TÉRJÜNK MÁR ÉSZHEZ! – amikor egy öregember besokall

L. bácsi tőszomszédságában élni kivételes lehetőség.
Hallgatni véget nem érő történeteit a nagy háborúról, a munkában töltött dolgos évekről – igazán felemelő.
Korára való tekintettel akár bölcselkedésnek is nevezhetnénk hét évtized tapasztalataiból összeálló magvas gondolatait, de ő egyre csak hárít: Én csak mondom a magamét! A leginkább azt utálja, ha becsapják. Nem igazán az zavarja, ha a megoldhatatlan problémák sokaságát kell szemlélnie, tétlenül!, miközben érzi, hogy képes volna segíteni. Azt fájlalja, ha bizonyossá válik előtte, amint a derék „irányítók” a szinte nem is létező problémából gyúrnak elefántot, riogatnak, s a köröttük élők szép lassan begubóznak a félelmeik kalitkáiba. Az öncélú, ostoba félelemben tartás bántja az öreget, talán, mert eleget látott ilyent az évtizedek alatt…

Nézi a televíziót, hallgatja a rádiót, emészti a híreket a terrorizmusról, különösképpen annak állítólagos magyar vonzatairól. és persze napokon át döbbenten hallgatott, miközben mészárosok ontották a vért a messzi utcákon. Képtelen volt feldolgozni, amint gyűlölt határainkat körbedrótozták a pengés tekercsekkel, és láttam, ahogy könnycsepp hagyja el a szemét, amikor a drótok közt vergődők képeit hozták elé. Morogni, bénán káromkodni is hallhattam őt, mert azt gondolta, minden ajtót és ablakot bezárt már.

Szitkozódott a szétlopott országunk miatt, szinte ordított, mert a termőföldjeinket széthordhatják. Azt mondta, nem érti miért hagytuk, hogy így legyen… A fiaink, lányain elmennek mind, mi pedig menekültek áradatán túl most terroristák felbukkanásaitól félhetünk. Vajon mi történt a rend ígéretével, mi történt, hogy itt már soha nem lesz más, csak megosztottság, harag, meg gyűlölet?

Azt mondja, holnap megint lesz egy esély. Hogy a fejre állított, hitvány világ helyébe visszatérhessen a törődés, az érzékenység mások problémái iránt, a szolidaritás és maga a köztársaság. Amikor az a több millió megnyomorított megérti, hogy semmi nem történik, amíg semmit nem tesznek az őket képviselőkért.

Mert a lényeget azok is tudják, akiket elég volt megfélemlíteni.

Hogy a “dzsuu” végre a lábára álljon!

dzsuu

L.bácsi ma korábban indul aludni. Azt mondja, úgy érzi, hogy hamarosan újra sok dolga lesz. Ennyire tényleg csak ő bízhat a holnapban?