ELÉG ÜTNI, HOGY BUKJÉK? – a Simicska féle „leleplező könyv” általi nagytakarítás dilemmái

„Rettegnek a Fideszben, hogy az egykori barátjával, szövetségesével, Orbán Viktor miniszterelnökkel háborúzó Simicska Lajos nagyvállalkozó egy leleplező könyvben teregeti ki a párt vezetőinek “szennyesét” – írta a Hetek.
A lap informátorai szerint Simicska vagy maga írná a könyvet vagy megíratná valakivel. Az üzletember rengeteget tudhat a Fidesz vezetőiről, hiszen a párt alapításától kezdve követte a pályafutásukat és meggazdagodásukat.
A fideszesek arról suttognak: Simicska csak a megfelelő alkalomra, például egy választási kampányra vár, hogy keresztbe tegyen a kormánypártnak.”

image

Kedves Író Úr!

Már, ha szabad így megszólítanom, miközben fáradhatatlanul dolgozni tetszik „a könyvön”. S ha ugyan zavarhatom a „szennyes” kiteregetése közben, esetleg elárulná, hol tart? Mert egy könyv „a könyv”, úgy tűnik, már nagyon ránk fér! Rettegve várják…S ha esetleg elkélne a segítség, stilisztikailag, mondjuk, hogy ne legyen minden oldalán olyan egyszerű az a derék szitokszó, jelző… van-e, aki elvarrja majd a szálakat… mondjuk, úgy, hogy fájjon? Rettenetesen!

S ha valóban elég lesz „a könyv”, lesz-e még ideje mindazoknak, akik azt elolvassák, hogy belelapozhassanak egy másikba is? Vagy, hogy azokat is végigolvassák! Mert állítólag, könyv, több is lesz! Csak győzzük áttanulmányozni, valamennyit!

0005

Hol vannak már azok a „boldog békeidők”, amikor elég volt egyetlen írásműnek nekiállni, olvasni, s bizton remélhettük, hogy mások is így tesznek majd. Elég volt Kende doktor alkotását megrágni, s szinte minden aljasságot megismerhettünk, amit az addigi képességei és lehetőségei megengedtek „a Viktornak”! Mert akkor még könyv lehetett a könyv és leleplezés a leleplezés.

Csak az idők változtak meg kicsinykét, meg a gyarló emberi szokások.
Egyáltalán, olvas könyvet ma még valaki?
S, ha ugyan olvasna, áldoz-e még könyvre bárki is?

0002

S, ha már a legtalálóbb címet ellőtte a Kende, szóval, ha foglalt az „a Viktor”, akkor ugye nem igen marad más lehetőség, mint „a Geci”?
Csak, hogy a felfedezés pillanatában képbe lehessünk!

Nyilván, az író úr jobban ért mindenkinél a marketinghez, de vajon, mi lesz a furmányos vevőcsalogató egy könyvhöz, amiben oldalról oldalra feltárulnak majd a disznóságok? Hologramos matrica, netán szerencseszámot rejtő vignetta, meg ajándék könyvjelző, a főnök kihúzogatható nyelvével?

És, ha mindez már megoldott, hol fogják e könyveket értékesíteni? Lesznek író-olvasó találkozók, ahol a sosem látott, sehol nem mutatkozó Simicska Lajos vaskos hózentrógerben feszít majd, s alkalomadtán dedikálja írásművét?

0003

Kérdések, melyekre vélhetően soha nem érkezik majd válasz.
Minek is érkezne!
Ugyan, minek is könyv?
Bolond ember az, aki itt él, ebben az országban és könyvre van szüksége, hogy megismerhesse a „kiteregetett szennyest”.
Ennél a rezsimnél nyíltabban még soha, sehol, senki nem tette a dolgát.

Ráadásul a nagy leleplező könyv vagy háromszáz oldalával szemben elég lesz egyetlen legyintés a túloldalról. Egy pittyentés, egy vállrántás, egy lesajnáló bejegyzés valami fészbúk oldalon – s a könyv megbukik a másfél millió vak fanatikus előszobájában. Majd jön a Bayer, hazudik valami frappánsat a Simicskáról, aztán vigyorog mellé, ahogy csak egy igazi patkány tud. Jönnek a választások, azok, a vakok, másfél millióan felcihelődnek, békemenetelnek egyet, aztán leadják voksukat az egyetlenjükre… akinek szóba sem kerülhet az utódlása. Kim Dzsong Un is ettől unalmas – nemdebár!?

Kedves Író Úr!

Csak egyetlen javaslatom, kérésem, kérdésem marad, itt a levelem legvégére. Csak egy apróság: ismeri a Tituszt? Tudja, a Dugonits Tituszt?
„A legendák szerint Hunyadi János harcosa volt, és részt vett a várnai csatában is. 1456-ban a nándorfehérvári csatában lelte halálát, s ennek a csatának köszönheti hírnevét is. Mivel másképpen nem tudta megakadályozni a török zászló kitűzését a várfokra, a török zászlótartó katonát magával rántva hősi halált halt.”

0001

Tudom, hogy túl sok amit kérek, kérünk, de lehet, hogy nem is lehetetlen a kívánságunk? Ha volna szíves megírni mindent, mindarról a „szennyesről”, amit közösen szíveskedtek tenni – ellenünk! Azután, ha volna szíves “a Simicskát” gyalázni egy keveset, feljelenteni becses önmagát és cinkostársait, végül magával rántani mind, azokat, akik ezt megérdemlik…

Talán eljöhetne a régen várt nagytakarítás… ha tetszene feltárni, mit loptak, csaltak, hazudtak – közösen!
Addig a Simicska féle „leleplező könyv” nem tűnhet egyébnek, mint a szenny és mocsok legeslegújabb furmányos eltűntetésének. Szóltunk…

Mert a szőnyeg alatt elfogyott már a hely! Piszkosul! Tetszik tudni, Kedves Író Úr, kedves Simics! (Minek becézgessem…)

Egy leendő lelkes olvasója…