ÉLJEN ÉS ERŐSÖDJÉK – augusztus huszadika, ………………………..… ünnepe!

Volt ez a nap már szinte minden!
Az 1938-as székesfehérvári országgyűlés határozata értelmében Magyarország nemzeti és állami ünnepe – I. István király temetésének és szentté avatásának évfordulója, Szent István király ünnepe, az Új Kenyér ünnepe, valamint 1949 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Alkotmányának hivatalos állami ünnepe.
001

002

004

003
Ma, leginkább a zárva tartó üzletek napja, a négynapos eszem-iszom kampány-nyitó ünnepnapja, a „hosszú hétvége” autópálya dugóinak nyitánya, meg az „állami kitüntetések” hullogálásának szokott napja, a jól hízelgő és jól fekvő haverok zártkörű ünnepe – amúgy egy sima átvedelhető, átalható, áttévézhető, mihaszna munkaszüneti nap, a nagy bezárkózások egyik napja az esztendőben, amely az idén ráadásul meglehetősen borongósnak ígérkezik.

Még szerencse, hogy az egész augusztus 19-én éjfélkor kezdődik, s már másnap, huszonegyedikén véget is ér! Csak a jól időzített marketingfogások miatt tűnik majd véget nem érőnek, s talán még huszonharmadikán is akadnak majd újkenyeret majszolók egynehányan…

Ma reggel, amikor felébredtem, bevallom, elszorult a szívem. No nem a kitüntetettek névsorát olvasva! Már kezdem megszokni, kik az arra érdemesek, s kik nem juthatnak a medáliák közelébe. Mindig így volt és így lesz. Az aktuális hatalom elragadtatódik az övéitől. Ma az Orbánhoz lojálisak, a feltétlen hívek kapják a méltatást, másokról meg olykor megtudhatjuk, mi által bővítették nemzetünk ellenségeinek körét. Csak az egyszerűek szomorúságáról, e végtelen megosztottságról szólnak, írnak egyre kevesebben!

Ezért szorult el a szívem, amikor néhai kenyéradóm, az akkori szerkesztőségünket irányító vezető gondolatait olvashattam, a napi glosszában. Németh Péter sokadszor szólt ugyanarról, s most mégis úgy kellett éreznem, hogy utoljára…

„Ha valaki veszi a fáradtságot és hajlandó több újságból tájékozódni arról, milyen állapotban is van ma Magyarország, két teljesen ellentétes képet lát. Az egyik politikailag, mentálisan és helyenként gazdaságilag is szörnyűséget ábrázol, míg a másik Európa legélhetőbb helyeként mutatja be, amely folyamatosan fejlődik, működnek a reformjai, a kormány egyre több pénzt hagy az emberek zsebében…

Ha ellenzéki lapból szerezzük az információinkat, akkor Magyarország egyre inkább elszigetelődik Európában, terroristaként, fertőző betegekként, bűnözőkként kezeli a bevándorlókat, míg a kormánypárti újság azt állítja, hogy hazánk védi meg a kontinenst a migránsoktól, megállítja a határnál a terrorizmust, a betegségeket, stb…

Ha innen nézzük, nő a szegénység, ha onnan, csökken, ha innen, mindenki lép egyet előre, ha onnan, egyre többen süllyednek a megélhetési szint alá.
Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója nemzeti minimum szükségességéről beszél – menekült ügyben -, Kunhalmi Ágnes az MSZP budapesti elnöke pedig arról, hogy a gyűlölet nem válhat nemzeti minimummá…

Hivatalosan 25 éve élünk demokráciában, de 25 éve nem volt ilyen megosztott ez az ország. Nincs közös nyelv, nincs közös gondolat, nincs közös akarat. Ki-ki politikai beállítottsága szerint nyilatkozik; nem számít már a valóság, nem számítanak a tények, megszűntek az egzakt adatok, csak értelmezések vannak, lejáratások, megbélyegzések.

Élhetetlen országgá váltunk.

Ezt mondom én itt most, a Népszava felületén, remélve, hogy pár tízezer emberhez eljutnak még a szavaim, de a válasz a túloldalról, ha jön egyáltalán, sokszoros erővel zúdul vissza, az eltorzul, eltorzított nyilvánosság-szerkezeten keresztül. 25 év ezt hozta el nekünk; maszkokban járunk, hamisságokkal etetjük egymást, semmi sem igaz, semmi sem valódi.

Még a Magyarország déli határán épülő kerítés sem az.
007
Csak az, ami a lelkünket szeli keresztül, azok az éles késecskék, amelyek befelé és kifelé egyaránt rombolnak, vágnak, szúrnak.

Augusztus 20-a alkalmából mindenféle beszédek el fognak hangzani. Azt javaslom: egyikre se figyeljünk oda. Üljünk le, és gondoljuk végig, hova jutottunk 25 év alatt. Ha ezt megtesszük, tudni fogjuk, hol a helyünk és mi a dolgunk.”

Mi, itt a határ menti városka lakói kivételes helyzetben vagyunk!
Itt nincs megosztottság!!!
Nálunk, Szombathelyen, de persze Kőszegen, Körmenden, Sárváron… is lesznek majd ünnepségek.
SONY DSC

SONY DSC
A mi ünnepségeink egyikén sem lesz borúnak, szomorkodásnak még csak nyoma sem!

Itt minden a kirobbanó formáról, a boldog derűről szól majd, a jólétről, a szinte teljes foglalkoztatottságról, a növekvő életszínvonalról, a harmóniáról, meg persze a böcsületről. Nekünk ez jutott, ez jár. A mi szónokaink egytől egyig az élet napos oldalán élnek. Olykor le-leruccannak budai villáikból, körénk magasodó palotáikból, vagy a környékünk elit negyedeiben álló kastélyaikból közénk, az őket éltető plebs közé, kiállnak a napfényre, annak rendje és módja szerint elsötétül a szemüvegük, s így, bátran a szemünkbe nézve ránk zúdítják a mondókáikat.

De szép, de jó, hogy van egy nap az esztendőben, mely éppen augusztus huszadikára esik. Ez a nap egy a nemzeti ünnepek közül, melyet a nép ünnepelhet. Miközben a nemzet éppen az adóhatóság, a dohányboltok, az útdíj, meg a minimum irányában sertepertél. Éljen és erősödjék!