgokba kezd, olyan lépéseket tesz, olyan döntéseket hoz, amelyeket a korábbi életszakaszokban szokás megtenni, ha életkorától nagyon eltérően, figyelemfelhívóan viselkedik, amikor pánikszerűen elkezdi habzsolni az életet, nem figyelembe véve ezzel mások érdekeit, érzelmeit – ilyenkor gyakran rálegyint a környezet: na, ja, szegényre rátört a kapuzárási pánik!” (webbeteg.hu)
008
Ők azok, akik „időről időre pánikba esnek, mielőbb próbálnak mindent habzsolva korrigálni, megélni, változtatni. Félelmükben gyakran cselekszenek irreálisan, a következményekre és/vagy másokra való tekintet nélkül”. Ezt állapítják meg róluk a szakemberek, mi pedig kénytelenek vagyunk beérni az általuk kreált helyzetelemzéssel.
003

004
Sertepertélnek… Szerintük ez a győzelem lényege.

A kiérdemelt jog, a csak nekik ítélt hatalom, mely megköveteli, hogy egyetlen pillanatra se engedjék az övéiket lazongani… Mi megnyomorítottak meg, egy ideig azt gondoltuk, ez a kampány velejárója, s a harcok végeztével majd elmúlik olthatatlan szereplési vágyuk. Tévedtünk…

A címek, rangok, lám elosztattak, s ők mégis hetente, naponta, ha kell, naponta többször is tapsikolnak, s szelik a szalagot…
005
Eltűnési viszketegségük tartóssá vált és annak is ígérkezik, ideje hát, hogy törődjünk velük, segítsünk rajtuk, amíg nem késő! Kicsit olyan ez, mint az állatkerti rácsokra szerelt táblák gondolata: az állatok etetése tilos! Nem az életben maradásukat gátoljuk, nem kívánhatjuk kimúlásukat! Vigyázunk rájuk…
007
Pusztán viselkedésüket, sztereotípiáikat illene gondosabban szemlélnünk! Mert ezek az urak bizony szenvednek, amíg vigyort erőltetve repkednek, a leginkább!

Tessék elképzelni, amint a régi adoma szerint – „Ágoston bácsi a kertvégi tókához vezető útra, a pocsolyák fölé gerendákból áthidalókat görget, majd bekiabál a szomszédokhoz, Aranka nénihez, meg Pista bácsihoz, hogy néznék már meg, milyen ügyes is ő! Azok kibaktatnak, örvendeznek egy keveset, aztán hazafelé totyogva elméláznak, miért is kellett ezért megszakítani az ő délutáni szunyókálásukat. Másnap a jó öreg Ágoston újra kurjongat, elkészült a nagy mű, midőn a pallókat kicsinykét odébb helyezte, hogy az öreg Pista, meg az asszonya ismét ugorjon, tapsikolni. Azok felcihelődnek, bámészkodnak egy keveset, aztán, mivel újfent nem találtak semmi különlegeset a látnivalók között, morgolódva vissza ménnek kalyibájukba. Közben szitkozódnak egy keveset, vajon, miért is kell ilyen bolond szomszéd mellett élniük? De Ágoston bácsi harmad, sőt negyednapon is elvárja őket, hívja nagy ámulatra Aranka néniéket, akik azután megtanácskozzák és bezárják végleg a kertkaput. Így születnek a haragosok, a szomszédot szánó-bánó, később messze elkívánó atyafiak.” (Népi regula, Pósa Lajos gyűjtése nyomán)
009
Óvhatnánk kicsit gondosabban e derék középkorúakat!
Mert megérdemlik!

…………………………………………………………………………

Írásunk mentén a képek csak illusztrációk! A képeken csak egy néhai középkorú beteg (miniszter) látható… Kapuzárási pánikban szenvedett.

A SÓÓÓNAK TOVÁBB KELL MENNI – ugyan, kit érdekel a történelem?

Míg sznob plebszünk lázasan az aktuális, „Savaria Történelmi Karnevál“-nak (sic!) nevezett parádéra készül, – itt, az állítólagos római, Isis istennőhöz köthető szentély, az Iseum utódvárosában – addig a világ minden részéről döbbenten figyelik a szíriai Baál-Samin templom, Palmüra egyik legjelentősebb műemlékének földig rombolását, régészének lefejezését.

003

005
… a néhai templom…

Baál-Samin föníciai istenség tiszteletére építették Kr.u. 17-ben, majd Hadrianus római császár idején. A világ egyik legjelentősebb emléke, mely fontos kereskedelmi központ volt a Selyemúton, és máig az egyik leghíresebb ókori romváros másodpercek alatt megsemmisült, amikor az Iszlám Állam eltökélt fanatikusai felrobbantották…

9705449_f0d9cba2e25b1931917003470b433b4e_wm

9705453_4c254588bbd5c0cf8864b110fa17bd02_wm

9705451_302b1f7c890e12c4ffd9fe73b7735e43_wm

Ugyan, kit érdekelhet a mű-tógákba vedlett Szombathelyen, – ahol a versenyszerű ivászatba, „bulikba” menekülő nyomoroncok a hónap utolsó napjaira spórolt garasaikból próbálkoznak majd tudatuk elvesztésével -, hogy elpusztult a világörökség egy csodája, és egy, a római kort valóban tisztelő tudós a minap az életével fizetett nézeteiért?

„Az ISIS-hez köthető közösségi médiában tették közzé a 82 éves Khaled Aszaad lefejezett holttestének fotóját: az idős régész szemüvege még ott volt porba hullott fején. Aztán fogták a holttestet, és felakasztották az egyik római kori oszlopra azok között a romok között, melyek feltárására és restaurálására 50 évet szentelt az életéből – tudatta aktivistákkal a szíriai műemlékvédelmi hivatal vezetője.
001
.
A közösségi oldalakon azt közölte az Iszlám Állam, hogy azért végezték ki a főrégészt, mert “bálványokra” (értsd: iszlám előtti műalkotásokra) felügyelt és “hitetetlenek konferenciáin” képviselte Szíriát. És mert kapcsolatban maradt a damaszkuszi kormánnyal azután is, hogy az ISIS elfoglalta Palmürát.
Családja szerint már legalább egy hónapja tartották fogva és hallgatták ki Khaled Aszaadot az Iszlám Állam emberei, azt próbálták tőle megtudni, sikertelenül, hogy hol őrizték az ókori város “kincseit”. Az ókori tárgyak egy részét ugyanis elrejtették az ISIS elől. Mikor egyértelművé vált, hogy semmit nem fognak megtudni, az előtt a múzeum előtt végezték ki, amelyet a ’60-as évek eleje óta vezetett…”

A határainkat naponta százával átlépő szíriai menekültek jövetelét értelmezni képtelen kormány, tehát a feladatára ezek után nyilvánvalóan alkalmatlan miniszterelnök, belügyminiszter és honvédelmi miniszter, Szombathelyre való érkezését találgatják a helyi hírharsonák – írnak róluk, mintha bizony szükség volna bármelyikükre is, e szokásos hacacárén!

A szombathelyi búcsús kirakodó vásár, meg a nyárvéghez nehezen társítható „karnevál” jól el lesz nélkülük! Lapok és kommentelő olvasóik közösen találgatják, vajon miféle tangabugyiba bújik majd a kormányfő, s vajon milyen újabb és sokadik avatásra szánja el magát hűséges táskahordozója, Szombathely becses szülötte? Mert, mi, szombathelyiek ennyire idióták vagyunk! Erre van igényünk. Nyilván…

Hozzánk nem ért el a világ döbbenete, de a mi kis maszek jelmezbálunkat „történelmi”-nek nevezzük, hangsúlyozva mérhetetlen tiszteletünket a római kor előtt… Na, persze! Már megszoktuk ezt a derék diliházi maskarás helyzetet. Napokon át beöltözött hivatalnokok viháncolnak majd szerteszét, becstelen hatalmasságok vigyorognak és integetnek felénk, mi pedig örvendezünk majd mindegyre, mert egy hivatásos szombathelyinek ez a dolga!

A fontos a látszat! A messziről érkezőket nem érdekelte és nem érdekli a szippantós triász, majd Mérey távozása.
002

Ugyan, kinek hiányoznának ezek a korábbi istenek? Kinek hiányoznának a hungarocell istenszobrok, meg a pakundekni diadalív? Senki nem foglalkozik a színvonal ilyetén mértékű változásával, hiszen a cél egyértelmű: Colonia Claudia Szombathelyen, sőt Savariában napokra megáll az élet, itt mindenki római, ave Puskás! Egyszer élünk, nemdebár!?

Éljen minden bolond, éljen a parádé, a fesztivál, a buli!
A tömegben itt-ott talán felbukkannak majd szíriai menekültek! Mondjuk, Palmüra környékéről… Jajj, de izgi… Lehet majd őket utálni, megvetni, gondolkozni nagyokat a példás megbüntetésükön. Lehet tőlük félni…

Persze, majd elfeledtem! Ide a büdös életben nem érkeznek migránsok! No para! Ez a mi maszek történelmünk!

CRISTO DEGLI ABISSI – amikor áldás tör felfelé a mélyből

A világ egyik legkülönösebb helye az olaszországi San Fruttuoso tengeröble. Ez a Föld ma ismert egyetlen pontja, ahol szobrot állítottak Jézusnak, mégpedig úgy, hogy azt a tengervíz mélyére süllyesztették.

009

A megszokott kép, a fölénk magasodó, áldást osztó Krisztus helyett egy egészen más dimenzióval találkozik itt az ember: a Megváltó tekintete a tengerből néz felénk – döbbenetes az érzés, amikor áldás tör felfelé a mélyből…

007

De vajon, képes –e felfogni, megérteni a modern kor embere a szokatlan, minden addigi beidegződéssel szembe forduló valóságot? Van-e lehetőségünk, képességünk a változtatások elfogadására?

“A Cristo degli abissi (A mélység Krisztusa) egy Jézust ábrázoló, a Földközi-tenger fenekén felállított műalkotás az olaszországi San Fruttuoso tengeröbölben, Liguriában. A szobrot 1954-ben helyezték el 17 méter mélységben, Dario Gonzatti emlékére, aki 1947-ben a hely közelében búvárkodás következtében életét vesztette. Maga az ötlet az elhunyt társától, Duilio Marcantétól származik.” (Wikipédia)

A több, mint 2 méter magas alkotás Jézust a vízfelszín felé emelt fejjel, nyitott szemekkel és kitárt karokkal ábrázolja. Mint minden más ábrázolásban, itt is gondoskodik, rólunk, a mindenségről. Csak a perspektíva szokatlan…

008

Láthatóan segíti, oltalmazza a tengerrel kapcsolatba lépő embereket: a tengerészeket és búvárokat, a halászokat, hajósokat, meg persze a miatta idecsalogatott turistákat.

A szobor közadakozás útján, többnyire bronzból készült. A leírások szerint az elkészítéséhez különböző hajóelemeket és templomharangokat, fegyvereket és ékszereket olvasztottak be.

Minden esztendő júliusának utolsó szombatján, pontban éjfélkor víz alatti szertartás zajlik Krisztus alakja körül. Egy pap a partról megáldja a tengert, majd a szertartáson részt vevő búvárok növényekből koszorút “fonnak” a Krisztus-szobor feje köré. Mindezt a mélyben megvilágítva, hajókról és a partról csodálhatják az arra érdemesek…

004
.
A szobor egykori létrehozása körül nem tomboltak az indulatok, érdekes módon a mai napig turisták ezrei keresik fel az öblöt, hogy alámerülve maguk is gyönyörködhessenek, de nem nevezik sem szokatlannak, sem idegennek a helyzetet, melyet a mélység Krisztusa okoz. A létrehozásakor érezhető szimpátia egyértelműen a búvárok különös közösségének volt tudható, aztán a mai turistaáradat már, mint lenyűgöző látványosságot fogadta el.

Egy imádott és tisztelt lény, odalent a mélyben, ahol sem megóvni, sem vigyázni nem lehet? Ahol lehetetlen rá felnézni, senki fölé nem magasodhat… Hogy is van ez? Milyen végtelen alázatosságra tanította meg a tengerrel ismerkedőket, vagy csak egyszerűen a turistákat a tengerbe veszett tudós barátja? Hihetetlenül bátor és őszinte ember lehetett Duilio Marcante, s képes volt arra, amit sokan csak áhítanak: feje tetejére állított világunkba létrehozta az egyensúlyt!

Nagy szükség volna manapság is hozzá hasonlatos emberekre! Magyarországon különösképpen! Akik, ha kell, változtatnak a fent és lent viszonylatain, úgy, hogy a feladatot elnyertek akár mindvégig lentebb maradhatnának a rájuk bízottaknál! Hja, álmodozni persze könnyű…

Nos, gyönyörködjünk a képekben, melyek a mélység Krisztusáról készültek.

001

003

002

006

005

Íme, a látszólag lehetetlen: amikor áldás tör felfelé a mélyből! Helyettünk képzelte el az alkotó. Mi csak átéljük a megvalósult álmot… Ugye, mint veszhet el a különbség hívő és ateista között?

ELMENTEK! – egy nap a maradék hazájában…

A csúcsszuper ébresztős rádió szignálja helyett újra az ötnegyvenkor csörgő öreg vekker dübörgésére kelsz. Dühít, de nincs mit tenni. Éveken át kerested a legalkalmasabb, lágy muzsikaszóval ébresztgető készüléket, az két évig se húzta, fogta magát, bedöglött, – vehetted elő az atombombát! – azóta nem találsz megfelelő szakembert, műszaki szakit, aki megjavítaná. Garancia persze nincs, szakszerviz rég nem létezik az adott világmárkához, egy darabig mindenféle, haverok által ajánlott kontártól-kontárig cipelgetted, aztán feladtad. Azt mondják, akik értettek ehhez, akik jók voltak, elmentek…

kodran_migrant_fleet_by_tyleredlinart-d7ax4bi

Összekapod magad, kilépsz a kapun, aztán a kulcsot forgatod jobbra, balra kettőt-hármat, semmi… majd az egykor kidobott, s most újból elővakart ócska láncot rátekered az ajtó vasára, meg a kapufélfára, a lakattal összezárod az egészet, és már indulhatsz is. Valaha, mem is oly rég, a legbiztonságosabbnak mondott zárat választottad és építtetted a bejárati kapuba. A zár megadta magát, de már hónapokkal ezelőtt. Újra nincs pénzed. Szerelőt, lakatost, valakit, aki ért az efféle zárszerkezetekhez, hetekig hiába kerestél, feladtad. Állítólag, azok is elmentek…

migrants_mediterranean__alex_falc_chang

Autóbuszra szállsz, mivel vén kocsid egy hete már, hogy nem indul. Korábban, ha probléma volt vele, csak egy telefonodba került. Házhoz jöttek, ha úgy kellett! Volt szerelő, ha elektromos javítás, volt, ha olajcsere, volt, ha motorgond miatt kellett szaladni. Most hiába próbálkozol. A vonalak foglaltat jeleznek, vagy kicsengenek, de sehol senki. A hét közepén már elmentél, persze, gyalog, hogy az egyiküket felkeresd, de csak tábla fogadott: a műhely megszűnt. A szomszéd zöldséges üzlet botcsinálta eladója csak széttárta a karjait: Elmentek!

Mielőtt a munkahelyedre mennél, belépsz egy boltba. A csemegés pult mögött egy idős hölgy szerencsétlenkedik. Utcai ruhában, kezeit a nadrágja szárában törölgetve. Nem tudja, hogy kell felvágottat szelni a géppel, ezért a kenyérszeletelő késsel próbálkozik. Papírba tekeri az így összebarmolt, általad rendelt parizert, a papírvégeket vagy hat méretes árazó címkével rögzíti… Rossz vonalkódot rögzít, ezért az éppen két napja érkezett, nyakában bőrszíjakat, a csuklóin több hónapos fesztiválbelépőket viselő… pénztáros nem boldogul az érték beolvasásával. A sor végtelennek tűnik. A korábban megszokott, kedves, előzékeny és udvarias eladók helyébe ők érkeztek. A nagymama korú idős hölgy, meg az egészet láthatóan gyűlölő fiatal srác. Mert a korábbiak elmentek…

A munkahelyeden szinte minden héten megújul a gárda, itt már mindenki betanított munkás, operátor. Elegáns elnevezés. Mégsem hívhatnak mindenkit rabszolgának! Aki két hónapnál tovább bírja, várva a véglegesítésre, különös módon előbb felmondó levelet, majd értesítést kap. Maradhat a helyén, de mostantól közmunkásként dolgozhat. Közmunkás javadalmazásért persze… Éppen a feléért, mint azelőtt. Eleinte zúgtak, mondogattak, aztán…mégsem halhat éhen a család… beadták a derekukat. Burcsáznak féláron…

A környék korábbi szolgáltatói, a fodrászok, a kozmetikusok, a varrónők, a vendéglátó egységek pincérei, a villany- és központi fűtés-szerelők, a mosógépjavítók, a műszerészek már mind eltűntek. Nincs szobafestő, kályhás, nincs kisebb átalakításokhoz hívható kőműves, burkoló…

Korábban féltél, mi lesz, ha megbetegszel. Rettegtél, hogy elveszik a munkád, hogy nem lesz, aki a gyermekeidről gondoskodjon. Most is félsz megbetegedni! De ez a félelem már egészen más! Retteghetsz, vajon lesz-e orvos, aki ellát? Vagy egy leszel egy istenverte kórházi osztályon, abból a negyvennyolc „engedelmesből”, akire éppen két ápoló jut? Mert orvost napokig hiába vársz… Azok már rég elmentek!

Hetek óta mást sem hallok, csak, hogy jönnek, hogy kik jönnek, miféle nációk özönlenek! Ezt erőlteti a propaganda rádió, mind! Meg persze naponta tudósítanak a kormány védekezésé