ANIKÓ NÉNI ALMÁI – a jószolgálati nagykövet-asszony ámokfutása

-Ne félj, nem mérges! Harapjál bele!
Így bíztatta Hófehérkét a bájos öreg matrónának álcázott „gonosz mostoha”, a Grimm testvérek híres-hírhedt rémtörténetében.
A világirodalom egyik legaljasabb gyilkosságának sztoriját minden jóra való gyermek ismerheti – talán még a Szíriában, meg Afganisztánban élő lurkók is: A vinkliből kitántorgott hárpia elhatározza, hogy kinyírja ifjú riválisát. Miután vadászát hiába bízza meg a feladattal, s az elodázza a gyilkot, maga oson a törpék rezidenciájához, némi mérgezett almafélével. A bájos leányka bedől a marketingszövegnek, mosatlanul nyeli a gyümölcsöt, mely a torkán akad, s az előzőleg dúsan felhordott méreg eléri a kívánt hatást. Hófehérke holtan rogyik össze.

Bizony, ez a kép ötlött belém, amikor rábukkantam Anikó néni almáira, meg az ő jószolgálati tevékenységére, valahol, egy Hegyeshalomnak nevezett erdőben… Az Orbán által – persze csakis a fészbukosok kedvéért – közzé tett képek elérték a céljukat – a maradék, morzsányi tiszteletemet is lapátra tettem a miniszterelnök feleségével kapcsolatosan!

Miután vagy harminc esztendeje, meglehetős közelségből volt alkalmam megismerni az akkor még Ancsát, elképzelnem is meglehetősen nehéz „őnaccsága” valóságosnak tűnő, mai érzéseit, ott az osztrák-magyar határon, ahol a képek készültek. Nehezemre esik, hogy elfogadjam, hogy ami látszik, az legalábbis hasonlít „Orbánné” valódi állapotára. A „megjátszás”, „színlelés”, „átverés” szavak kavarognak bennem…is!

12088187_10153602921731093_3373261756607657200_n

12038160_10153602921456093_38393327898173169_n

12003977_10153602921036093_1453980849499037467_n

Ülnek ott, ezek a végtelenül szerencsétlennek látszó kölykök, várják, hogy szüleikkel továbbindulhassanak áhított végcéljuk felé, s akkor megjelenik a magyar miniszterelnök felesége, mint jóságos szendvics-ember, a maga ökomenikus segélyszervezet lajbijában, s a képükbe gyűri a jótékonyság és segítés gyümölcseit. Almákat, melyeket közpénz felhasználásával vásárolt a segélyszervezetük. A férj, aki vagy egy hete ugyanezeket a lurkókat még könnygázzal, meg vízágyúval oszlatta, most közzé teszi facebook oldalán ezeket a fotókat, mintha bizony, akár csak egyetlen pillanatra el tudná fogadni ezeknek az apró kölyköknek a puszta létezését!

Apróvadak. Már, ha a szüleik vadaknak neveztettek!

Hetekkel ezelőtt megrökönyödtünk, amint Rogánné Cilike rábukkant az ő temérdek melleire, s agyaltunk, vajon mikor kezdenek repkedni Szakonyfalu felett a másik két bárizsnyával – Sarkakakatával, meg Vajnatimivel, s most lám, itt ez a jószolgálati némber. Az Anikó Néni, meg az ő fonnyadt almái! Almák, melyektől illik nem félni, elvégre nem mérgesek!

Ha akkor megrökönyödtünk, hát akkor ma csak ritkán merészkedünk elhagyni az ívet, mely összeköti röppályánkat a mellékhelyiséggel. Hogy kellő menőséggel rójuk: bizony, Orbán azt gondolta, „kimaxolja a cukiságfaktort”, pedig csak a nyakunkba öntötte terhét… Anikó néni mozdulatai a férjurához köthető oszlatások és civileknek szétosztott milliók hazugságának tükrében egyenesen szánalmas!

Vajon, mit gondolt, míg felcihelődött, transporterbe szállt és négy TEK-es kocsi kíséretében, férje utasítására a határra rohant, hogy gyümizhessen egy keveset, pár szír gyermek-statiszta körében? Vajon, mit várt ezektől a bitang képektől az ő házi-császára?

Szar ez a szitu!
Valljuk meg, sokkal szarabb, mint a múltkori, Cilike féle csücsörítés! Mert ott az egészet a megtollasodott Rogánné agyacskájához mérhettük, de itt mégis csak egy jogász végzettségű, ötgyermekes, érett korú nőről van szó!

-Ne félj, nem mérges! Harapjál bele! Ez a dolgunk, mint ama bizonyos Hófehérnépnek!
Orbánné úgy tűnik, túl van immár élete főművén. Talán, aptyával együtt pihenhetnének egy keveset! Odahaza, Felcsúton, a stadion mellett parányivá aszott kunyhóban. Vagy Grácban, mint mindig…

Amúgy az állatok etetése tilos!