BALOG MINISZTER NEKILÓDULT – mindennapi testnevelés után napi énekóra jön???

Nóta indul!

Pártunk és kormányunk egyik, ha nem a legderekabb tagja; tudják, a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő negyedik helyezettje, a Diósgyőri Gépgyár betanított esztergályosa, aki teológiai tanulmányait a Debreceni Református Teológiai Akadémián kezdte, majd 1983-ban a Budapesti Református Teológiai Akadémián református lelkészként végzett, aztán a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán mentálhigiénés szakemberi diplomát szerzett…
002
Szóval a Balog Miniszterúr azt találta mondani, hogy a magyar ember, pontosabban a leendő magyarok fontos tulajdonsága lesz a dalos jókedv! Már nem elég, hogy a napi testnevelési órák során végzett munka révén kidolgozott izomzattal, kiváló mozgáskultúrával rendelkező nép leszünk, fontos, hogy dalkultúránk és nótaismeretünk is kiemelje egyedeinket az európai átlagból!
001
A mindennapi énekórák bevezetését fontolgatja Balog, meg az ő „erőforrás minisztériuma”, mert rádöbbent az újabb készségtárgy hihetetlen fontosságára!
003
Kodály és Bartók hazájában azért ez nem kis teljesítmény a kormányzás sokadik esztendejében!
Szívből gratulálnánk is a jó Balognak, aki lelkészként nyilván átélte már az énekszó erejét, emberformáló hatását. Gratulálnánk, ha nem féltenénk annyira a mindeddig úgyszólván „panyókára vetett” énekoktatást!
Ha ugyanis a mindennapi testnevelés, vagy inkább testnevetés példáját nézzük, meg kell állapítanunk, hogy „nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell…”
004
A mi – sok – kicsiny falunk példáját látva, bizony csak félelemről beszélhetünk. Mivel az oskoláink, amint a falvaink is, egészen kicsinykék, így azoknak mostanáig – többnyire – nem sikerült szert tenni tornateremre! A gyermekek, meg a minden nap, minden órában leterhelt testnevelők jobb híján óránként özönlik el az iskolától két utcányira található focipályát, vagy rossz idő esetén a kultúrház nagytermét. Ez ugye egyik sem tornaterem, így a felvállalható mozgáskultúra elemek köre meglehetősen szűkre szabott… (Újabban meglehetős szelídséggel fogalmazunk!)
005
A mindennapi feladat terhéről már nem is beszélve!
Szép volt elhatározni e „mindennapiságot”, s a tanmenetek, meg a tinta elbírta a robotot! Csak a megvalósításhoz nem sikerült kapni – jóformán semmit!

006
Most itt ez az újabb agyrém! A mindennapi énekoktatás, mely persze majd derék, örökké nótázó, víg kedélyű társaságot farag a jövő generációiból. A néhai orosz-tanár jutott az eszünkbe, aki megkövetelte, hogy diákjai pojtyéval, vagyis énekszóval várják, őt és a mindmáig legutálatosabb tantárgyat, az orosz nyelvet! Énekeltünk, de soha nem szeretetből, csak rettegve a retorzióktól! A mindennapi énekórák minden botfülű és fahangú diák életét keserűbbé fogják tenni! Talán célszerű lett volna néhány Kodály-módszert ismerő tanárral, tanítóval konzultálni, mielőtt az örömből ismét megalkuvás lesz, üröm, ami ennek a lepukkant fülkeforradalomnak semmi jóval nem kecsegtethet!

A jó Balog – már, ha elfogadja tanácsunkat… – töltődjön fel vasárnaponként, – ha ugyan még aktív… -, hallgassa hetente a boldogan és szabadon éneklő nyájat, s ne akarja erőszakkal kikényszeríteni a rég elmúlt nótás kedvet szétvert nemzetünkből! A „Z” tagjait minden szabadon elérhető és választható megnyilvánulási forma boldoggá teszi, és minden erőltetés elutasítóvá. Talán olykor illene felkészültebbnek lenni pedagógiából, didaktikából és pszichológiából, kedves Balog Úr!

P.S:: Amúgy a jókedv elérésének van még néhány egyszerűbb módja! A nótás kedv, nem az üres zseb velejárója! Könyörgünk, a tesi után ne legyen az ének is gáááááz!