ELMENTEK! – egy nap a maradék hazájában…

A csúcsszuper ébresztős rádió szignálja helyett újra az ötnegyvenkor csörgő öreg vekker dübörgésére kelsz. Dühít, de nincs mit tenni. Éveken át kerested a legalkalmasabb, lágy muzsikaszóval ébresztgető készüléket, az két évig se húzta, fogta magát, bedöglött, – vehetted elő az atombombát! – azóta nem találsz megfelelő szakembert, műszaki szakit, aki megjavítaná. Garancia persze nincs, szakszerviz rég nem létezik az adott világmárkához, egy darabig mindenféle, haverok által ajánlott kontártól-kontárig cipelgetted, aztán feladtad. Azt mondják, akik értettek ehhez, akik jók voltak, elmentek…

kodran_migrant_fleet_by_tyleredlinart-d7ax4bi

Összekapod magad, kilépsz a kapun, aztán a kulcsot forgatod jobbra, balra kettőt-hármat, semmi… majd az egykor kidobott, s most újból elővakart ócska láncot rátekered az ajtó vasára, meg a kapufélfára, a lakattal összezárod az egészet, és már indulhatsz is. Valaha, mem is oly rég, a legbiztonságosabbnak mondott zárat választottad és építtetted a bejárati kapuba. A zár megadta magát, de már hónapokkal ezelőtt. Újra nincs pénzed. Szerelőt, lakatost, valakit, aki ért az efféle zárszerkezetekhez, hetekig hiába kerestél, feladtad. Állítólag, azok is elmentek…

migrants_mediterranean__alex_falc_chang

Autóbuszra szállsz, mivel vén kocsid egy hete már, hogy nem indul. Korábban, ha probléma volt vele, csak egy telefonodba került. Házhoz jöttek, ha úgy kellett! Volt szerelő, ha elektromos javítás, volt, ha olajcsere, volt, ha motorgond miatt kellett szaladni. Most hiába próbálkozol. A vonalak foglaltat jeleznek, vagy kicsengenek, de sehol senki. A hét közepén már elmentél, persze, gyalog, hogy az egyiküket felkeresd, de csak tábla fogadott: a műhely megszűnt. A szomszéd zöldséges üzlet botcsinálta eladója csak széttárta a karjait: Elmentek!

Mielőtt a munkahelyedre mennél, belépsz egy boltba. A csemegés pult mögött egy idős hölgy szerencsétlenkedik. Utcai ruhában, kezeit a nadrágja szárában törölgetve. Nem tudja, hogy kell felvágottat szelni a géppel, ezért a kenyérszeletelő késsel próbálkozik. Papírba tekeri az így összebarmolt, általad rendelt parizert, a papírvégeket vagy hat méretes árazó címkével rögzíti… Rossz vonalkódot rögzít, ezért az éppen két napja érkezett, nyakában bőrszíjakat, a csuklóin több hónapos fesztiválbelépőket viselő… pénztáros nem boldogul az érték beolvasásával. A sor végtelennek tűnik. A korábban megszokott, kedves, előzékeny és udvarias eladók helyébe ők érkeztek. A nagymama korú idős hölgy, meg az egészet láthatóan gyűlölő fiatal srác. Mert a korábbiak elmentek…

A munkahelyeden szinte minden héten megújul a gárda, itt már mindenki betanított munkás, operátor. Elegáns elnevezés. Mégsem hívhatnak mindenkit rabszolgának! Aki két hónapnál tovább bírja, várva a véglegesítésre, különös módon előbb felmondó levelet, majd értesítést kap. Maradhat a helyén, de mostantól közmunkásként dolgozhat. Közmunkás javadalmazásért persze… Éppen a feléért, mint azelőtt. Eleinte zúgtak, mondogattak, aztán…mégsem halhat éhen a család… beadták a derekukat. Burcsáznak féláron…

A környék korábbi szolgáltatói, a fodrászok, a kozmetikusok, a varrónők, a vendéglátó egységek pincérei, a villany- és központi fűtés-szerelők, a mosógépjavítók, a műszerészek már mind eltűntek. Nincs szobafestő, kályhás, nincs kisebb átalakításokhoz hívható kőműves, burkoló…

Korábban féltél, mi lesz, ha megbetegszel. Rettegtél, hogy elveszik a munkád, hogy nem lesz, aki a gyermekeidről gondoskodjon. Most is félsz megbetegedni! De ez a félelem már egészen más! Retteghetsz, vajon lesz-e orvos, aki ellát? Vagy egy leszel egy istenverte kórházi osztályon, abból a negyvennyolc „engedelmesből”, akire éppen két ápoló jut? Mert orvost napokig hiába vársz… Azok már rég elmentek!

Hetek óta mást sem hallok, csak, hogy jönnek, hogy kik jönnek, miféle nációk özönlenek! Ezt erőlteti a propaganda rádió, mind! Meg persze naponta tudósítanak a kormány védekezéséről. Épül a kerítés, ami megvéd. Engem, és minket! Kár, hogy már egyáltalán nem érdekel, kik jönnek! Sokkal inkább az foglalkoztat, kik mentek el? Pontosabban: kik maradtak? Mert velük, köztük kellene úgy élnem, mint azelőtt. Ugyanúgy, ahogy abban az időben, amikor még mind itthon voltunk otthon.

bbbbbbbb

A jövő héten kezdődik a karnevál. Élőképek elevenítik majd fel az egykor itt élt embereket. Láthatóvá válik a múlt néhány jellegzetes figurája. Az eltávozottak, az elveszítettek, a legyőzők, meg persze a bukottak. Akik valaha, meg akik nem túl rég mentek el.

Furcsa érzések kavarognak bennem… vajon nekik, vagy nekem rosszabb ez az egész?

Szóval, meddig kell még ebben a rohadt kísérletben részt vennem?


Ne szoríts meg engem
ne szoríts erősen ez fáj
inkább szoríts nekem
ha menni muszáj
hidd el én veled maradnék
szívesen széjjelszakadnék
ha lenne mér’
Magyarország!