MITŐL RETTEGÜNK? – betegnek lenni a legnagyobb rizikó!

Egyre többször hallani ezt a lehetetlen mondatot: Nem engedhetem meg magamnak, hogy beteg legyek! Tapasztalat, hogy a köröttünk élők többsége a világháló segítségével maga diagnosztizálja nyűgjeit – és az interneten tekeregve, bizony bárki lehet bármilyen betegség hordozója -, maga gyógyítgatja nyavalyáit, miközben egyetlen pillanatra sem merészeli elhagyni munkahelyét.

Hála a kiváló hírű magyar egészségügynek, mára a legfőbb félelmünk alapja, ha kopogtatni merészel bármiféle fájdalom. Mint tudjuk, a fájdalom kórjelző, és ez bizony Magyarországon láncreakciót indít. Kálváriát, mely kivédhetetlen! A panaszokkal körzeti orvosát felkereső ember – már, ha ugyan jogosult az illető az egészségügyi ellátásra… – aggódhat, hiszen a szakorvosi vizsgálatokra szóló beutalókig vezető út előbb apró kísérletekkel van még tarkítva. Hátha mégsem akkora a baj, hátha otthon, sőt a munkavégzés közben is kúrálódhat a delikvens. Mert kinek jó az, ha kiírják? Kevesebb lesz az „éppen csak jövedelem”, meg aztán a betegeskedő melós nem oszt, nem szoroz… mindenki helyett akad más!

001

A beutalókkal batyúzott beteg – miután tehát nem vált be az otthoni próbák sora – elindulhat a szuperkorszerű – tehát legalább négyszer átadott – kórház felé, ahol kis szerencsével összefuthat – néhány az ő személyes betegségével ugyan még nem találkozott, de igen érdeklődő – medikával. Na, azok legalább elmesélhetik, hogy igen, ezen az osztályon valóban van még szakorvos, lesz is nemsokára, csak pár nap az egész… a főorvos úr már pénteken vizitál, igaz, ma hétfő van!

Mint tudjuk, a „paciens” szó magyarul engedelmest jelent.
Ha az ember bekerül, odaátra, akkor kezdje a legegyszerűbben: adjon fel minden reményt! Mert léteznek aszkéták, süketek és vakok, meg persze az életet rég minden-mindegy alapon élő leharcolt matrónák, akik önmaguk engedelmességét abban lelik, hogy benépesítik a kórházakat, betöltik, besavanyítják ezeket a hipermodern épületeket, ahol a gyógyító munkának kellene folyni, ha volnának orvosok, asszisztensek… Na, oda kell beterülni, ama „cifra-palota” küllemű megdöglő helyre mindazoknak, akik annyira, de annyira tudtak rettegni a megbetegedéstől.

002

Nem elég, hogy nincs orvos, hogy bizonyos betegségek esetén kiszámítják, vajon gazdaságilag indokolt-e a gyógyítás, még számolnunk kell az elhúzódó bajok melléktermékeivel, a csak jóval később felbukkanó szövődményekkel, no meg a „hálapénz színjátékkal”. Ez utóbbi a világ legocsmányabb kétszereplős előadása, mely a minden rosszra már rég felkészült páciens, meg az ő latinul gajdoló doktorai közt zajlik. Nincs az a kórisme, ami ne lehetne sokkal sötétebbé, megoldhatatlanabbá tenni, melyet persze majd a hős főorvos simán megold – a megfelelő ellenérték villantása után…

MITŐL RETTEGÜNK? – betegnek lenni a legnagyobb rizikó! És a betegnek mégsem a fájdalom jelenti a legnagyobb gondot. Arra ott vannak a csillapítók, meg enyhet adó szerek. De ugyan ki tud kezdeni bármit is – betegként – a magyar betegségüggyel?

003

U.i.:
„A Nielsen piackutató intézet 2014 után idén is feltette a kérdést: Mi okozza önnek a legnagyobb gondot a következő hat hónap során?
Tavaly a válaszlehetőségek (egészség, gazdasági helyzet, hitel, munkahely biztonsága, gyerekek taníttatása/jóléte, élelmiszerárak emelkedése) közül még a hitel győzött, vagyis ettől rettegtek legjobban a magyarok, idén nyár elejére viszont megváltozott a helyzet. Már sem a gazdasági helyzetünk, sem a hitel, sem a munkahelyek biztonsága nem aggaszt minket annyira, mint az egészségi állapotunk.
A tavalyi évben még a megkérdezettek mindössze 7 százaléka említette az egészséget, és 20 százalék a hitelt, mint a legnagyobb gondot. Az idei második negyedévre azonban a hitel már csak 12 százaléknak jelentette a legnagyobb gondot, és a legtöbben, 15 százalék, az egészséget tette az első helyre.”
(Bors)