CRISTO DEGLI ABISSI – amikor áldás tör felfelé a mélyből

A világ egyik legkülönösebb helye az olaszországi San Fruttuoso tengeröble. Ez a Föld ma ismert egyetlen pontja, ahol szobrot állítottak Jézusnak, mégpedig úgy, hogy azt a tengervíz mélyére süllyesztették.

009

A megszokott kép, a fölénk magasodó, áldást osztó Krisztus helyett egy egészen más dimenzióval találkozik itt az ember: a Megváltó tekintete a tengerből néz felénk – döbbenetes az érzés, amikor áldás tör felfelé a mélyből…

007

De vajon, képes –e felfogni, megérteni a modern kor embere a szokatlan, minden addigi beidegződéssel szembe forduló valóságot? Van-e lehetőségünk, képességünk a változtatások elfogadására?

“A Cristo degli abissi (A mélység Krisztusa) egy Jézust ábrázoló, a Földközi-tenger fenekén felállított műalkotás az olaszországi San Fruttuoso tengeröbölben, Liguriában. A szobrot 1954-ben helyezték el 17 méter mélységben, Dario Gonzatti emlékére, aki 1947-ben a hely közelében búvárkodás következtében életét vesztette. Maga az ötlet az elhunyt társától, Duilio Marcantétól származik.” (Wikipédia)

A több, mint 2 méter magas alkotás Jézust a vízfelszín felé emelt fejjel, nyitott szemekkel és kitárt karokkal ábrázolja. Mint minden más ábrázolásban, itt is gondoskodik, rólunk, a mindenségről. Csak a perspektíva szokatlan…

008

Láthatóan segíti, oltalmazza a tengerrel kapcsolatba lépő embereket: a tengerészeket és búvárokat, a halászokat, hajósokat, meg persze a miatta idecsalogatott turistákat.

A szobor közadakozás útján, többnyire bronzból készült. A leírások szerint az elkészítéséhez különböző hajóelemeket és templomharangokat, fegyvereket és ékszereket olvasztottak be.

Minden esztendő júliusának utolsó szombatján, pontban éjfélkor víz alatti szertartás zajlik Krisztus alakja körül. Egy pap a partról megáldja a tengert, majd a szertartáson részt vevő búvárok növényekből koszorút “fonnak” a Krisztus-szobor feje köré. Mindezt a mélyben megvilágítva, hajókról és a partról csodálhatják az arra érdemesek…

004
.
A szobor egykori létrehozása körül nem tomboltak az indulatok, érdekes módon a mai napig turisták ezrei keresik fel az öblöt, hogy alámerülve maguk is gyönyörködhessenek, de nem nevezik sem szokatlannak, sem idegennek a helyzetet, melyet a mélység Krisztusa okoz. A létrehozásakor érezhető szimpátia egyértelműen a búvárok különös közösségének volt tudható, aztán a mai turistaáradat már, mint lenyűgöző látványosságot fogadta el.

Egy imádott és tisztelt lény, odalent a mélyben, ahol sem megóvni, sem vigyázni nem lehet? Ahol lehetetlen rá felnézni, senki fölé nem magasodhat… Hogy is van ez? Milyen végtelen alázatosságra tanította meg a tengerrel ismerkedőket, vagy csak egyszerűen a turistákat a tengerbe veszett tudós barátja? Hihetetlenül bátor és őszinte ember lehetett Duilio Marcante, s képes volt arra, amit sokan csak áhítanak: feje tetejére állított világunkba létrehozta az egyensúlyt!

Nagy szükség volna manapság is hozzá hasonlatos emberekre! Magyarországon különösképpen! Akik, ha kell, változtatnak a fent és lent viszonylatain, úgy, hogy a feladatot elnyertek akár mindvégig lentebb maradhatnának a rájuk bízottaknál! Hja, álmodozni persze könnyű…

Nos, gyönyörködjünk a képekben, melyek a mélység Krisztusáról készültek.

001

003

002

006

005

Íme, a látszólag lehetetlen: amikor áldás tör felfelé a mélyből! Helyettünk képzelte el az alkotó. Mi csak átéljük a megvalósult álmot… Ugye, mint veszhet el a különbség hívő és ateista között?