ORBÁN BARÁTJA, BAYER ZSOLT – igéi az országunkat elözönlő menekültekről

Köszönettel tartozom. Köszönettel azoknak, akik összegyűjtötték Bayer Zsolt fidesz alapító, Orbán Viktor barátjának gondolatait a menekültekről.
(Köszi 444!)

Azokról, akik özönlenek hazánk felé, s akik ellen most építik éppen Hende Csaba és Pintér Sándor – szintén Orbán barátja mindkét úr! – szakemberei a drótkerítést, a kerítésvédő nagyobb kerítést, meg majd később nyilván a lövészárkokat…

Mindazok kedvéért, akik nem képesek elképzelni, miféle népek özönlenek felénk, közreadunk néhányat az „érkezőkről”. Azután felidézzük a nagy Orbán nagy barátjának gondolatait, egy-egy Szíriában készült kép mellett. Pusztán, hogy legyen fogalmunk mások szeretetéről, amikor éppen tanítják nemzetünket a félelemre!

Thousands Of Syrian Refugees Seek Shelter In Makeshift Camps In Jordan

Syrian refugee camp in Jordan

ccc

A képeken többnyire gyermekek láthatóak. Táborokba zsúfolt, mégis vidám gyermekekről készültek a képek, már Magyarország területéről. A hozzájuk hasonló gyermekektől (is) véd majd a sok kerítés!

A későbbi képek Szíriából valók. Az idézetek pedig Bayer Zsolttól…

„Csak akkor nincsen riadó, amikor milliószámra özönlenek befelé az idegenek. Akiket a második emeletről kiugorván is még le kell lőni.”

0001

„Megkérdezte amúgy bárki az európai fehér őslakosságot, hogy egyébként mit gondol az etnikai viszonyokról? […] Nem. Nem kérdezte meg. És erről nem is fog senki megkérdezni bennünket, ha nem kényszerítjük ki a kérdést. Bárhogyan. Ha kell, erőszakkal. S ha nem takarítjuk el a francba a brüsszeli seggfejeket, lehetőleg még ma…”

0002

A girl stands on debris next to a damaged building at a besieged area of Homs

0004
„A görög hatóságok mindeközben egy stadionba igyekeztek beterelni a vadakat, hogy ott lefolytassák a regisztrációs eljárást.”
0005

0006

0007

„Ha be merik vetni a rendfenntartó erőket, ha kell, akkor a hadsereget is, és kitakarítják végre Kósz szigetét ezektől a hordáktól, akkor elkezdődik végre valami.”
„A szenegáli bűnöző volt. Le akarták tartóztatni. Erre inkább kiugrott a harmadikról. Na és? Az ő döntése volt. Kiugrott és meghalt. Ennyi. Pont, nem érdekel.”

0008

0009

0010

Mideast Syria

„És az összeset azonnal ki kell takarítani Spanyolországból, Európából. Lehet menni haza. Ott lehet zavarogni, rendőröknek nekimenni, jogokat követelni, harmadikról kiugrálni, elpusztulni. Itt nem.”
[A svédországi IKEA-ban késelő eritreai „állatról” írja, hogy:] „Mi baja lehet? Beteszik majd egy svéd börtönbe, ami ahhoz képest, ahonnan jött, maga a paradicsom. Ott fog éldegélni csendben, békességben, aztán úgy tíz év múlva kiengedik, és az egész folytatódik, mintha mi sem történt volna. Sokkal jobb lett volna, ha ellenállást tanúsít, és lelövik, mint egy veszett kutyát.”

0012

„Éljen a liberalizmus! Éljenek az emberi jogok! Kivéve, ha az európai, fehér, keresztény rassz jogairól van szó…”
„Itt az idő kimondani: elkezdődött valami rettenet. Aminek véget kell vetni. Most. Minden eszközzel. Európát meg kell szabadítani ettől az iszonyattól. Ha kell, fegyverrel. Mert ha minden így marad, akkor elkerülhetetlen lesz a vérontás. És a hordák ma még úgy hiszik, csak az európaiak vére ontható…”

0013

„És a mai lázadás nem lehet más, csak antiglobalista, multikultúra-ellenes, nemzeti és etnikai lázadás. Az üldözött fehér, keresztény faj lázadása. Ideje van. Éljen a Szent Szövetség!”

0014

A fenti sorokat Magyarország miniszterelnökének barátja, a Békemenetek fő szervezője írta. Összegyújtötte és megjelentette a 444! Mi pedig gondosan kiegészítettük az interneten bárki által fellelhető képekkel… NEM VOLNA LEHETSÉGES VÉGRE ELGONDOLKOZNI, MERRE TARTUNK? MI FELÉ ROHANUNK, KEDVES BAYER, ORBÁN, HENDE ÉS PINTÉR URAK!?

HERNYÓ – egy gerinctelen lény legújabb ámokfutása

Ritkán tehetem meg, hogy a szombathelyi belvárost járva elidőzzek, mások lényét, különös gesztusait figyelve.
Ahogy az ember érik, korosodik, egyre többször fordul elő, hogy elbámészkodik… Azon kapom magam, hogy mélázok, talán, mert ifjan megszoktam, hogy a lüktető tér mindig rejtett valami különlegeset, meg, mert mások háborgása felett oly jó eltökélni a csöndet!

Az én városom nem sokat változott. Azoké romlott meg végtelenül, akik kiskertnek vélik a térséget, s e kiskertben hagyják tombolni hernyóikat…

A hernyó, mint tudjuk igen kártékony állat.
Nagy Lajos, a Képtelen természetrajz zseniális megalkotója bizonyára soká időzött volna gondos leírásán. Ez a mi hernyónk, emlékszem jól, a maga módján kártékony állat volt, már az öreg suliban is, ócska, fakeretes szemüvegével és bárgyú tekintetével.
Az a fajta, aki örökké képes volt sértődött és unott képpel mások lesajnálását nem titkolva bámészkodni. Emlékeim szerint alig akadt, aki barátkozott volna vele. Aztán elmúltak az évek, évtizedek, s lám, most ott gesztikulált az üvegfal előtt, hadonászott bénán a mancsaival.
001
Nyomta a talán épp a megrendelői által elvárt, begyakorolt szöveget, s közben képes volt olyan megrendülten maga elé bámulni, mintha bizony ostoba mondandója mindezt megkövetelné. Nem hallottam, s azt hiszem, nem is érdekelt, miről papolt éppen. Mert nyilván, mint minden eddigi mondókája, értéktelen, silány hazugság volt ez is.

Míg elvonultam előtte, minden igyekezetemmel azon voltam, nehogy észrevegyen. Pedig nyilván, nem is lehetett volna oly kedves, hogy megismerjen, nem méltatott volna üdvözlésem fogadására… Mert hernyó nagy emberek között jár.
004
Nagy nem lett, nem lehetett, mert ez az ő habitusától távol áll, kisszerűsége, pitiánersége eleve arra predesztinálja, hogy jobbágy legyen. Milyen fura! Most épp egy jobbágy jobbágyaként tekeri a verklit! A verklit, ami annyira illik hozzá…

Aztán ma, hogy kinyitottam az újságot, végre megtudhattam, mi végre kapkodott levegő után, ott a placcon, ez a derék ember. Sajnálnom kellene érte. Igen, azt hiszem ez volna a legpontosabb megközelítés; sajnálnom kéne, hiszen nyilván, annyi mindent tehetett volna, míg a tűző napon gesztikulált. Valamiért mégis, képtelen vagyok még megvetni is, őt! Annyira nyilvánvaló, hogy semmit nem változott az évek alatt! S lám, milyen fura az emlékezet!
002
Eszembe jutott az a nyár, amikor elég volt egyetlen óra, hogy a legjobb barátom elszeresse a „kedvesét”! Hernyó…a szájhős, lángvörös képpel ordított, rúgott és kapálódzott, annyira nehezen viselte bukását. Heteken, hónapokon át kereste az alkalmat, hogy megbosszulja veszteségeit. Ahol tudott, keresztbe tett a riválisának, de igyekezett megkeseríteni korábbi párja életét is. Ez volt ő, hernyó, aki aztán eltűnt egy szempillantás alatt. Eltűnt és soha senkinek nem hiányzott…

Fura, hogy újabban ezek a sértődött, eltűnt és elkergetett lények szivárognak, özönlenek visszafelé! Ők úgy mondják, hazatérnek! Felidézik az itt töltött idő kellemes emlékeit, elmesélik rendre, a soha nem múló élményeiket. Csak azokról nem rebegnek, amik miatt szinte menekülniük kellett, meg azokról, ami miatt éveken át legalább hálásnak próbáltak mutatkozni. Képesek voltak átírni mindent a múltjukból, csak, hogy bőven hulló garasaik és tallérjaik helyébe kényelmesen élvezhessék a bankók kötegeinek huppanását.
003
Azt mondják hazatérnek, s közben a legfontosabbról megfeledkeznek: a hazavárókról, akiknek hiányozhattak volna! Az őket üdvözlők valamennyien idegen szívűek, akik teremtésnek mondják, ha mindenünket elrabolják… megváltoztatják.

Az én városom, a mi városunk nem sokat változott. Azoké romlott meg végtelenül, akik kiskertnek vélik a térséget, s e kiskertben hagyják tombolni hernyóikat… A hernyófélék pedig szaporodnak egyre. Sérelmeikért vélt igazukról papolva, jobbágyként szolgálják uraikat. Kár, hogy ritka sétáim egyikén éppen őt kellett látnom.
005
Hernyó teszi a dolgát, egy másik csúszómászó világgá kürtöli. Ennyi. Csak én tudom, csak mi tudjuk, milyen senkik ők, nyomot sem hagyva maguk mögött…

TUDATMÓDOSÍTÁS – kerítésvédő kerítést védő, kerítés-védők leszünk!

Ujjong a szív, hamarosan megszűnnek a gondjaink!
Na nem a nagy esők eljöveteléről szeretnék papolni, nem a nagy összeesküvés elméletek alapján kívánom az aljas időjárás-módosítók aknamunkáit feltárni, pusztán a mi kis körbekerített hazánkról, a vészesen közelgő tanévkezdésről, az ősz után bizonyára eljövő télről, meg a szokásos sokadikáról morfondírozok.
Mint rendesen…

Tegnap óta tudjuk, hogy jól halad, a módosított időpontok után, erőltetett menetben készülő határzár.
(Derék katonák, meg közmunkások építik, olykor negyven fok melegben.)
Drótkerítés, mely azért születik, hogy általa tartható legyen az augusztus végi dátum.
A punktum!
002
NATO pengés drótkerítés, három tekercs, tetszetősen egymásra barkácsolva!
Ami nyilván „szerényebb”, mint az eredeti tervekben álmodott, alacsonyabb is és átvághatóbb is, tehát láthatóan egyáltalán nem érhető el általa eredmény… de sebaj, vele párhuzamosan megépül majd „a” másik kerítés is!
Kicsit magasabb, kicsit erősebb; tehát a „játék kerítés” mögött állni fog majd a robusztus fal, egy másik kerítés is, amit aztán majd lehet őrökkel őrizgetni!
Nyugi, már meghirdették az állásokat!
A kiskerítéshez írnak majd kis szabályokat, a nagyhoz nagyokat, a mindenre kész őrző-védők megóvásáért alkotni fognak törvényeket, végül a jól körbekerített kiskertben százszámra épülhetnek majd börtönök, melyekben etethető és itatható milliókat tarthatunk milliárdokért.
003
Mire a kiskerítés elkészül, ősz lesz, benépesednek az iskolák. Gyermekeink nagy duzzogva kikászálódhatnak otthonainkból, a kisóvodás koruk óta általuk mesterien kezelt és irányított számítógépek mögül, hogy kényelmetlen iskolapadokba gyömöszöljék mozgásra termett testüket, cipelve megannyi elavult és használhatatlan ismeretet összehordó tankönyvet, és ott betűvetést, matematikát, meg biológiát tanuljanak a saját tudományukat unatkozva előadó tanároktól. Naponta testnevetve, meg nótázva persze… Tehát, hogy engedelmes tanulóként unatkozzanak. Megtanulják, tőlünk, felnőttektől elfogadni az elfogadhatatlant, igaznak mondani az igaztalant!
004
Az ősz helyébe, majd tél költözik, mire a második kerítés – a végkifejlet, a FAL – is állni fog. Addig is rendületlenül riogatni, hülyíteni fognak, mi hülyülünk, végül egész egyszerűen hülyék leszünk. Mi elavult felnőttek, okos gyermekeink szülei. Teljesítjük az elvárásokat. Éppen alkalmassá válunk, hogy őrzőivé lehessünk ennek a teljesen értelmetlen dupla falnak. A kerítésnek, mely hazánk védelmét hivatott szolgálni, egy olyan országban, ahol a honvédelem erre teljességgel alkalmatlan. A hideg érkezésével jönnek majd a gondok. Mi pedig bénán elfogadjuk majd, hogy nincs pénz tüzelőre, gyermekeinknek és magunknak meleg ruhára, mert a hónap csak sokadikából, meg sokadikáig vezető napokból áll, amibe nem férhetnek bele a tél által produkált nem várt kiadások!

Ekkor elénk állnak majd a mi derék vezetőink. Két karóvá nyomorított leányka tartja majd a nemzetszín szalagot, amit átvágnak, elnyiszálnak majd, kétszer, ötször és tízszer, ha kell. A mi dolgunk nem lesz más, mint örülni. Nagyon… ENNYI!

„Az érettség életünknek szinte minden területéről eltűnt mára. A válást megkönnyítő jogszabályok következtében nem kell munkálkodni a kapcsolatokon; a könnyű hitelek következtében nincs szükség pénzügyi önuralomra; a könnyen elérhető szórakoztatás következtében nem kell megtanulnunk szórakoztatni önmagunkat; a kényelmes válaszok következtében nem kell kérdéseket feltenni. Egy gyerekekből álló nemzetté váltunk, boldogan lemondunk az ítélőképességünkről és az akaratunkról a buzdító politika és a hízelgő reklám előtt, melyek sértenék az igazi felnőtteket. Tévékészülékeket veszünk, aztán megvesszük a látnivalókat is a tévéhez. Számítógépeket veszünk, aztán megvesszük a látnivalókat is a számítógéphez. Edzőcipőt veszünk 150 dollárért, ha kell, ha nem, és aztán másikat veszünk, ha túl korán tönkremegy. Városi terepjárókat vezetünk, és még akkor is elhisszük a hazugságot, hogy egyfajta életbiztosítást jelentenek, amikor éppen felborulunk velük.”
(John Taylor Gatto)

HARICSA – egy elérhető oázis a perzselő kánikulában

Amikor a napokban visszatért forróság túlélésén tűnődünk – különösen akkor, ha egy számítógép felett naponta görnyedve meglehetősen kicsi az esélye annak, hogy az óceán partjára illanjunk – elég fellapoznunk világörökségünk, az Őrség képeit.
012
A képeket, melyek éjsötét ős-fenyves mélyét, végeláthatatlan tisztást, tűzrakó helyet és feledhetetlen beszélgetésekhez, közös étkezésekhez a leginkább megfelelő búvóhelyeket idéznek. Nem kell ezerszám megküzdenünk a kilométerekkel, szükségtelen, hogy órákat töltsünk átforrósodott gépjárművekben!
005
Mint a mesében!

Őriszentpéter és Bajánsenye után, a Böröcei erdőn túl, a Malom-rét és a Szél-berek lankái után kezdődik a Haricsa erdeje, egy könnyen megtalálható, jól járható jobbos leágazóval, melynek az elején tábla figyelmeztet a természetvédelmi területre.
Ez az a kedves ösvény, amit egyszer mindenkinek fel kell fedezni!

Kitaposott, rendezett földút, mely két hídon át vezet a megérdemelt pihenőhelyhez, ahol jó időre megválhatunk járműveinktől, hogy végre gyalogolhassunk egy keveset!
001
A sorompón túl, néhány száz méter séta után pillanthatjuk meg a Haricsa forrást, melynek csordogáló vizére jókora kőtábla hívja fel a figyelmet.
002

003
Azután elénk tárul a tisztás, melyről legegyszerűbben azt mondhatjuk: mesébe illő. Gondozott, a közelmúltban felújított, illetve újjá épített padok, asztalok, esőbeálló és méretes, fedett alkalmatosság, akár közös étkezésekhez, megbeszélésekhez.
007

011
Ez áll a zöldellő rét közepén, a mező mentén pedig egy valószerűtlenül hatalmasra nőtt diófa, roskadásig telve érő gyümölcsével. Aki szalonnasütéssel szeretné még tartalmasabbá tenni az itt eltöltött időt, örömmel fogja felfedezni a gondosan kialakított tűzrakó helyet.
006
A tisztás mögött, néhány lépés után ránk köszönt egy másik dimenzió, melyben mi emberek valóban jelentéktelen, apró lényekké töpörödünk! Az ilyen fenyvesekre szokás azt mondani: égigérő! Méltóságteljes, égbe szökkenő, nyílegyenes fák roppant tömege tárul elénk, talpunk alatt évtizedek lehullott tűlevelei teszik puhává a járást. Hihetetlen élmény, a messzi Hargita erdőit juttatja az eszünkbe. A csend pedig csak olykor törik meg, amikor a közelben haladó országúton elhalad egy-egy jármű.
004

010
A Jóisten ittfeledte minden örömét, hogy tisztelhessük végtelen alkotókedvét! Ezek a fák évtizedek, de lehet, évszázadok titkait őrzik, s derűsen szemlélik, amint a sűrűbe menekülünk a már-már elviselhetetlen kánikula elől!

Nincs miért többet mesélni erről a minden porcikájában „leírhatatlanul” szép tájról. Indulni kell, mozdulni, mielőbb, ejtőzni a végtelen nyugalom egy még szinte érintetlen szegletében.

Aki felkerekedik, ne vigyen magával semmit!
Nem kell oda telefon, se dörömbölő zene, nincs szükség divatos ruhákra, se internetre…

Egy kényelmes cipő, szolid öltözék és rengeteg ott eltölthető idő kéretik a fenntartható nyugalomhoz. A madárdal, a szélben suhogó levelek hangja segít majd a gyógyulásban, s az árnyékos domboldal elfeledteti velünk a szinte fortyogó lüktetés minden kínját.

Aki pedig elég bátor, legközelebb már kerékpárral is elindulhat.
Az Őrség kincsestárának ékköve – a Haricsa, ölelését úgysem tudja majd feledni, míg él! Ha forróság kínoz, keressük fel újra Kercaszomor, Bajánsenye, Magyarföld és Magyarszombatfa négyszögének legféltettebb kincsét!

SUPERCALIFRAGILISTICEXPIALIDOCIOUS – avagy az észkombájn Tállai Bandi sziporkái

Olvastad már Tállai észkombájn András – a Nemzetgazdasági Minisztérium miniszterhelyettese – legeslegújabb, színarany betűkkel írott szövegét?

Azt írja Bandi, a mi nemzeti Bandink, hogy már tizenegy fiatal elindult hazafelé!

Bréking! Jönnek! SUPERCALIFRAGILISTICEXPIALIDOCIOUS!

Naná, hogy eddig 11 főt sikerült kiközvetíteni magyarországi munkahelyre a Gyere haza fiatal program keretében! Ők tizenegyen otthagyták Angliát, meg Németországot, hogy hazaköltözhessenek, nem kis örömet szerezve ezzel édes hazájuknak, meg persze Tállai Andrásnak! A miniszterhelyettes szerint ezenfelül kiközvetítettek még 170 főt munkaadókhoz, esetükben a munkáltató visszajelzését várják. Tehát újabb 170 fő toporog, rágja körmeit, ott, a kietlen Európa ócska tájain, több ezer eurós fizetésével, létbiztonságával mit sem törődve, s vár, várakozik! Vár, hogy itthon legalább visszajelzésre méltassák!
002
Tállai nemzeti Bandi szó szerint ezt írta: „Türelmesnek kell lenni! Fontos, hogy a kitelepülésről szóló döntést sem napok alatt hozták meg az érintettek, így a visszatéréssel kapcsolatban is érdemes türelmesnek lennünk. Emellett a munkáltatók döntéshozatala is időigényes, ez a folyamat esetenként akár több hónapot is igénybe vehet! Mindezekre tekintettel a program eredményességének megítélése a későbbiekben lehetséges””

Tállai András nem naív! Tállai András bizakodó!
SUPERCALIFRAGILISTICEXPIALIDOCIOUS! Érted?

És türelmes! Hatalmas fantáziával rendelkezik, el tudja képzelni, hogy amiről írt, az valóban úgy is van! Úgy tudja, tizenegyen már összecsomagoltak, és úgy véli, százhetvenen pedig beszerezték a jókora bőröndöt, hogy a jóságos jel pillanatában megválthassák a repülőjegyet! Tállai András már csak ilyen bizakodó! Főleg azok után, hogy a NAV bársonyszékét éppen az ő tekintélyes hátsójához igazgatják – ha hinni lehet az összes hírportál egybehangzó pletykáinak!

Nemzeti Bandi révbe ér, hurrrrááááá! – mind elfogytak előle a még értékelhetőek…

Tállai Bizakodó András megtanult hinni, s megtanult jól helyezkedni az évek alatt. Ezért lesz a jutalma az egyik legtekintélyesebb méltóság és pozíció. Ő lesz Simicska menesztett Ildikójának az utódja! Az adóhatóság elnöke! Orbán legbizalmasabb cimborája, cinkosa! Mert megérdemli! És aki úgy válik egy megérdemelt tárca birtokosává, hogy kiérdemli annak minden porcikáját, az nyilván okkal nevezhető bizakodónak Magyarországon!
005
Nézzük, mi kell ma Magyarországon, a jó pozíció eléréséhez!

Tállai András például meglepte főnökét egy remek festménnyel!
Gondolta, ezzel még közelebb kerülhet Orbán szívéhez…
001
Felkereste mezőkövesdi barátját – bizonyos Járó Ferenc helyi nyugdíjast, a Hungária Biztosító fiókjának egykori igazgatóját – aki nem mellesleg kiváló és önzetlen festő, aki természetesen ingyen alkot… és megrendelte Puskás Ferenc, Öcsi Bácsi és Orbán Viktor közös képét, természetesen a magyar válogatott mezében! A mű elkészült, Tállai meglepte drága vezetőjét, s ha hinni lehet a jóságos pletykáknak, Orbán a mai napig igen nagy becsben tartja azt!
003
A képpel csak egyetlen aprócska bibi van! Éppen úgy, ahogy a tizenegy hazaköltözővel! Tállai Bandi fantáziája meglódult a kép rendelésekor, ahogy a tizenegyek érkezésekor is! A kép Orbán Viktort azzal a Puskás Öcsivel ábrázolja, aki akkor lehetett a kiváló focista, amikor Viktorka járni tanult… Öcsi bácsi közben derekasan meghízott, megöregedett… max így állhatott volna modellt a mesterműhöz!
004

SEBAJ!!!!
Lássuk be, Tállai észkombájn nemzeti Bandit az Isten is NAV elnöknek teremtette!
Mary Poppins kiváló csasztuskája jutott róla az eszünkbe:
SUPERCALIFRAGILISTICEXPIALIDOCIOUS, SUPERCALIFRAGILISTICEXPIALIDOCIOUS…

GYILKOSSÁG OSTOBASÁGBÓL? – a hét kiscicán már nem lehetett segíteni

Háromszázezerszer megírjuk, mégis minden nyáron megtörténik a baj, kutyák, macskák és újabban kisgyermekek is hőgutát kapnak a napon felejtett, hermetikusan bezárt gépjárművekben. Mert dolog van, sietni kell, különben sem gondolta senki, hogy sokáig tart az ügyintézés, a nap meg, ugye, süt keményen… Csak a bajt nem lehet később meg nem történtté tenni, nem lehet megmenteni azt, ami / aki kárvallott, vagy éppen áldozat lett – a nemtörődömség áldozata!

A mai hírek közt minden eddig elképzelhető helyzetet felülmúló esettel találkozhattunk, amire igazán csak egyetlen mondat lehet az összegzés: az emberi balgaságnak nincs rögzíthető határa!

„Egy mostanáig még ismeretlen személy a számára feltehetően jól ismert – Tara-Vet Kft. Debrecen – állatorvosi rendelő elé helyezett egy dobozt, a dobozban macskakölyköket, a dobozon „gondoskodó” felirattal – (Doktornéni! 7 kiscica vagyunk, keress nekünk gazdit!) feltehetően azzal a céllal, hogy a kölyköket majd szakemberek találják meg, s cselekedni fognak. Tette mindezt úgy, hogy a doboz a tűző napon volt kénytelen állni a sajnos csak órákkal később érkező „illetékesek” ajtajában! A perzselő napon hagyott doboz felforrósodott, s valamennyi abba zárt macskakölyök belehalt a dobozt elhelyező gondatlanságába. Az illető cselekedetét videokamera rögzítette, a rendőrség nyomoz.”

qqq

Tehát, egy elvetemült gazember, az általa megunt macskakölyköket dobozba zárta, majd azokat közterületen a tűző napra helyezte, tudva, hogy úgysem fogják túlélni.
Vagy!
Egy elmeháborodott, embernek alig nevezhető lény, miután kétségbe esett, látva az irdatlan macskaszaporulatot, „gondoskodni próbált” a jövevényekről, ezért azokat dobozba zárta, a dobozt felirattal látta el, majd csomagját egy állatorvosi rendelő elé helyezte, bízva az ambulancia munkatársainak érkezésében…
Vagy!
Egy bizonyos lény, aki napokkal a kánikula beállta után dobozba helyezte a közelmúltba született kiscicáit, úgy próbálta magát jobb színben feltüntetni, hogy egyenesen egy állatorvosi rendelőig szállította a kölyköket, s valószínűleg elképzelni sem bírta, milyen kegyetlen szenvedésnek teszi ki a szó szerint tűzhalálra ítélt csöppségeket…

Emberek!
Tök mindegy, melyik gondolatsor az igaz, bajban vagyunk!
Nagy bajban!
Ahogy emberek esetében sem törődünk a másik állapotával, mert télen megfagyhatnak, nyáron hőgutát kaphatnak a köröttünk élők, jó volna végre észhez térni!

Nem igaz az, hogy vannak illetékes személyek, meg akadnak, akiknek semmi közük mások helyzetéhez!

Nem igaz, hogy embertársainknak, állatainknak, növényeinknek csak azért kell meghalni, elpusztulni, mert végtelen a nemtörődömségünk, a józan ítélőképességünk pedig a padló alatt vonyít! Fogadjuk végre el, hogy a természet változásait követni képes, azt tanítani kész vezetők nélkül valamennyien silány emberi értékekkel rendelkező, kiüresedett véglényekké válunk!

Nincs gyilkosság ostobaságból!
Ostobaság van, meg gyilkosság, de ez utóbbihoz akarat, elhatározás kell! Mindazok tehát, akik túllépve ostobaságukon megvalósíthatják akaratukat, mert látszólag minden következmény nélkül tehetik a dolgukat, komoly veszélyt jelenthetnek társadalmunkra nézve.

001

Debrecenben hét macskakölyök pusztult el egy állat brutális cselekedete miatt! Nem érdekel, milyen sikerrel jár a rendőrség akciója! Nem érdekel állatvédők és balhékeresők szövege! A pohár túlcsordult! A törvényeink annyit érnek, amit abból ezek a véglények betartanak!

Nem zárhatjuk valamennyit dobozba, a tűző napra helyezve…

Frissítés: három video az elkövetőről!


Csak remélhetjük, hogy soha több ehhez hasonló eset nem történhet meg!

BALOG MINISZTER NEKILÓDULT – mindennapi testnevelés után napi énekóra jön???

Nóta indul!

Pártunk és kormányunk egyik, ha nem a legderekabb tagja; tudják, a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő negyedik helyezettje, a Diósgyőri Gépgyár betanított esztergályosa, aki teológiai tanulmányait a Debreceni Református Teológiai Akadémián kezdte, majd 1983-ban a Budapesti Református Teológiai Akadémián református lelkészként végzett, aztán a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán mentálhigiénés szakemberi diplomát szerzett…
002
Szóval a Balog Miniszterúr azt találta mondani, hogy a magyar ember, pontosabban a leendő magyarok fontos tulajdonsága lesz a dalos jókedv! Már nem elég, hogy a napi testnevelési órák során végzett munka révén kidolgozott izomzattal, kiváló mozgáskultúrával rendelkező nép leszünk, fontos, hogy dalkultúránk és nótaismeretünk is kiemelje egyedeinket az európai átlagból!
001
A mindennapi énekórák bevezetését fontolgatja Balog, meg az ő „erőforrás minisztériuma”, mert rádöbbent az újabb készségtárgy hihetetlen fontosságára!
003
Kodály és Bartók hazájában azért ez nem kis teljesítmény a kormányzás sokadik esztendejében!
Szívből gratulálnánk is a jó Balognak, aki lelkészként nyilván átélte már az énekszó erejét, emberformáló hatását. Gratulálnánk, ha nem féltenénk annyira a mindeddig úgyszólván „panyókára vetett” énekoktatást!
Ha ugyanis a mindennapi testnevelés, vagy inkább testnevetés példáját nézzük, meg kell állapítanunk, hogy „nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell…”
004
A mi – sok – kicsiny falunk példáját látva, bizony csak félelemről beszélhetünk. Mivel az oskoláink, amint a falvaink is, egészen kicsinykék, így azoknak mostanáig – többnyire – nem sikerült szert tenni tornateremre! A gyermekek, meg a minden nap, minden órában leterhelt testnevelők jobb híján óránként özönlik el az iskolától két utcányira található focipályát, vagy rossz idő esetén a kultúrház nagytermét. Ez ugye egyik sem tornaterem, így a felvállalható mozgáskultúra elemek köre meglehetősen szűkre szabott… (Újabban meglehetős szelídséggel fogalmazunk!)
005
A mindennapi feladat terhéről már nem is beszélve!
Szép volt elhatározni e „mindennapiságot”, s a tanmenetek, meg a tinta elbírta a robotot! Csak a megvalósításhoz nem sikerült kapni – jóformán semmit!

006
Most itt ez az újabb agyrém! A mindennapi énekoktatás, mely persze majd derék, örökké nótázó, víg kedélyű társaságot farag a jövő generációiból. A néhai orosz-tanár jutott az eszünkbe, aki megkövetelte, hogy diákjai pojtyéval, vagyis énekszóval várják, őt és a mindmáig legutálatosabb tantárgyat, az orosz nyelvet! Énekeltünk, de soha nem szeretetből, csak rettegve a retorzióktól! A mindennapi énekórák minden botfülű és fahangú diák életét keserűbbé fogják tenni! Talán célszerű lett volna néhány Kodály-módszert ismerő tanárral, tanítóval konzultálni, mielőtt az örömből ismét megalkuvás lesz, üröm, ami ennek a lepukkant fülkeforradalomnak semmi jóval nem kecsegtethet!

A jó Balog – már, ha elfogadja tanácsunkat… – töltődjön fel vasárnaponként, – ha ugyan még aktív… -, hallgassa hetente a boldogan és szabadon éneklő nyájat, s ne akarja erőszakkal kikényszeríteni a rég elmúlt nótás kedvet szétvert nemzetünkből! A „Z” tagjait minden szabadon elérhető és választható megnyilvánulási forma boldoggá teszi, és minden erőltetés elutasítóvá. Talán olykor illene felkészültebbnek lenni pedagógiából, didaktikából és pszichológiából, kedves Balog Úr!

P.S:: Amúgy a jókedv elérésének van még néhány egyszerűbb módja! A nótás kedv, nem az üres zseb velejárója! Könyörgünk, a tesi után ne legyen az ének is gáááááz!

NÉHÁNY ILLETLEN KÉRDÉS – felkészült-e Szombathely a migránsok rohamára?

Minden jel szerint, még a tél beállta előtt kell számolnunk az érkezésükkel!
Hónapok, de leginkább hetek kérdése, hogy ugyanazokkal, vagy még súlyosabb gondokkal kell számolnunk, mind a déli határszakasz településeinek.
Problémákkal, melyekre bőven volt és van felkészülési időnk, mégsem tűnik úgy, mintha bárki is beszélne, beszélhetne róla!
Hol vannak a tervek a várható intézkedésekről?
Netán a migránsok érkezése ugyanolyan váratlanul fogja érni a városvezetést, mint az őszi avar, a téli hó, vagy a nyári gaztenger?
Tényleg úgy lesz, mint eddig mindennel; hogy majd megilletődötten ropogtatják kezeiket és sopánkodva néznek maguk elé, midőn beveszik közintézményeinket, a pályaudvart, meg a bevásárló centrumokat a fázósan menedéket keresők?
Vagy abban reménykednek, hogy Szombathely megkerülésével lesznek szívesek továbbállni a megfáradt, elcsigázott, betegségekkel és nyomorúsággal szenvedő tömegek?

Nem kell különösebb matematikai felkészültség ahhoz, hogy rövid számításokat végezzünk – vajon Szombathely összlakosságához képest hány ember érkezése jelenthet majd komoly gondot a kórháznak, s vajon a rendért felelős szervek képesek lesznek-e biztosítani a városlakók biztonságát, nyugalmát? Mindazok, akik Szombathelyre érkeznek majd, hogy lesznek képesek viszontagságaikat feldolgozni, lesznek-e a menekültekkel kommunikálni képes szakembereink – tolmácsok, pszichológusok?

Hol tervezik az érkezők befogadását, ki fog gondoskodni róluk?

Tudom jól, illetlen kérdések ezek, amikor sokkal fontosabb, vajon, ki, hol fog bambán állni és vidáman integetni a közelgő karneváli forgatagban. Vannak fontosabb várakozások, avatni valók, ünnepélyes átadások, melyeket nem szabad beárnyékolni holmi éhengző hordák felemlegetésével. A baj csak az, hogy ezek tényleg jönnek, mi pedig úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna: Szombathely a böcsület, meg a béke szigete…mi más!

god-detail2

Ugyan, árulja el már valaki, miért nem szólal meg soha senki mindazok közül, akik éppen arra kaptak felhatalmazást, kötelezést a választóiktól, hogy szóljanak, kiáltsanak, vagy üvöltsenek, ha kell? Akik ugyan nem a marsallbotot markolják, de feladatuk, dolguk van, ha a baj közeleg! Napokkal ezelőtt százezrek visszatoloncolásáról kezdtek beszélni a tőlünk nyugatra található birodalmak. Mi, a legkiszolgáltatottabb legkisebbek meg úgy teszünk, mintha süketek volnánk! Talán bizony az a 175 kilométer kerítés fog minket is védelmezni? Az, amit ott délen is könnyűszerrel fognak aprítani az érkezők? Akiknek nem jelentett akadályt sem hegy, sem tenger, sem vihar, sem jégverés? Akiknek a menekülés az utolsó lehetőség, a minden mindegy? Azokat kapjuk nemsokára vissza, akik egyszer már vállalták és teljesítették a pokoli utat! Akikből nem kért Európa.

A visszairányítottak, a mindenüktől megfosztottak, meg a frissen érkezettek, az éhező és fázó emberek sokasága fog érkezni, de Szombathelyen mindenki hallgat. Talán jobb, ha senki nem tud semmiről? Meglepetésnek szánják? Vagy, ami talán ennél is rosszabb, lehet, hogy semmiről nem is értesültek a mi derék kormánypárti városvezetőink? Netán nyaralnak, békésen szenderegnek a nagy őszi és téli uralom előtt, amikor majd kellő pökhendiséggel söprögethetnek hajszálnyi erőfölényük birtokában?

Különös emberek, akik a rájuk bízottakat így is képesek megalázni! Szombathely területén menekültek fognak keresztülhaladni, s akadnak majd, akik a telet itt próbálják túlélni. A telet, melynek cudar hideget jósolnak a jövendőmondók…
Ha egyszer mégis nagykorúvá válhatnának, s közülük legalább egy volna szíves elénk állni, s elmondani, milyen intézkedési tervekkel várjuk talán minden idők leghatalmasabb népvándorlását, megnyugodhatnánk! Álljon elénk, károgjon egy keveset a baloldal riogatásairól, szidja a szocikat, meg a komcsikat, aztán szíveskedjen végre előhozakodni egy ütős tervvel, mely ráadásul odatámasztható a kereszténydemokrácia sokat emlegetett oszlopcsarnokához…

kisfiú

„…arra hívok fel mindenkit, hogy kérjen megbocsátást Istentől azon emberek és intézmények számára, akik bezárják az ajtót a jobb életet, a családot és védelmet keresők előtt; ezen fivéreink és nővéreink messze a hazájuktól keresnek menedéket, ahol félelem nélkül élhetnek…”
(a 2016-ban Szombathelyre invitált Ferenc Pápa gondolatai)

VIGYÁZZ, KULLANCS! – amikor a levakarhatatlan ügynök újra támad

Reggel nyolckor csörrent az első.
De még este, úgy háromnegyed nyolckor is akad bátor próbálkozó.
Napközben aztán a legváltozatosabb időpontban nyaggatnának.
Az áldozat – mert nem igazán tudok jobb és pontosabb meghatározást arra, aki kénytelen felvenni a telefont – tűr.
Beszerzi a számkijelző berendezést, bár akkor meg még inkább tűrni kénszerül a letiltott számokat…

A kullancs pedig cserget.
Nem négyet!
Az olyan amatőr!
Cserget mindaddig, míg a szolgáltató automatikusan meg nem szakítja a hívást, aztán rögtön utána újra hív. Mert a profi ügynök kitartó, ha hetvenegyszer nem veszed fel, hetvenkettedszer is rád csörög. Vagy húszat… S, ha végül mégis akad, aki felveszi, rákezd a trillára. Végtelenül aljas, a vesszőknél gondosan leviszi a hangját. Dehogy is olvassa, amit mond, az a tapasztalatai átadása, a rengeteg élmény, amit szinte kötelességének érez, hogy megosszon másokkal…

Aki valaha rákényszerült, hogy álláshirdetések között böngésszen, tudja jól, „ezek” minden második reményteljes feladvány mögött ott rejteznek! Aki arról ír, hogy biztos megélhetés, meg fejlődési lehetőség, aki ingyenes képzéssel, kiváló csapattal csábítgat, az szinte biztos, hogy fejvadász. Aki az ügynökök toborzására adta a fejét. Mert persze, anno, neki is azt ígérték, hogy vezető lesz, meg igazgató, azóta emberhalászattal bíbelődik napestig.

003

Minél több embert próbál becserkészni, annál nagyobb az esélye, hogy rábukkanhat a palimadárra! Abból lesz a lelkes ügynök, aki még vagy két hónapig elhiszi, hogy egy szép napon hozzá is megérkezik a hat számjegyű fizu. Meg a céges mobil, a tablet, a kocsi, meg a tengerentúli nyaralás. A nyáj tehát növekszik, állományuk burjánzóvá, kiirthatatlanná válik. Mintha csak a zenebohóc üvöltené: van mááááásik!

002

A toborzást kiválasztás, a kiválasztást a kivételes helyzetben lévők közt ingyenes képzés követi. Persze, mindenkit kiválasztanak és az sem véletlen, hogy mindenki ingyen okosodik! A lényeg, hogy vizsgázni tudjon, ott meg mindenki sikeres! Ez a siker lavina aztán elgurgatja a delikvenseket az ügyfelekig, a már említett áldozatokig. (A laikusnak már csak az érthetetlen, hogy miért hirdetnek mégis, folyamatosan! Ha ennyire príma a munka, ennyire frankó a jövedelem – ami mint tudjuk, a csillagos ég! – vajon, miért átjáróház szinte valamennyi ügynökség?)

Tehát reggel nyolc és este nyolc között rajzanak a kullancsok! Telefonálnak, sms-t küldenek, e-mailt írogatnak, telepakolják a postaládákat, megterítik a járművek szélvédőit, a lépcsőházak hirdetőtábláit, ha nem vigyázunk teljes búcsút ígérnek, csak az egyetlen, legutolsó esélynek engedelmeskedjünk! Ha eladnánk, keresnénk, ha meghirdetjük megunt, feleslegessé vált holminkat, „ezek” lecsapnak, s felajánlják szolgálataikat. Ha kifejezetten kérjük, hogy kíméljenek, még inkább rákapcsolnak! Mert a világért sem szeretnének zavarni, de tudják, milyen szörnyen nagy fába vágtuk a fejszénket, ezért kötelességüknek érzik, hogy segítsenek!

005

Ezért van az, hogy utáljuk a gerilla eladókat, akik nem tűrik, hogy az üzletükbe lépve levegőt vegyünk, azonnal rárepülnek áldozatukra! SEGÍTHETEK? Ezért utáljuk az ingatlanközvetítőt, akit bár megkérünk, hogy ne zargasson, lesből támad, s mielőtt felismerhetnénk, már sorolja is remek praktikáit a tuti üzlet reményében! ÖNÉRT VAGYUNK! Ez ám a tuti önzetlenség! Meg tudnánk fojtani a kilencvenötödik életbiztosítással hozzánk bekopogtatót, a módozataikat épp csak felvillantani szándékozó brókereket, meg az „életünket garantáltan megmenteni képes gyógyhatású terméket” bemutatni szándékozó „gyogyászokat”, akik ma sem számítanak többnek, mint sima kuruzslónak.

004

Kullancsok voltak és lesznek! Nem hullanak el a téli fagyban, nem vehetjük el a kedvüket, mert naponta újraoltják valamennyit: egy karnyújtásnyira vannak már csak a gondtalan élettől, a luxusautótól, meg a világkörüli utazástól; tehát nincs mit veszíteniük!

Valaha menedzsernek nevezték őket. Odahaza gondosan kiürítették az evőeszközkészletet a dipitáskából, felöltötték az alig viselt esküvői setétrucit, beleugrottak a fehér zokniba, meg a makkoscipőbe, aztán nekifeszülve a szélnek, bebarangolták a lakótelepeket. Ma szimpla „képviselő” a nevük. Csak mi neveztük és nevezzük töretlenül kullancsnak az effélét.

001

Írásom után kiürítem a kéretlen levelek mappáját, szemétre hajítom a ma érkezett 19 “teljesítmény fokozó” ajánlatot… telefonomból törlöm az ismeretlen hívások listáit, s a postaládából a kukába hordom az ölnyi reklámújságot. Ez van! A nemzeti konzultációkról nem is beszélve!