ZAKÓ – hogy a fal adja a másikat!

A hogymondom.hu online szlengszótár szerint a zakó kifejezés egyszerre többféle jelentéssel is bír. Az első definíció szerint a zakó a legközönségesebb verés fedőneve, másodsorban a sportnyelvben egy kiadós vereség elnevezése, harmadsorban egy tanuló elégtelen érdemjegye, mely bukáshoz vezet, végül zakónak neveznek a szlengben bizonyos feladatokat is…

No, persze zakónak nevezzük azt a nemes ruhadarabot is, amelyből az ember illő, hogy vásároljon egyet iskolái végeztével, hogy aztán fotózkodjon, meg bálozhasson benne…

0005

Az én barátom zakója már több, mint negyven éves.
Az Állami Áruházban vásárolta a végzős esztendőben összespórolt pénzecskéjéből. Ahogy tudom, együtt vonultak az osztály „fiai” az emeletre, egyenest Gyuszi bácsihoz, aki mindenkire feladta a legtökéletesebb darabot. Úgy állt az valamennyi legényen, mintha „mindegyikre ráöntötték volna”.

Az Állami Áruház zakóit és pantallóit a VOR gyártotta, vagyis a Vörös Október Ruhagyár…

Az én barátom ballagási képén jól látszik, amint kimondhatatlan büszkeséggel méltóztatik feszíteni a vadonatúj zakóban. Elégedettség és „jövőbe vetett hit” árad a képről, melyen a pelyhedző állú legényke az objektívre mered. Aztán, hogy az évek tovaszálltak, éppen öt év múlva egy újabb kép született. Asszonykája mellett állva, ugyanebben a zakóban mondta ki a „boldogító igent”. Igen, az esküvőre ugyanebben a konfekcióruhában volt szíves megjelenni, míg az ara a szokásoknak megfelelően uszályos ruhát, meg fátylat viselt. Azt mondja, nem találhatott volna ennél szebb öltönyt. Az a zakó, a pantallóval, kifogástalan állagával repítette őt a házaséletbe.
Készültek még képek évtizedekkel később vállalati ünnepségekről, május elsejékről, később családi alkalmakról, meg sajnos temetésekről is – az én barátom minden képen ugyanazt a kifogástalan zakót viselte. Ahogy a Gyuszi bácsi kiválasztotta, ott az Állami Áruházban!

Az elmúlt hónapban közös ünnepet ültünk, megadta hát a módját: amikor megállt az ajtónkban, kezében egy csokor virággal, meg az üveg itókával, meg kellett állapítanom makulátlan eleganciáját. Úgy állt rajta a zakó, mintha rá öntötték volna! A barátom, túl a hatvanadik születésnapján, meglepő büszkeséggel kereste elő a zakó belső zsebéből az Állami Áruház egykor még kézzel írott számláját. Megdicsértük, hát elmesélte a zakó történetét… Másnap délután megmutogatta a képeket, mi pedig jókat mosolyogtunk. Most már ő is Gyuszi bácsi, öreg ember a javából, de a kondícióját őrző, az alakjára vigyázni tudó ember maradt. Aki persze nagy becsben tartja a zakóját…

Mindez, csakis abból az apropóból jutott az eszembe, hogy végre megoldódott az országunkat érintő egyik legkomolyabb rejtély, mely hetek óta okoz álmatlan éjszakákat megannyi zsurnalisztának.

Egy ma megjelent Népszabadság nagyinterjú révén végre kiderült, hogy Magyarország turulfejű külügyminisztere, vajh, miért méltóztatta névre szóló, úgy két esztendeje, örökélet garanciával vásárolt zakóját az utcai hulladékgyűjtőbe dobatni. Hogy miért is vitte a komornyikok egyike a kukába Péterke a neves magyar divatház, a Silka ruhadarabját.

Emlékeznek még, ugye?

0004

„Egy neves magyar divatház, a fővárosi Andrássy úton patinás üzlettel rendelkező Silka cég minőségi, fekete zakójára bukkant egy szerencsés. A szalonban kapható zakók ára 500 ezer és egymillió forint között van, az árat pedig valószínűleg növeli, ha egyedi megrendelésre készül. Márpedig ebbe a zakóba Szijjártó Péter nevét hímezték. A használt ruhadarabot a miniszter dunakeszi házának kukájában találták.”

0002

Szíjjártó Péter az alábbi rendkívül frappáns választ volt szíves előadni: „Tönkrement. A hét minden napján kora reggeltől késő estig öltönyben járok. Ezen a héten két öltönyöm harminc órát töltött bőröndben összehajtva a repülőgépes utazások miatt. Ötször hajtogattam ki őket, és ötször hajtogattam össze. Közben voltam 2 fokban Pekingben esőben, és voltam több, mint 20 fokban Jeruzsálemben. Nyilván ilyen körülmények között az öltönyeim elhasználódnak.

0006

Van, amelyik öt-hat évig bírja a gyűrődést, ez éppen két évig bírta. Külügyminiszterként nem engedhetem meg magamnak, hogy a német, a kínai, vagy épp a francia kollégám mellett tönkrement öltönyben álljak.”

Amennyiben a zakó kifejezés kiadós verést jelent, a mi felfogásunk szerint az olyan, amikor a fal adja a másikat. Ki tudja, talán egyszer arról is készül majd Szijjártó Péterkével egy pöpec kis tudósítás. Olyan szenvedős…

Mi a barátommal, már nagyon készülünk rá.

Mert nála nincs számítógép, hát átszalad hozzánk.
A kivételes alkalomhoz, ő bizonyára felölti majd kedvenc zakóját, amit az Állami Áruházban, több mint negyvenöt éve vásárolt. Mert makulátlan, príma darab… Aztán a képernyőre meredünk és mosolygunk a bajszunk alatt, elégedetten. Lehet, koccintani is fogunk.

Az a “zakó” majd megér egy misét!