E-KÁRTYA MEG CHIP – a nagy testvér újabb mutatványa gyógyítás helyett

Mindenki, aki volt már beteg – pontosabban arra kényszerült, hogy kórházi ellátásban részesüljön – történetek sorával tudná ecsetelni, mit is neveznek magyar egészségügynek. A bátor propaganda ellenére jól látszik, amint a süllyedő hajó immár menthetetlen, e „betegségügy” naponta távozó orvosokkal, – tehát belgyógyász, sebész, kardiológus stb. orvosok nélkül -, kizsigerelt egészségügyi alkalmazottakkal – ápolókkal, szakasszisztensekkel stb.– a fedélzetén imbolyog. Kormányozhatatlanul és ellenőrizhetetlenül. Működésének deficitjéről alig-alig értesülhetünk, így szokás szerint kézenfekvő, hogy a kitermelt katasztrofális helyzet esetében is a betegeken fog bosszút állni „pártunk és kormányunk”!

Ahogy néhány napja a nyugdíjasok kapcsán kénytelenek voltunk megírni, hogy évek múlva egész egyszerűen nem lesz miből nyugdíjat várni, így valószínűleg éhen halnak majd a ma még aktívan teljesítők, egy mai hír okán már azt is kijelenthetjük, a jövőben gyógyítás helyett a minden lépésünket és tettünket ellenőrizni képes egészségügy, jobb híján alázattal szolgáltathatja ki adataink mindegyikét a kormányzatnak.

001

„Jövőre év elején már bevezetik az új személyi igazolványt, az e-személyit vagy E – kártyát, ezt követően pedig 2017-ben bevezethetik az e-egészségügyi rendszert e-beutalókkal, e-receptekkel és e-profillal.”

007

Lehet sikongatni az örömtől, a kártyán – de szép lesz! – nyilván magunk tervezhetjük majd a hátteret, de a lényeg akkor is ennyi: „pártunk és kormányunk”digitális arcképadatbázist akar létrehozni, (nyilvánvalóan utána jön az arcfelismerős szoftver a köztéri kamerákra és a nulla privát szféra)!

A Belügyminisztérium egyébként a napokban tette közzé “az arckép profil nyilvántartásról és arcképelemző rendszerről szóló törvény tervezete”, című munkát, amely a címével egyezően egy központi adatbázist hozna létre, ahol minden magyar állampolgár arcképét tárolnák…

Az egészségügyi e-kártyához fűzött jó duma szerint „össze lesz kötve a lakosság, a kórházak és egészségügyi létesítmények, a gyógyszertárak, az orvosok, a mentők és az ágazatirányítás”, valójában megszűnik a magánélet, az intimitás eddigi utolsó lehetősége is, a nagy testvér beteljesíti a küldetését! A végsőkig kifacsart társadalom lesz a bűnbak, ha megbetegedni merészel, ha megpróbál kikecmeregni az ellehetetlenítettségből, s ezért tenni próbál egy keveset önmagáért. Mindenki azt kaphatja majd, amit a központi irányítás jónak lát. Az gyógyulhat, aki erre még gazdaságilag érdemes, a többiek kinyuvadhatnak! A bibi csak az, hogy mire ez a derék e-világ összejön, a kórházak többségében a portások és takarítónők fogják bekötni az infúziót!

A történet nem itt kezdődött!
Szeretett vezérünk már az előző ciklusa idején vázolta elképzeléseit. Akkor sokan csak legyintettek: ugyan, miért volna baj, ha Amerikához hasonlóan a főnökünk belopózna a mindennapok rejtelmeibe, tudná, miből élünk, mit szeretnénk megvalósítani, s ehhez milyen állapotban, milyen kondíciókkal rendelkezünk. Így kezdődtek a tréfálkozó hírek: „Minden állampolgár köteles lesz nyomkövetőt magánál hordani!”
005
„A jövőben már csak RFID-csippel ellátott igazolványokat fognak előállítani. Első körben a diákigazolványok esetében lép életbe az új rendszer, és bevezetik az oktatói, illetve kormánytisztviselő igazolványt… Az RFID a “Radio Frequency Identification” rövidítése, vagyis rádióhullámok segítségével drót nélküli adatátvitelt lehetővé tevő technológia. A lényege egy elektronikus kóddal beprogramozott mikrocsip, az ún. transzponder, amely egy miniáramkört és egy antennát tartalmaz, hogy egy azonosító jelet sugározzon ki. A kibocsátott kódot számítógéphez csatlakoztatott speciális olvasó berendezések, szkennerek segítségével lehet fogni…
Mivel az RFID-csip egy adott kódot sugároz és minden állampolgár egyedi azonosító kóddal bír, ezért a magunknál hordott diákigazolvánnyal, személyigazolvánnyal és vezetői engedéllyel egyben visszakövethető a tartózkodási helyünk is. Ezek olyan dokumentumok, amit minden állampolgár köteles magánál tartani, így minden állampolgár köteles magánál tartani az RFID-csipet….
Mivel az RFID-csip gyenge jelet bocsát ki, csak a vevő készülék érzékenysége fokozásának kérdése, hogy a jel távolabbról is érzékelhető legyen. Akár az összes egyszerre. Egy telefonközpont technikai háttere elegendő ahhoz, hogy kis átalakításokkal monitorozható és regisztrálható legyen a tízmillió állampolgár mozgása a nap 24 órájában. Nyilván nem véletlen egybeesés, hogy a kormány az új RFID-csipek bevezetésével párhuzamosan új állami telefonszolgáltatót hoz létre…”
(forrás: szabadriport)

A „gyógyító munka” menete ma gyakorlatilag egy spekulációs rémtörténetben foglalható össze: adott egy ötvenes éveinek végét tipró férfi. Egy spontán rendezett szűrésen megállapítják, hogy az illetőnek az egészséges szint duplája a vércukor szintje. Pánikra nincs ok! Minek is! Beindul a rozsdás szerkentyű! A nyilván tévedések kockázatát hordozó vásári vércukor vizsgálat után a háziorvos beutalót ír egy kellemes hajnali vérvételre, ahol a végeredmény ugyanazt az eredményt produkálja, mint a laikus teszt. Kezdődhet a mutatvány!

003

A doki homlokot ráncol, okoskodik, turkál keveset az illető lelkében, majd felír egy gyógyszert, meg a biztonság kedvéért még ötöt, azután betegét, akit rendesen feltölt a rettegés apró manócskáival, azzal engedi el, hogy sajnos az igyekezete ellenére bekómálhat az általa felírt gyógyszertől, mert ugyan van jobb és más, de azt csak szakorvos írhatja fel.

Sem az életmód vizsgálatára és esetleges megváltoztatására, sem a táplálkozási szokások radikális változtatásának szükségességére nem hívja, hívhatja fel betege figyelmét, mivel az már nem tartozik a feladatai közé. (Ráadásul sanszos, hogy nem is ért hozzá!) Ha mégis rendelkezik, általában ugyanazokat a riogatásnak megfelelő elavult bugyutaságokat szajkózza, amit a Nők Lapja, meg a Kiskegyed sci-fi oldalairól is begyűjthet az engedelmes ember – latinul páciens!

002

Persze a rengeteg recept mellé firkant a jó doki egy beutalót is a rendelőintézeti szakrendelésre, ahol minimum két hónapos várakozási idő várható. Nem csoda, hogy mire szakorvoshoz kerül a beteg, addigra esetleg már aktualitását veszíti a dolog. Hja kérem, az élettel összeegyeztethetetlen dolgok működésbe lépnek! Na ez az a bizonyos ördögi kör, kelepce, ami a legkevésbé sem nevezhető gyógyításnak, egészségügynek!
Statisztikai adatok tömege, amit mostantól a kormány tervei szerint digitalizálnak. Így lesz belőlünk e-adat, jól követhető e-ügyfél, e-páciens, e-adózó, e-jövedelemtitkoló. Eldönthetővé válik, ki mennyire érdemes a gyógyításra, az életben tartásra. Persze, ahogy a nyugdíjas évek alatt lehetőség van ún. alternatív nyugdíj, pénzforrás előteremtésére, kunyerálására, koldulására, úgy a gyógyítás helyett is felvállalható majd a zsíros maszek világ minden csodája!

Végül egy borzalmas kérdés és végkövetkeztetés azért belefér a mai puttonyba: vajon, mi lesz azokkal, akik megtagadják az e-rendszerben az adataik kiszolgáltatását? Ugyanaz az elbánás vonatkozik majd rájuk, ránk, mint a menekültekre, akik megtagadják az ujjlenyomat vételt, a fotózást? Tehát ugyanolyan persona non-grata lesz belőlünk, mint azokból, akik ellenszegülnek a nyilvánvaló rabosításnak? Szép jövő születik a kalandvágyból, hazaszeretetből (sic!), tehetetlenségük okán stb. itthon maradókra! Az egyenlőbbek alkotnak…

A mai hír legfájdalmasabb mondata mégis a legutolsó, amit „demokratikus berendezkedésű” országban valaha leírtak: „A jövőbeni tervek szerint az új rendszert 2017- elejétől már minden orvosi rendelőben kötelező lesz használni, senki nem bújhat ki alóla.”

SENKI NEM BÚJHAT KI ALÓLA?