TÖMEG ÉS OVÁCIÓ – mi dolga Szombathelyen egy szombathelyinek?

Öröm volt ma reggel körbevizitálni a jelentősebb hírportálokon!
(Nem éppen harsogó kormánypárti bér-szócsövekre gondolok, már elnézést!)
Végre, írtak Szombathelyről!
Tudósítottak, képekkel és rengeteg idézettel, melyekből rendre kiderült, miféle degenerált lények lakják ezt a nyomorult porfészket.

http://nepszava.hu/cikk/1076684-duborog-orban-roadshow-ja-ujabb-varosnak-igert-fut-fat—fotok

http://www.origo.hu/itthon/20151117-orban-viktor-szombathely-modern-varosok.html

Volt tömeg, meg persze ováció, csak a szint nem igazán érte el a békák seggét, így aztán ismét sikerült önmagunkról normálisnak aligha nevezhető képet festeni, ország és világ előtt. Ennyi!

0001

Nyugi, semmi egyéb nem történt, csak, ami e derék kicsinyke országban mindenfelé várható volt! Jött az isten, körberajongták az övéi, s mivel másra soha nem volna kíváncsi, páváskodott egy keveset a neki már két évtizede is előszeretettel kezet csókolgató mamócák között, aztán elillant. Szombathelyen tegnap éppen ennyi mami ért rá, hoztak piros rózsát, dedikáltattak kockás füzetlapot, volt rengeteg simi-simi, aztán a bálvány persze leereszkedett kicsit, nagyokat nyerítve az általa alkotott csodák triviális meséi felett. Mert, ahogy minden mást- így a hétvégi foci bravúrt is -, szóval, mindent neki kell megköszönnünk, de a legnagyobb alázattal, ahogy erre Csányi Sándor tanít. És e tekintetben a szombathelyi fidesz-fan klub igazán frappáns produkciót nyújtott. A jelek szerint sikerült elhitetniük az istenükkel, hogy a túláradó szeretet, amit a városháza lépcsőin megtapasztalt, bizony Szombathely öröme volt!

0002

Orbán Viktor gyakorlatilag mindent látott, amihez Szombathelynek és a szombathelyieknek a legkevésbé sincs semmi köze, megdicsérte eddigi erőfeszítéseit, s bár megemlítette, csak a lényeget hallgatta el a soknak tűnő ajándékok mellett kazalszámra elhordott adókról. Neki már tetszik Szombathely helyzete, mondhatni elégedett a teljesítményünkkel, s ha így iparkodunk, lesz még néhány objektum, amit csak úgy kapunk! Ingyen! Szeretetből, meg összetartozásból persze.

0003

A dolog csak ott hibádzik, amikor az egyszerű szombathelyi polgár, aki évtizedek óta itt koptatja a bocskorát, belegondol a korábbi évtizedek erőfeszítéseibe! Amelyek okán lakótelepek és iskolák, sportlétesítmények és a művelődés házai épültek, kórházak fejlődtek, ahogy ezt az erőnk engedte.

Lakótelepek születtek a néhai búzamezők, meg kukoricaföldek helyén, a diákok modern iskolákban tehettek szert a tudásra, a sportágak kiváló eredményekkel igazolták a pályák értékeit. A kórházakban pedig minőségi gyógyító munka folyt, kiváló orvosok és ápolók gondoskodása mellett.

No, igen, ezek azok az „erőfeszítések” amelyeket rendre megköpködnek, sárral áztatnak ezek az új farizeusok, akik szerint Szombathely csakis általuk lehet kitalálva!

Azért a tegnapi tudósítások képein érdemes elidőzni a jócskán mellőzött, ám mindenkor koncközelbe furakodni akaró, bukott hadügyminiszter erőfeszítésén…

Vajon, kinek lesz elég ereje, ha lesz, újra visszaadni a szombathelyi embereknek a legtöbbet, amit elraboltak tőlük? Az önbecsülést, amit csak azok érezhetnek, akik részeseivé válhatnak a teremtésnek! Mert valaha épültek itt terek és parkok a város összefogásával! Kubikoltak százak és ezrek, hogy megszülethessen a Csónakázó tó! Meddig lehet még elhitetni az itt élőkkel, hogy kicsinyesség, ha a saját erejükre kívánnak támaszkodni? Kapni, kiérdemelni, a jó alá állni kell – ezt tanítják a méltóságosék, akik állandóan a fiatalokra, a jövő nemzedékére hivatkoznak! Kapni jó, mondják és közben elfeledtetik egy társadalom lényegét!

Egyetlen fiatal nem volt látható a tegnapi képeken…

Kérdezzük már meg, de bátran: mi dolga még Szombathelyen egy szombathelyinek? Megélni a földből előbukkanó objektumok avatási ceremóniáit? Tényleg csak ennyi a szombathelyi emberek dolga? Az elvándorlási adatok jól megmutatják, mennyire nem fontos már ide tartozni! Alig pár emberé már csak a dicsőség, csak kevesek érezhetik az alkotás büszkeségét – helyi vállalkozások, mesterek helyett idegenek fejlesztik helyettünk ezt az egykor eredményeire büszke várost!

Orbán Viktor, Hende Csaba, meg Puskás Tivadar művében gyönyörködünk, s a kezünk nyomát soha sehol nem fogjuk örökül hagyni utódainknak.

Jó volt látni, azt a tegnapi úgy kb. hetvennyolc nénit és bácsit, amint kielégülhettek az ő miniszterelnökük láttán.
A kérdés csak az, mikor lehet újra fontos a maradék hetvenezer ember véleménye és öröme, ami nem muszájból születik.