A BLAHÁN – karácsonyi sorban állás szemét gazemberek között

„A Blahán , a Blahán.
Ott szült meg engem az anyám.
Olykor, olykor, ha arra haladok
Még ma is gyakran könny-gázra fakadok
A Blahán, a Blahán…
egyszer ott végzem talán.”

Nincs is annál mocskosabb dolog, mint hazudni!
Úgy tenni, mintha azért a tál meleg ételért értelmes dolog volna órákon át ácsorogni, araszolni, s aggodalmas képet vágni, persze, ahogy kell, borostásan, ápolatlanul.

Azt hazudni, hogy éhes vagyok, hogy bárhogy kuporgattam, nem jut, már nem juthatott ételre is, és lám, az éhségemnek engedelmeskedve, eszelősen beállok a sorba, hogy órák múlva, a kezemben egy tál forró főzelékkel, az utcakőre ülve, azon morfondírozzak, vajon miért jutottam idáig. Mocskos egy alak vagyok, mert nem értem, mennyi szép és ígéretes statisztikával szemben teszem ezt a léhűtő dolgot.

0001

Nem értem, milyen fontos vagyok én ennek a nemzeti kormánynak és nem értem, mennyi mindent tesznek értem és még milliókért, fáradhatatlanul. Mert képtelen vagyok megérteni, hogy már sem szegénység, sem éhezés, sem gyermekszegénység és gyermekéhezés nincs Magyarországon!

Arcátlan módon, éppen akkor éhezem és fázom, amikor a leginkább illene örvendeznem a kiemelkedő gazdasági eredményeinknek, az egész Európa számára követendő és példaértékű növekedésnek; akkor állok itt, ebben a végtelenhosszú sorban, amikor egész másra kellene figyelnie Európának.

0002

Eltakarom, beárnyékolom itt e rengeteg értéket, amit értem és nekem teremtett pártunk és kormányunk! Aljas és számító módon, szinte érzem már, amint a forró étel végiggördül a torkomon, s utána mohón felfalom majd a többit, azt a látszatot keltve, mintha napok óta nem ettem volna már meleg ételt!

0003

Pedig a statisztikák szerint ez lehetetlen! Szégyent hozok az egész világgal értem és miattam haragban és harcban álló miniszterelnökömre, szégyent a kormányra, mely soha nem látott eredményekkel és várakozásokkal dübörög a 2016. esztendő felé!

0004

Szar alak vagyok, mert nem egyedül jöttem. Az elmúlt karácsonyon még csak anyámmal álltunk sorba, de most hoztam a gyerekeket is. És, ha ez még nem elég, napok múlva, rontani fogom a halálozási statisztikákat is, népes hordámmal. Akkor majd megfagyunk. Persze, titokban, hogy senki nem tudja majd, miért is történt, az a bizonyos, tragikus haláleset.

Ez van…

0005

„A Blahán , a Blahán.
Ott szült meg engem az anyám.
Olykor, olykor, ha arra haladok
Még ma is gyakran könny-gázra fakadok
A Blahán, a Blahán…
egyszer ott végzem talán.”