SZOMBATHELYI VÁROSI BÁL – meghívó valódi segítség reményében

Csak tessék, tessék! Bált szervezünk!
Akár Szent Mártonnak is nevezhetnénk!
Igen, nyilván sokak szerint az lenne a legjobb, ha virtuális – tehát fizikailag nem létező – bálunknak (is) a Szent Márton nevet adnánk, elkeresztelnénk, ahogy ma mindent, ami majd később, a nagy összegzéseknél felsorolhatóvá válik.
Bár úgy tűnik, máris sikerült átesni a ló túloldalára, s ha valami éppen senkit nem motivál, az a Szent Márton nevet kapta…
(Évtizedeken át minden Savaria névre hallgatott, az intézmények sora, a sportesemények és kulturális rendezvények szinte mindegyike, de kolbász és sütemény is feszített Savaria név mögött. Most minden Szent Márton. De miért?)

Nevezhetnénk hát e virtuális bált Szent Mártonnak, de félő, hogy ez a legkevésbé sem tesz valóban „jól jövedelmezővé” egy megmozdulást.

Bármi, ami névtelen, amit elfeledtek fölcímkézni, de képes az adottságai által a segítés munkáját kiteljesíteni, eredményes lehet. Mert a bagó az nem segítség! Meg az utólag a közösből lecsípett kiegészítés sem az. Az leginkább lopás, csalás stb.

Jótékonynak sem szívesen nevezném a megálmodott bálunkat, amíg nem tudom, hány embernek okozhatok azzal örömet, ha adhat. Vannak gondolatok, melyeket érdemes megismerni, mielőtt valaki jótékonynak nevezi a terveit. Olyan gondolatok, amelyek „szakembertől” származnak: „Semmim sem maradt, és mégis életemben soha nem tapasztalt gazdagságérzés töltött el, megértettem, hogy mindent odaadva mindent megkaphatok.” Valahogy így, ahogy Csaba testvér tanít a valós segítségről…

Íme, a meghívó! Nem látszik? Hát persze…
Báli meghívó, melyhez először segítőket várnék. Nem zenekart, nem lendületes attrakciót, nem táncosokat keresek, de mindezek meghívásához támogatókat, mecénásokat. A produkciók ellenértékének előteremtőit, akik a szájtátva végigámulható, de csak keveseknek örömet adó műsorok helyett megelégedhetnek azzal, ha a rászorultak nem fáznak, nem éheznek, s a szívük megtelik melegséggel…

Keresem a produkciók ismeretében a meghívó megtervezéséhez, kinyomtatásához és postázásához szükséges javak előteremtőit is. Az ő felajánlásuk is nemesebb célt szolgál majd, mint az a pocsékolás, ami azok felé irányul, akiknek mindenhol muszáj ott lenni…

Végül, keresek önként jelentkezőket, akik nem egy közmunkás havi bérének negyedéért, de saját képességeiknek megfelelő mértékben hajlandóak a belépőjegyek megvásárlására. Azt a pár ezer embert, aki képes lemondani egy átmulatott éjszakáról, amelynek ostoba műsorszámai közt állandó szereplési vágytól égő, beképzelt politikusok ömlengései, kortes beszédei hallhatók, kifulladásig. Ezért aztán politikusokat, közszereplőket, képviselőket, sőt “minisztereket” is keresek, akik bizonyos összeg befizetése mellett boldogan vállalják a némaságot és távolmaradást, legalább erre az egyetlen estére! Szombathely lakóinak számához mérten ez nem nagy elvárás!

Jó kis bál készül, névtelen és virtuális, de végre mindenkinek tetsző! Sem előtte, sem alatta nem kell ételosztást szervezni, mivel ez a bál kizárólag a rászorultak megsegítését szolgálja! Végre!

Utóirat:
(Mindenek után, kerestetik néhány profi fotós, fényképész és fotóriporter, akik vállalják, hogy megkímélik a hírportálok olvasóit, s néhány megtévedt alak esetén nem készítenek majd borzalmas képeket, melyektől émelyegni kezd ember gyomra…)

001

002

003

004

005

006

Hölgyek, Urak!
Már előre lehet tudni, kik maradnak távol! Nem kell őket sajnálni, a lábaikat felpolcolva fekszenek; szétbálozták magukat szombaton…