KÓBOR KUTYÁK KARÁCSONYA – hely, ahol senki sem akar sintér lenni

Finnyás vagy? Akkor neked az ebrendészeti telep elnevezést javaslom.
Az nem annyira taszító, mint a sintértelep elnevezés. A lényeg ugyanaz: olyan államilag finanszírozott létesítmény, amely a kóbor ebek begyűjtésére és átmeneti elhelyezésére szakosodott.

004

Manapság, mint minden porfészekben, itt is elég húzós téma, hogy vajon ki vállalja, vállalhatja, szóval, ki lesz az új gazda, a „gyöpi”? ( Évtizedeken át tette dolgát a T., aztán a lánya, az E… aki mostanság leginkább a köztemetőben őrködik…) Valahogy, valakiknek útban voltak, úgy tűnik, és csak a szokásos módszerek léphettek működésbe. Eltakarítás, aztán várakozás, valamiféle „sültgalambra”. Ez van egy ideje, bár lelkesen tagadják!

Miről is van szó? Kerestünk egy viszonylag pontos meghatározást a sintértelep és maga a sintér munkája kapcsán. Megleltük, íme:

005

„Igazából nem állatvédő. Minden állatbarát félve ismeri. Aki az állatok életét nem tartja számon, aki csak létezik a világban, az abból érzékeli létét, hogy néha, mikor sok a kóbor állat az utcán, azok egyszer csak megszűnnek létezni… Elvitte őket a sintér. Az állattartó állatbarátok rettegnek, ha meghallják a nevét: SINTÉR
A sintér (gyepmester) feladata az, hogy a közterületre elkószált, kóborló, a különböző okok végett elhalt állatokat összegyűjtse, és telepére szállítsa. Nem önszántából teszi ezt, ez az ő munkája. A törvények és állattartási szabályzatok értelmében a településeken tevékenykedik.

A mesterségéből adódóan élőlényeket “fog” be. Félelemtől reszkető kutyákat, de van, hogy sérülteket (melyek önvédelemből akár még oda is kapnak) tesz “ártalmatlanná”. Előszeretett eszköze a dróthurok (melybe belekerülve szinte szétvágódik az állat), vascsapda, botok, de volt már példa különböző mérgek kihelyezésére is.

A gyepmesteri telepre került állatok szinte teljes egészének végérvényesen megpecsételődött a sorsa. Az állatok oda kerülve szűk ketrecbe kerülnek (gyakran több állat ketrecenként). Törvényben előírt kéthetes karanténidőt töltetnek le velük így, azért, hogy az esetleges betegségek jeleit vagy a tulajdonosok jelentkezését észleljék. Amelyik állat túléli ezt az időszakot, azt a szabályok szerint humánus módszerekkel elaltatják… Persze hallani olykor szabályellenes kivégzési módszerekről, és a kísérleti laborokba is jut bőven…

001

Aki igazán jót szeretne tenni kóbor állattal, az a gyepmesteri telepen megmenthet állati életeket, mégpedig úgy, hogy kivált onnan állatot, és kedvencévé neveli (persze az ilyen körülmények közül megmentett állattal nagyon sokat és türelmesen kell bánni, szocializálni…).” (Seres Zoltán – Édenkert.hu)

Jön a karácsony.
A várost közben ellepik a kóbor kutyák.
Csaholásuk felveri a hajnali utcákat, a városszéli kiskertek kunyhóit feldúlják, éhesek és fáznak. Egyre többen vannak. Csak gyöpi nincs. Olyan igazi, vérbeli „szakember”, akire lehet számítani, hovatovább tisztelni, mondjuk a hozzáértéséért. Pedig a feladat látszólag egyszerű…

A stray dog escapes a municipality dog catcher in Bucharest

Két féle ember van. Az egyik, életében legalább egyszer megfordult már egy sintér telepen. Az orrfacsaró bűzben, ahol rácsok mögül nyüszítenek a halálraítéltek. A másik soha nem járt ott, sajátos módon vélekedik minderről és mindig határozott véleménye van az okos állattartásról. Csak a kutyák egyfélék. Ugatva, tutulva nyüszítve és vinnyogva várnak valami jobbra. Mi emberek azt gondoljuk, megengedhetjük magunknak, hogy mindez így legyen. Elvégre mi vagyunk a létra tetején. A korona, ugye?

003

Tegnapelőtt, tegnap és ma is láttam néhány kóbor ebet. Falkába verődve, látszólag cél nélkül szaladgálnak a város határában, de láttam a belváros közelében is két jópofát. Tökmindegy, hogy elszöktek, elkóboroltak, kitették őket, lerázta valamennyit az otromba gazda, mert megunta fölséges szeretetét gyakorolni. A kutyák, ebek, kutyusok vajon hol fognak melegségre, s némi ételre lelni, mikor az emberek karácsonyozni méltóztatnak? Valami megint nem úgy van, ahogy mondják!

Ezért érezzük magunkat kutyául!