AKI 1956. OKTÓBER 23-ÁN SZÜLETETT – amint a magyar szabadság

Csak kevesen tudták róla, hogy éppen azon a napon született, amikor Budapesten kitört a forradalom. A forradalom és szabadságharc, ami előbb mérhetetlen örömöt, majd rengeteg szenvedést hozott a magyar nemzetnek…

A forradalmi nap, amely végtelen örömöt, egy élet indulását adta egy ártatlan kisfiúnak, majd elvette szüleit, és ő tizennyolc esztendős koráig egyedül, család nélkül nőtt fel… Talán ez volt az oka, hogy az életét arra tette fel, hogy – politikusként, városi képviselőként – másokon segítsen, másokért tegyen.

Így vallott erről, alig több, mint két esztendeje:

„Nekünk elsősorban a szegények érdekeit kell érvényesítenünk, a rászorulóknak kell segítenünk. Ezt a lehető legdifferenciáltabban, a lehető leghatékonyabban, legolcsóbban kell megtenni, és a lehető legjobb időben. Tudni kell, mikor kell adni.

0002

Megmenteni egy lakástulajdonost a lakásában, és adni neki százezer forint támogatást, hogy ott maradhasson, sokkal olcsóbb, mint megvárni, amíg teljesen leépül, elveszíti a munkahelyét, a lakását, szociális támogatásból él, a lakhatását is nekünk kell megoldani, és a gyereke gyermekvédelmi támogatást kap az iskolában. Ez már sokkal többe kerül, mint százezer forint.

Régi vesszőparipám az idősek ellátása is. Sok idős ember magára marad a saját ingatlanjában. Ha beteg lesz, a város nem teheti meg, hogy ne támogassa. Súlyos százezreket költ rá, majd ha meghal, akkor megjelenik az örököse, és viszi a tulajdonát…

0003

Nem politikai karriert akartam építeni. Az embereken akartam segíteni. Talán ez abból is adódik, hogy egyedül, család nélkül nőttem fel, egy budapesti gyermekotthonban. Megtanultam közösségben élni, a közösségért felelősséget vállalni és a közösségért tenni.. Alapvetően egy baloldali érzelmű, gondolkodású ember voltam és maradtam.” *

Mióta elment, egyre kevesebbszer beszélünk Róla, egyre kevesebben említik a nevét. Pedig Gyebró velünk, köztünk maradt, néhai körzetében rá emlékeztetnek az általa megálmodott és megvalósíttatott értékek, az értelmes emberi élethez szükséges apró csodák: egy átformált és emberközelivé tett orvosi rendelő, egy felújított oktatási intézmény, vagy egy egyszerű buszmegálló. Nem építtetett gigantikus stadiont, nem akart Ő átváltoztatni megszokott szombathelyi értékeket, csak szelíden adni szeretett volna.

Gondoskodni mások biztonságáról, boldogságáról. Ha kellett napokon át kilincselve, hivatalokat járva, ha lehetett egy élelmiszerrel megrakott táskával a kezében egy bátor ételosztáson, vagy harciasan, az annyi méltatlanul neki rontó képviselő gyűrűjében a városi közgyűlésben.

Cserébe csak annyit kívánt, hogy ide tartozhasson, hogy végérvényesen szombathelyinek vallhassa magát.

0001

Hiányzik a jóságos Ember, sokunk egykori nagyszerű barátja, harcostársa, aki ma ünnepelhette volna az ötvenkilencedik születésnapját. Jó volna hinni, hogy munkája nem veszhet kárba, hogy lesz majd idő, amikor többször említhetjük nevét és nagyszerű emberi értékeit. Ehhez, már csak szeretett városát kell újra ugyanabban a méltóságában látnunk, amely egykor megillette!

0004

Nyugodj békében Gyebrovszki János! Jó volt emlékezni Rád a születésnapodon, a magyarországi demokrácia születésnapján!

*Köszönöm az idézet lehetőségét Szilágyi Józsefnek!