ÍGY IRTS SZOMSZÉDOKAT – avagy az ádventi fényorgia elrajtolt

Falu.
Este hat után beáll a kuka sötét, az utcák szinte néptelenek.
A kéményekből szétterülő füst fojtogat.
Néhol egy-egy macska kelleti magát, nyivákol, amitől a jó öreg házőrzők idétlen vonyításba fognak.
Na kérem, ez a hamisítatlan falusi idill, amiről annyira áhítoznak a panelrengetegben veszteglők. Pedig, ha tudnák…

Falu.
Zsákutca.
Mindenki minden reggel útra kél, azután mindenki, minden este hazavánszorog.
Nincsenek sétafikáló, kujtorgó, nézelődő, totyorgó, éppen csak arra tekergő egyedek.

Mindenki minden nap kirajzik, aztán este sehall-selát hazarobog. Idegen lények látogatása kizárt, átmenő forgalom lehetetlen…

Advent első napja előtt, délután kettőtől úgy cirka éjfélig kikerülnek a méteres masnik, a mindent elborító csillagocskák, a futófények, a műhó pihécskék, a műjégcsapok, a kutyaház méretű gyertyatartók, melyeket telefonfülkényi fáklyaszobák váltanak, amint a szembe-szomszéd is beszerzi a maga gyertyaviskóit.

001

003

004

Lynch House.jpg

Az ereszcsatornákon másfél méteres mikulások csimpaszkodnak, a nyaranta medenceként funkcionáló teknőket műfűvel tömték tele, hogy legyen mit legeljenek a világító szemű mű rénszarvasok. Legelnek. Mind a tizenketten!

008

005

A mikulások puttonyaiból szerteszét áradó fényfüzérek ömlenek a bejáratok fölé. A tartófunkcióval nem rendelkező eternit csövekből kreált csarnok csöveit elevennek ható mű-fenyő folyondárok burkolják immár, ezüstkék és veres sztaniolokkal futtatva. A veranda mennyezetéről villódzó jégcsapok lafognak, milliónyi csengettyűvel, s midőn az északi szél rázendít, szinte más sem hallatszik, csak a harangbongás hajnaltól éjfélig.

Már nem számít, hogy az áramszolgáltató képtelen volt hónapokon át megjavítani a közvilágítást, ebben a vidám kis utcában több a fény mint a Mariahilfer Straße-n.

Ráadásul, amott, sógoréknál, az a fény dögunalmas, mivel állandó. Itt, e derék faluban minden fejlődik, naponta, s ha kell óránként! Elég, ha valaki beújít, új figurát, dimenziót kezd felszerelni, a tőszomszédság azonnal indítja a verdát, irány a város! Be kell szerezni ugyanazt, mint amit az irigyelt szomszéd már felapplikált, csak a méret legyen még egyszer akkora!

Nézek bambán, kifelé az ablakon. Nálunk se csillagok, se bambik, se artista mikulás. Egy nyamvadt huszonötös pislákol, hogy a gyengénlátó kanmacskánk hazataláljon.

007

Riherongy egy banda vagyunk, annyi szent! Itt van ádvent, maholnap karácsony, aztán mi semmit sem villanyosítottunk még. Hát, hogy lehet így majd utálni minket? Naivan azt reméljük, hogy a Jézuska így is idetalál? Tévedés! Azt hiszem nem szerencsés, hogy éppen ide evett minket a rosseb! Velünk még veszekedni sem lehet.

Még jó, hogy csak vízkeresztig bosszantjuk a többi versenyzőt! Utána lehet kezdeni a nyuszifák faragását, ami azért egy újabb esély a néptelenség utcájában!

Ez van! Szép dolog a falusi élet…

One thought on “ÍGY IRTS SZOMSZÉDOKAT – avagy az ádventi fényorgia elrajtolt”

  1. Taps a szerzőnek, de komolyan 🙂
    Vidám élet a falusi élet 🙂
    Akkor én elmondom ugyanezt egy városi panelből:
    Itt van hajnal háromkor a telefonjába üvöltő hülyegyerek, aki félbebaszva üvölti a haverjának a telóba, hogy nem érti, hogy őt miért utálják 😀
    Napi huszonnégy órában dolgozó kukafosztogató csövik, panelkutyát random módon bárhova szarató ténfergők, ráérős nyuggerek akik minden nap 3x főznek, de ablakot nem nyitnak, olajat nem cserélnek, üvöltősenbaszó lánygyerekek, akik bármikor képesek rágerjedni a répára. Ha szerencséd van közben-közben végighallgathatod a legújabb kacorferit vagy el el dzsunior lemezt is. Konkrétan ez megtörtént, a tvből nem értettem mit beszél a Pápa Húsvétkor, mert az el el dzsunior a harmadikon koncertezett 2×2000 watton. És akkor még beszélhetünk a járdán lámpa nélkül biciklizőkről és hörgő, üvöltő kölkökről akik természetesen anyuci szeme fénye és mindenki más dögöljön meg. Na, hirtelen ennyi 😀

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.