A GAGYI ÚJABB VIRÁGKORA – csak egy átkeresztelt propagandalap?

Tömegigény.
Ez az a szó, amiről jó volna tudni, hogy meg sem született!
A mennyiség kontra minőség harc nagy-nagy végeredménye, a letudók ócska produktuma, ami akár úgy tűnhetne, mintha mindenkit képes volna elégedetté tenni. De csak mert ma a „mindenki”, az az egész alig látható, mégis mindent túlvirító része.

Tömegigény alatt ma a leginkább azt értjük, amit a kevesek a többségnek szánnak, s azt a tömeg a tőle elvárt engedelmességgel elfogyaszt, mert muszáj! Tehát még véletlenül sem az elképzelések, a vágyakozás szinonimája! Amolyan „eszed-nem eszed, nem kapsz mást” szintű parafrázis. Készen kapjuk, többnyire „ingyen”, s ha ne adj’ isten kritikával illetnénk, nagyon, de nagyon megbántjuk e göncök ontóit!

A számmisztikusok szerint a 7-es nem is egyértelműen szerencseszám: “Az isteni hármas és a földi négyes összegét adó szám a 7-es, a makrokozmoszt és a mikrokozmoszt jelképezi. Határozatlanság, befejezetlenség, káosz…” – írja az ezoterikus.hu lap, amely szerint igaz ugyan, hogy a 7-eshez kötjük a győzelmeket, spiritualitást és misztikumot, de “negatív oldala, hogy ezt a számot hozzák összefüggésbe a hamisítással, a csalással, lopással, botránnyal és szélhámossággal is.”

SZH7Volt nékünk mostanáig egy 7-esünk, amit egyesek a leghatározottabban kitiltották a postaládáikból, mivel nagyon eltömte azt a várható levélpostai küldemények előtt, akadtak, akik rajongásig szerettek, mert papírja éppen elég tartást biztosított az ebbe csomagolt dolgoknak és persze megkapták rengetegen, kéretlenül is, s a többi reklámújsággal együtt, a hulladékgyűjtők menti halomra szórták.
Na jó, egy tucatnyi valódi elvbarát repesve várta érkezését, hetente kiollózta belőle az émelyítő igéket, de a lényeg sommája: végre belátta a városvezetés, hogy nincs az a kifejezett tömegigény a Szombathelyi7 című, hetente összeizzadott, tájékoztató és leginkább öntömjénező fidesz-brosúrára.

A lap bosszúból készült, bosszú tartotta életben, cefetül sokba került és állítólag képtelen volt a minimális haszon felmutatására. Akik írták, kényszerből írták, szerkesztőinek szenvedést okozott, mégis fenn kellett tartani, mert a dac hihetetlenül nagyúr.

Most, hogy eljátszották a búcsúzást, s a lap kimúlt, nincs miért minősíteni, példányai az öröklétnek elhelyeztettek egy soha ki nem múló szerveren, s talán majd múzeum is akad, mely néhányat közszemlére enged úgy ötszáz év múlva. Akik akkor olvasgatják, majd jót mulathatnak egy rezsim együgyűségein…

Mielőtt azt gondolnánk, hogy valami különös véletlen folytán, bizonyos köröknek megjött a józanabbik sütnivalója, sietve írjuk le a hír második fontos sorát: lesz nékünk – helyette – egy új 7-esünk, a másik hetes helyett egy egészen más hetes, nyilván ugyanazok által, mely újfent a tömegigényt lesz hivatva kielégíteni. Pontosabban a hatalmasságok igényeit…

12439134_1044907622196233_9150868281960417687_n
Nem csoda! Már-már hisztérikus jelenetek tapasztalhatók a korábbi hetes elbukása miatt, kellett hát egy másik, egy új lap, amely azzal a nem titkolt céllal jön létre, hogy a tömegek legszélesebb köreit kiszolgálva, minden eddigi halva született elképzelés után majd bebizonyítsa életképességét. Szinte látom – hallom a lapot elképzelők elégedettségét: „Na, ugye!”

„A Maraton Lapcsoport Veszprém és Zala megyékben hetente megjelenő kereskedelmi és információs városi hetilapok mellett önkormányzati – városi lapokat (Veszprémi 7 Nap, Várpalotai Hírek, Hévízi Forrás) ad ki. A lapok terjesztése közvetlenül a postaládákba történik. Olvasmányos, helyi aktualitásokkal, cikkekkel, érdekességekkel, fotókkal tarkított újságokat juttatunk el ingyenesen az olvasókhoz a városokban és a megyékben.” (PLT.hu)

Minden valószínűség szerint a Szombathelyi 7 Nap is „olvasmányos, helyi aktualitásokkal, cikkekkel, érdekességekkel, fotókkal tarkított újság lesz”. Amit egyesek a leghatározottabban kitiltanak a postaládáikból, mivel nagyon eltömi azt a várható levélpostai küldemények előtt, akadnak, akik rajongásig szeretnek majd, mert papírja éppen elég tartást biztosíthat az ebbe csomagolt dolgoknak és persze megkapják majd rengetegen, s a többi reklámújsággal együtt, a hulladékgyűjtők menti halomra szórják.

Írni, alázatból, szeretetből, odaadással, sokaknak, aztán lejárni a lábunkat kiadót, mecénást remélve, kilincselni hónapokon át nyomdáról-nyomdára, létrehozni “a lapot”, aztán, ha elkészül az első, a mutatványszám, örvendezni és örömet okozni vele… Valami ilyen hiányzik, évek óta már. Valami, ami nem akar gagyi lenni, csak azért, hogy tízezrek postaládáiban landoljon. Ami nem szeretne „olvasmányos, helyi aktualitásokkal, cikkekkel, érdekességekkel, fotókkal tarkított újság” lenni, tömegigényt kielégíteni.

Nem hiszem, hogy gondot okozna bemutatni az első lapszámot! Az „oly türelmetlenül várt propagandalapban” olvasható lesz a Szent Márton évvel kapcsolatos nagyinterjú Veres Andrással, a lapot üdvözli majd Puskás Tivadar polgármester, veretes interjúban vall Szombathely és Vas megye iránti elkötelezettségéről Hende Csaba…

Csak akik írni szeretnek és tudnak, akiknek valaha ez volt az álma, vagy éppen a kenyere – csak ők lesznek egy kicsit még megalázottabbak. Akik valaha létre hozták a megye napilapját, az önkormányzat hetilapját, akiknek egy „új újság” csak a rég óta szerveződő és vitathatatlanul fontos, sokak által áhított lap további elodázását jelentheti.

Süket fülek és vak szemek állják útját sokak „befogott pofájának”.