DÁRIDÓVÉG – amikor a fürdővízzel együtt, a lefolyón át távozik a gyerek

Harminc évvel ezelőtt, a Sugár Üzletház előtt hallottuk először muzsikálni. Egy méretes láda tetején állt, és fújta a trombitáját. Fújta, eszméletlen jól, felvállalva a lenézett szórakoztató műfajt, ahogy csak kevesen azelőtt! Tudta jól, a megtűrt – az „utcazenész” státusz csak a valódi siker morzsáihoz elég, mégis így tette a dolgát. Nem járt előtte senki, a mulatós zenében minden tőle eredt.

003

Zenéit kazettákon sokszorosítva, szinte emberről-emberre haladva népszerűsítette, ő, aki Zsoldos Imrétől és Tomsits Rudolftól tanulta a szakmát, elvégezte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát – mai nevén: a Zeneművészeti Egyetemet – trombitaművészi és zenetanári diplomát szerzett

Ő volt az első, aki, hajléktalanoknak segítve, a Honvédséggel és a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve, egyszerre mintegy 30.000 – nem tévedés: harminc ezer – éhes embernek adott meleg ételt. Muzsikált, sikert sikerre halmozott és közben másokról gondoskodott. A Magyar Televízióval együttműködve alapítója és rendszeres támogatója lett az Aranyág című jótékonysági műsornak, az általa felajánlott különleges hangszerek és más nevezetes tárgyak – melyekre licitálni lehetett -, közel 20 millió Ft-ot hoztak az alapítványnak.

001

Több, mint négymillió eladott hanghordozó után, feledhetetlen szórakoztató műsorokkal a háta mögött, tevékenységét, „munkásságát” két alkalommal is elismerte a magyar állam: az első Orbán kormány idején, még 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, majd 2006-ban, a szocialisták idejében megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét is.

002

Harminc év elmúltával ma nem azért írnak Galambos Lajosról, mert külföldre távozott, (itthon maradt!) nem magánéleti problémái miatt került reflektorfénybe, (nem kurvázik, nem csalja feleségét fűvel-fával) nem politikai babérokra vágyik, hanem, úgy mondják: „áramot, vizet, meg gázt lopott”. Még véletlenül sem feltételezhető mindez, hanem tény. Valakiknek ma ez áll az érdekében…

Lagzi Lajcsi, a megnyomorított, lecsúszott emberek példaképe, a mulattatást felvállaló zeneművész, egykori utcazenész, a trombitás sváb gyerek, íme, piti bűnözővé vált, és előzetesbe került! Erről ír, harsog, fröcsög ma a megvásárolt és seggnyaló magyar hírvilág…

Talán nem eretnekség, s ma még nem bűncselekmény, ha azt állítjuk, nem túl jó üzenet, hogy napok óta csak a Galambos Lajos által megvalósított bűnről, bűnösségéről írnak és beszélnek! Képek nyomulnak a vezetőszáron kísért muzsikusról. Nem jó üzenet naponta több hírben mesélni a bűnöző Lagzi Lajcsi „szerzett” vagyonáról, lopott vízről, gázról és áramról harsogni; képeket mutogatni luxusterepjárói elkobzásáról, meg arról, hogy lám, a gyermekei sem találkozhatnak az apjukkal! Nem jó üzenet! Már nem! Mert Magyarország népe, a mi társadalmunk egy ideje teljességgel alkalmatlan arra, hogy e történet kapcsán képes legyen a „jó ízlés mértékével” józanul értékelni, a jogról pedig valami miatt, hmmm, sokaknak csak az „egyesek egyenlőbbek a többieknél” Orwelli mondat jut az eszébe.

Szíjártó Péter, Rogán Antal, Mészáros Lőrinc és Lázár János, stb. stb. égbekiáltó ügyeinek villámgyors elcsendesítése, eltussolása után talán nem is véletlenül…

Így aztán mindazok, akik szólhatnának, némák maradnak. Mert megtanultak, megtanultunk félni! Mert „kuss” a nevünk…

„Quisquis praesumitur bonus, donec probetur contrarium in dubiis pro reo respondendum – vagyis magyarul: mindenkit az ellenkezőnek bebizonyításáig jónak (bűntelennek) kell tartani és a kétség esetében a vádlott javára kell dönteni. A jogban az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az ártatlanság vélelme a bűnösség vélelmének tilalma.”

„Az autoritárius rendszer olyan felfogást illetve politikai ideológiát jelent, ahol a kormányzás egy személy, csoport, vagy az állam tekintélyén alapul. Az autoriter rendszerben az „ártatlanság vélelmét” nem tartják be, illetve a „bűnösség vélelme” él: a vádlott bűnösnek tekintendő mindaddig, amíg ártatlanságát nem bizonyítja.”

Lagzi Lajcsinak nem jár semmiféle „ártatlanság vélelme”?

Lagzi Lajcsi közismert ember. Közszereplő, ahogy manapság mondatik. Ember, akit rengetegen ismernek, elismernek, sokan rajongásig szeretnek, megint csak sokan tisztelnek. Mindazért, amit eddig az asztalunkra letett.

004

Tisztességes családi életet élő, három gyermekét nevelő édesapa – ahogy erről többször is olvashattunk. Ha a zenei lexikonoknak lehet hinni, nagyon jól képzett muzsikus, a kritikusok – és persze milliós közönsége – szerint fantasztikus művész, aki kiválóan ért a legnehezebb feladathoz: a szórakoztatáshoz. Egy élő legenda, akinek nevéhez számtalan önzetlen tett, jótékonykodás, segítés kötődik… Mégsem illetheti az ártatlanság vélelme?

Mielőtt bárki vádolni kezdené blogunkat, nem ismerjük, nem kedveljük őt és műfaját! Tehát nem vagyunk elfogultak! Csak próbáljuk felmérni annak súlyát, amit a tegnapelőtt kezdődött tortúra fog okozni mindazok lelkében, akiknek talán éppen az ő dalai jelentik a legeslegutolsó kapaszkodót! Csak mert a hírek könyörtelenül ezt követelik! Elkapták Lajcsit, a kerítésein átmászva, lerohanták otthonában, bilincsbe verték, s azóta szíjon vezetik mert úgy vélik, sőt, úgy tudják, hogy elkövetett valamit, amiért bűnt kell kiáltani, perbe fogni a „lehet, hogy gyarló”, megtévedt embert, majd várhatóan példásan megbüntetni.

005

Példásabban, mint az egyszerű földi halandót, hiszen az elrettentés így nagyobbat szólhat. Mert az elrettentés a mai építmény lételeme. A félelem a mi társadalmunk legutolsó, rohadtul rozsdás kötőeleme. Hová vezet a kollektív félelem? Ez a következő demokratikus választás legfontosabb kérdése…

„A félelemtől nem lehet megszabadulni, de nem is kell. Nem ismerek egyetlen olyan embert sem, aki ne félne – én is félek. Az azonban már baj, ha mindig elkerülöm az olyan helyzeteket, ahol esetleg félni kell, mert akkor nagyon leszűkítem az életteremet, és a saját félelmemnek a foglya leszek. Nem merek semmit sem csinálni, mert esetleg félni kell. A legtöbb esetben tehát nem az a baj, hogy félek, hanem az, hogy félek félni.” (Feldmár András)

One thought on “DÁRIDÓVÉG – amikor a fürdővízzel együtt, a lefolyón át távozik a gyerek”

  1. Végre olvastam egy normális tényközlést az esetről.

    Valami bűzlik ebben az országban. Tiszta szerencse, hogy nem lőtték őket szitává. Nem jó ez az ország így. Az igazságszolgáltatás a béka popsija alatt.

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.