GONDOLATOK ODAÁTRA – a Lelkiismeret Parkja megalkotójához

Egy éve már, hogy elballagott…
Mi, akik nem juthattunk volna méltatlanabbul az eltűnése híréhez… ma is tétován keressük emlékeit az általa megálmodott, majd létrehozott parányi parkban. Ahol “a kő marad…”
007
A Gyöngyös patak partján álló Trianon kereszt, a hősök emléktáblái, az életében oly sokszor összetört, megalázott turul szobrok mind rá emlékeztetnek. Kérlelhetetlenül…
006
Augusztus huszadika van.
Városi ünnepségeink állandó szereplőjeként már órákkal a meghirdetett rendezvény előtt felöltötte díszegyenruháját, gondosan felhelyezve kitüntetéseit, s határozott léptekkel elindult, kezében koszorúval… ma hiába vártuk.
Szent István szobra előtt nem hajthatott fejet, nem tiszteleghetett, katonásan összevágott bokákkal, s a zuhogó esőt sem éltethette, míg mások hatalmas ernyők alatt bújva dideregtek.
004
Bár tudhatnák a hiányát örömmel konstatálók, hogy persze, mégiscsak itt volt ő, huncut mosollyal, mint rendesen, talán csak ideruccant éppen, odaátról… Csak mert a harcait méltósággal befejezte, nincs miért naponta emlegetni őt? Mert már csak a veretes betűkkel, fából faragott tábla hirdeti a néhai Dicsőszentmártoni ősök emlékét őrző ügyvéd méltóságát?
0003
Jó volna tudni, mikor jön majd egy ember, egy egyszerű írástudó, aki bátor lesz és felidézi, helyére emeli, az ebben a városban élők számára, az egykor itt munkálkodott lokálpatrióta művét! A jó szándékú, ám méltatlanul meghurcolt jogászember alakját, aki, ha kellett tanított, ha kellett oktatott, pörlekedett s a perben, haragban lévőket egyezségre, békességre biztatta. Tudott méltósággal bölcs, ugyanakkor ifjúi hévvel tüzes is lenni, igazát mindenáron megvédeni; tudott bízni a jövőben, s csak módjával ítélni ellenfeleit. Csak meghátrálni volt képtelen! Amiért konokul harcolt, amiből nem engedhetett, amit rá bíztak bajtársai, cimborái, azért a végsőkig tudott küzdeni. Talán ez hiányzik most a leginkább! Itt hagyta a Lelkiismeret Parkját, amit hamarosan elborítanak az őszi levelek.
0002

005
Egy éve már, hogy elballagott az öreg tábornok, számtalan ötvenhatos szervezet és párt fáradhatatlan szabadságharcosa… Szombathely Lelkiismerete, csendesen megtért szeretett szüleihez.

Egy éve már…De valahogy mindig akad egy, azok közül, akik megfogadták lelke rezdüléseit, akik ma is tudják a mondatait kívülről… mindig akad egy, akit gyertyát gyújt a turulmadár emlékoszlopa tövében. Akiknek nagyon hiányzik Dr.Csorba Boldizsár lobogó szelleme!

“…üzenem a volt barátimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyûlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kõ marad,
a kõ marad…”

(Wass Albert verse)