ELTŰNÉSI VISZKETEGSÉG – Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!

„Amikor egy középkorú férfi/nő fiatal nőre/férfira váltja vele egykorú párját, ha életkorától eltérő dolgokba kezd, olyan lépéseket tesz, olyan döntéseket hoz, amelyeket a korábbi életszakaszokban szokás megtenni, ha életkorától nagyon eltérően, figyelemfelhívóan viselkedik, amikor pánikszerűen elkezdi habzsolni az életet, nem figyelembe véve ezzel mások érdekeit, érzelmeit – ilyenkor gyakran rálegyint a környezet: na, ja, szegényre rátört a kapuzárási pánik!” (webbeteg.hu)
008
Ők azok, akik „időről időre pánikba esnek, mielőbb próbálnak mindent habzsolva korrigálni, megélni, változtatni. Félelmükben gyakran cselekszenek irreálisan, a következményekre és/vagy másokra való tekintet nélkül”. Ezt állapítják meg róluk a szakemberek, mi pedig kénytelenek vagyunk beérni az általuk kreált helyzetelemzéssel.
003

004
Sertepertélnek… Szerintük ez a győzelem lényege.

A kiérdemelt jog, a csak nekik ítélt hatalom, mely megköveteli, hogy egyetlen pillanatra se engedjék az övéiket lazongani… Mi megnyomorítottak meg, egy ideig azt gondoltuk, ez a kampány velejárója, s a harcok végeztével majd elmúlik olthatatlan szereplési vágyuk. Tévedtünk…

A címek, rangok, lám elosztattak, s ők mégis hetente, naponta, ha kell, naponta többször is tapsikolnak, s szelik a szalagot…
005
Eltűnési viszketegségük tartóssá vált és annak is ígérkezik, ideje hát, hogy törődjünk velük, segítsünk rajtuk, amíg nem késő! Kicsit olyan ez, mint az állatkerti rácsokra szerelt táblák gondolata: az állatok etetése tilos! Nem az életben maradásukat gátoljuk, nem kívánhatjuk kimúlásukat! Vigyázunk rájuk…
007
Pusztán viselkedésüket, sztereotípiáikat illene gondosabban szemlélnünk! Mert ezek az urak bizony szenvednek, amíg vigyort erőltetve repkednek, a leginkább!

Tessék elképzelni, amint a régi adoma szerint – „Ágoston bácsi a kertvégi tókához vezető útra, a pocsolyák fölé gerendákból áthidalókat görget, majd bekiabál a szomszédokhoz, Aranka nénihez, meg Pista bácsihoz, hogy néznék már meg, milyen ügyes is ő! Azok kibaktatnak, örvendeznek egy keveset, aztán hazafelé totyogva elméláznak, miért is kellett ezért megszakítani az ő délutáni szunyókálásukat. Másnap a jó öreg Ágoston újra kurjongat, elkészült a nagy mű, midőn a pallókat kicsinykét odébb helyezte, hogy az öreg Pista, meg az asszonya ismét ugorjon, tapsikolni. Azok felcihelődnek, bámészkodnak egy keveset, aztán, mivel újfent nem találtak semmi különlegeset a látnivalók között, morgolódva vissza ménnek kalyibájukba. Közben szitkozódnak egy keveset, vajon, miért is kell ilyen bolond szomszéd mellett élniük? De Ágoston bácsi harmad, sőt negyednapon is elvárja őket, hívja nagy ámulatra Aranka néniéket, akik azután megtanácskozzák és bezárják végleg a kertkaput. Így születnek a haragosok, a szomszédot szánó-bánó, később messze elkívánó atyafiak.” (Népi regula, Pósa Lajos gyűjtése nyomán)
009
Óvhatnánk kicsit gondosabban e derék középkorúakat!
Mert megérdemlik!

…………………………………………………………………………

Írásunk mentén a képek csak illusztrációk! A képeken csak egy néhai középkorú beteg (miniszter) látható… Kapuzárási pánikban szenvedett.